Mit jelent: élet.
A kérdés, így egyszerűen: Élet.
Ki, mit ért alatta?
Hogyan élte, amíg nem kereste rejtelmeit? Változott valami?
Érzed-e, hogy lemaradsz valamiről? Mi az ami szerinted értelmetlen benne?
S mi az értelme?
Bármit írsz, a végén próbáld meg egyetlen mondatba tömöríteni a saját fogalmaiddal, egyénileg, például így:
"Az élet egy társasjáték...van, ki csak úgy játssza...van, ki nyerni akar... van ki feladja...van ki visszaáll a startvonalra...s van, ki célba ér!"
...
A párbeszédek: LENT OLVASHATÓAK!
....
TANULSÁG:
EGYETLEN SZÓT SEM VAGYUNK KÉPESEK TÖKÉLETESEN KIFEJEZNI. EGYMÁST SEGÍTETTÜK MOST IS...MIÉRT HÁT EGYMÁST MARNI? ÖSSZEVESZHETÜNK-E, HA NEM TUDJUK MIN VESZEKSZÜNK?
S HA NEM HALLJUK MEG MÁSOK VÁLASZÁT, CSAK SAJÁT KÉRDÉSEINKET... AMIT NÉHA VÁLASZNAK CSÚFOLUNK....
MIT TEREMTÜNK VELE? "káosz"-T?
Számomra a tanulság: Ne meggyőzni akarjuk egymást, megérteni s elfogadni!
:)
Pussz mindenkinek!
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
90 hozzászólásamit most itt elővezettél, egy belső állapot, egy viszonyulás a világhoz és benne az emberekhez - ami önmagát helyezi valahová. Hogy hová, azt mindenki maga eldöntheti.
Nem én rangsorolok, Máté. A dolgok szűkebbek és tágabbak, önmagukat rangsorolják. Egyik világnézet belefér a másikba, míg fordítva nem. Mint a matrjoska babák. Ez független tőlem vagy tőled ebben a pillanatban.
Ezzel a szöveggel Te képviselsz egy tudatossági szintet. Lehet, hogy ez tágabb, mint az enyém, nem lényeges az összehasonlítás. Engem nem zavar, ha valóban így van. Azt viszont még mindig nem értem, hogy téged miért zavar az, ha valaki más harmóniát keres ott, ahol éppen van.
Valaha egyek voltunk, és újra egyek leszünk. Ezért nincs értelme egymás ellen hadakozni.
A stílusodban elköszönve:
Nem voltál soha az enyém, ezért nem kell félnem, hogy elveszítelek.
...tényleg! Kezdtelek szeretni benneteket együtt is, de ez az utólag bekerült "látszólagos?" diszharmónia kizökkentett, Hermess, kellene a válaszod erre:
Ha azt mondod:
"miért zavar az, ha valaki más harmóniát keres ott, ahol éppen van"
AKKOR EZ MI?:
"A stílusodban ..."
Fodor Ákostól jutott eszembe egy vers, ide csak rövidítve: "gyere közelebb, még közelebb, még... én akarlak eltaszítani!"
???
Mindenkinek van egója, úgy látszik mégis előbújt egy része.
Valamit nagyon félreértelmezek. Vagy nem.
Az idő majd eldönti.
Jó gyakorlat az elengedésre.
csak van, mikor nem értjük egymást... s persze, hogy van... nekem is... nem is kicsi :)
DE a közös gondolkodással valahogy mindig belefér az egészbe!
S tudod:
Ha nem lennél itt, ez a blog sem lenne... :)
Kellenek a hibák, kell az egó, kell az ellentét,kell a káosz, ... kell a tükör!...hogy aztán lássuk magunk, mást, magunkat együtt!
Mit is kivánhatnék: nézzünk mindig együtt addig, míg az apró csorbákat se látjuk már, ... s aztán nézzünk szét... :))
"Azt viszont még mindig nem értem, hogy téged miért zavar az, ha valaki más harmóniát keres ott, ahol éppen van."
