Hermessem, enged meg, hogy leírjam Neked, én hogyan éltem meg és mit tanultam ebből a "játékból".

Magam is mindig a : ne ítélkezzetek, ne hülyézzétek már egymást tanító-néni szerepében éltem/élek. Feltettem egy kérdést is Sanyinak, mit kezdjek az erőszakkal megmagyarázós emberekkel, akik veszekedést generálnak. Írtam arról is, mit vált ki belőlem (Buddhanita blogban). Gondolkodtam mi lehet. Kérd és megadatik. Karmatörlő vitatkozásánál már nem akartam menekülni. Elfárattam a nagy szaladásban. Olvastam a sorait, de nem úgy, mint ahogy eddig, hanem úgy : kinyitom a szívem, bármi is lesz, bármennyire is fáj. Ítéljen bárhogy is más, bármilyennek is, meglátom mi lesz ezután. Aztán úgy láttam, megoldottam. Oké, rendben van, gondoltam. Aztán nyitottam egy blogot, ami engem a mai napig érdekelne, a módszer, lehet-e, és kihangsúlyoztam, ne legyen itt is vita. Gondoltam tiszta lap, ez máskor is bevált, mert Karmatörlővel ugyanakkor teljesen más hangsúlyban tudtunk beszélni más témáról. Erre jött megint a vita. Durvult. Bennem meg jöttek a ????-ek. Mi van? Én ezt magamban már megoldottam, vagy nem? És jött a szokás, miközben azon agyaltam, nem igazán a stílus a lényeg, ami felháborít, hanem az amit írnak. Inkább a mondandóra kellene koncentrálnom? Lehet, hogy a stílus zavar minket? Lehet, hogy még nem oldottam meg ezt? Voltak kérdéseim, kétségeim, de mégis úgy cselekettem, mint azelőtt, "megszokásból". Erre jött Wall E levele, amiben kifejti, tévelygek, félek, stb. Ezt is úgy olvastam, hogy nyitom a szívemet, beengedem, jöjjön csak. Fájt. Itt már éreztem, nagy melóm van. De hol tévelygek? Azt tudtam mitől félek. De hol van az a tévút? Erre nyitottam a Buddhanita blogot. Szembenézek magammal, gyertek, segítsetek. Arra számítottam, hogy a vita abbamarad az oldalon és azt végre ki tudjuk fejteni, a másikon, válaszokat kapok. De semmi. Közben folyamatosan agyaltam Wall E szavain. 100-szor elolvastam mit írtam, ő mit írt. Beláttam, tévedtem vele kapcsolatban. Meg is írtam neki, bocsi, ő is megtette és ez nagyon-nagyon jól esett, de még mindig nem volt tiszta a kép. Hol tévelygek, mi a "betegségem"?

Hál Istennek jött ez a blog. Éreztem, hogy vonz! Mikor Szma kérdései elhangoztak, felpörögtem, de jó, na gyerünk ez nagyon jó kérdés, fejtsük meg, mi van bennem. Éreztem, itt valami több lesz, de nem tudtam mi. Éreztem, Wall E is itt van, de hol? Nem látom, mit ír. Erre megbeszéltük mit jelent maga az élet, és meglátatták velem mi volt az a pont, amit hibáztam: nem mindegy ki hogyan nyílvánul meg? Az a lényeg, értsük meg mit akar a háttérben. Ítélek én is, amíg mást azzal szekálok, már megint rossz fiú volt, mert hibázik. Nem keresem vele az egységet, inkább letorkolom. Na itt a hiba!!! És itt a válasz is!!

NE A STÍLUST KRITIZÁLJAM, HANEM AZ ÉRTÉST KERESSEM!!!!! AZT, AHOL EGYEK VAGYUNK!!!! ELFOGADÁSRA TÖREKEDJEK!!!

Hol tévelyegtem? Ha tényleg megélem a buddhizmust, akkor: minden létező tisztelete él bennem, itt viszont elhatároltam magam valami rossznak vélt dologtól. Itt volt a szemüvegem, amit írt nekem Wall E.

Mérhetetlenül feltöltött ez az érzés. Elöntött a hála. Megtanítottak valamire. A módszerről annyit, ennek így kellett történnie. Aki látja és érzi, megérti ezt. Szép szóval csak megértettem volna, de nem vetkőztem volna le. Remélem most már magamévá tettem és nem futok újjabb köröket, ha igen, Máté, ved fel megint Zorró álarcát, és taníts tovább!!!!

Mikor leesett, hogy mi történt, meg is írtam, köszönöm a tanítást, meghajolok itt mindenki előtt.

Külön-külön meg volt minden. A tapasztalás, az érzés, csak nem tudtam össszerakni. Itt sikerült ezt a hagymahéjam meglátattni.

Máté szerepei: nagy stratéga az, ki minden lépést előre lát. Szma, és Máté legalább 100 lépéssel előrébb voltak mint én. Vezettek a tanítás felé. Amit írtam Karmatörlőnek, hogy a jó tanár kérdez, rávezet, hagyja, hogy magad jöjj rá a megoldásra, az itt megtörtént. Köszönöm mégegyszer mindenkinek.

Meghajlok ismét,

hálával a szívemben,

KÖSZÖNÖM!