Nem zavar. Örömmel tölt el.
"Valaha egyek voltunk, és újra egyek leszünk. Ezért nincs értelme egymás ellen hadakozni.
Nem voltál soha az enyém, ezért nem kell félnem, hogy elveszítelek."
Ezt olvasd már el még egyszer légy szíves, mert iszonyat nagy ellentmondás, ami benned nem tiszta, másrészt válasz a kérdésedre.
Hermess. Ha harcolnom kell ellened, (Egyszer üzentem neked Busterként: "Talán még sor kerül rá")
és nekem van igazam, vagy "nagyobb" tudatosságom, beletaposlak a földbe.
Ha mindennek az ellenkezőjét érzem, meghajolok előtted és követem úmutatásodat.
Ha utánna fel tudsz kelni, fejlődtél. Ha útmutatásod szerint tudok élni, fejlődtem. Legalább annyira nehéz mindkettő. Természetesen mindez fordítva is történhet.
Viszontlátásra!
Békével és nyitott szívvel figyelem minden hozzászólásodat. Jó tanulni tőled is. Magamról.
Köszönöm a tanításod!
"Én nem akartam tanítani semmit.
EZT TE TANULTAD MEG ÖNMAGADRÓL. Önmagad csodás fényességéből."
Úgy érzem, nyilvános elnézés kéréssel tartozom feléd.
Két napig olvasgattam az írásokat, Anita tanácsát is követve. Két napig beszélgettem a sárkányaimmal. Sokszor remegett a kezem, és a gyomrom, hogy billentyűt ragadjak és jól megírjam Wall E-nek és Busternek (bár csak az előbbivel akadtam össze).
Elnézést mégis Tőled, Mátétól kérek. Sikerült felpiszkálnom az egódat. Majd Te visszapiszkáltad az enyémet, ami azért sikerülhetett, mert még mindig ekkora... Burkoltan, de ítélkeztem és minősítettem, amihez nem nincs jogom. Igyekszem még gondosabb lenni.
Nagy volt a pofám az egymás nem bántásával kapcsolatban, de másodszor is elkövettem azt a hibát, amiről "prédikálok", hogy lehetőleg ne tegyük. Érdekes utólag megnézni, hogyan vonódik bele az ember fia észrevétlenül a játszmába. Még a Gordon módszert többé kevésbé tudatosan alkalmazva is elég nehéz elmondani egy véleményt, hogy közben ne nézzen ki minősítésnek, vagy ne legyen személyes.
Már tegnap elhatároztam, hogy leírom, azonnal meg is könnyebbültem. Végül csak mára jött össze...:))
A legjobbakat!
UI: Szerintem, ez egy jó blog lett, Szma...
Hát ööö köszönöm...de szerintem én tartozom neked ezzel.
Bocsáss meg.
Önvizsgálatra sarkalltál, Anitával együtt...
Remélem megoszthatom veletek az eredményeket..
Meditációban előjött az agresszivitás. Láttam előző életekben, amint hidegvérrel ölök...mindenkit...de leginkább a férfiakat...
Ráadásul már tudatosság is volt bennem valamennyi. Karmagyártás magasfokon...
Másik életekben meg pap, azután gyermekeit elveszítő apa, aki az önmegvalósítás felé fordul...
Kettős személyiség az eredmény. Máté, Buster...
Ráadásul, ha ez a kettő párosul....haajjaaj ilyen az eredmény. Romboló, szadista - önmagát kereső, csendesség. Abszurd. Hogy hogy fér el ez bennem? Nem tudom.
Természetesen a negatív csak akkor jön elő, ha úgy érzem támadnak. Nem mentség.
Ha tudnék festeni, egy olyan képet alkotnék, amin egy meditáló emberke ül, az egyik keze hátra téve, amiben egy iszonyat nagy kalapács van. Nem ragozom. Sok dolgom van magammal.
Itt, a mostani életemben egy pókot sem bírok eltaposni. Inkább kiviszem. Megrendülök, amikor éhező kutyát, szenvedő állatot látok az úton. Legszívesebben hazahoznám. Így van az elesett emberekkel is.
Már biztosan lenne egy rakat hajléktalan a fürdőszobában is :).
Ez legalább akkora tévút, mint a harc. Tudom.
Ki kell engednem őket. Ez is én vagyok. Vagy pont nem...
Ami igazán megnyugtatott, s ennek áldásában vagyok most is, hogy láttam az utolsó életemet. Még nem megvilágosodottként, de már a kapujában. Egy barlangban találkoztam vele.
Csak néztem őt, abban a téli hidegben, vacogva, ő mégsem fázott. Nem mosolygott, nem szólt, csak nézett engem. Peregtek szemében az életeink.
Aztán egyszer elindult a tűz mellől, ki a viharba. Mentem utána, de egyszer csak, mintha elnyelte volna a föld. Sohasem láttam többé.
Köszönöm.
Máté
Hermessem, enged meg, hogy leírjam Neked, én hogyan éltem meg és mit tanultam ebből a "játékból".
Magam is mindig a : ne ítélkezzetek, ne hülyézzétek már egymást tanító-néni szerepében éltem/élek. Feltettem egy kérdést is Sanyinak, mit kezdjek az erőszakkal megmagyarázós emberekkel, akik veszekedést generálnak. Írtam arról is, mit vált ki belőlem (Buddhanita blogban). Gondolkodtam mi lehet. Kérd és megadatik. Karmatörlő vitatkozásánál már nem akartam menekülni. Elfárattam a nagy szaladásban. Olvastam a sorait, de nem úgy, mint ahogy eddig, hanem úgy : kinyitom a szívem, bármi is lesz, bármennyire is fáj. Ítéljen bárhogy is más, bármilyennek is, meglátom mi lesz ezután. Aztán úgy láttam, megoldottam. Oké, rendben van, gondoltam. Aztán nyitottam egy blogot, ami engem a mai napig érdekelne, a módszer, lehet-e, és kihangsúlyoztam, ne legyen itt is vita. Gondoltam tiszta lap, ez máskor is bevált, mert Karmatörlővel ugyanakkor teljesen más hangsúlyban tudtunk beszélni más témáról. Erre jött megint a vita. Durvult. Bennem meg jöttek a ????-ek. Mi van? Én ezt magamban már megoldottam, vagy nem? És jött a szokás, miközben azon agyaltam, nem igazán a stílus a lényeg, ami felháborít, hanem az amit írnak. Inkább a mondandóra kellene koncentrálnom? Lehet, hogy a stílus zavar minket? Lehet, hogy még nem oldottam meg ezt? Voltak kérdéseim, kétségeim, de mégis úgy cselekettem, mint azelőtt, "megszokásból". Erre jött Wall E levele, amiben kifejti, tévelygek, félek, stb. Ezt is úgy olvastam, hogy nyitom a szívemet, beengedem, jöjjön csak. Fájt. Itt már éreztem, nagy melóm van. De hol tévelygek? Azt tudtam mitől félek. De hol van az a tévút? Erre nyitottam a Buddhanita blogot. Szembenézek magammal, gyertek, segítsetek. Arra számítottam, hogy a vita abbamarad az oldalon és azt végre ki tudjuk fejteni, a másikon, válaszokat kapok. De semmi. Közben folyamatosan agyaltam Wall E szavain. 100-szor elolvastam mit írtam, ő mit írt. Beláttam, tévedtem vele kapcsolatban. Meg is írtam neki, bocsi, ő is megtette és ez nagyon-nagyon jól esett, de még mindig nem volt tiszta a kép. Hol tévelygek, mi a "betegségem"?
Hál Istennek jött ez a blog. Éreztem, hogy vonz! Mikor Szma kérdései elhangoztak, felpörögtem, de jó, na gyerünk ez nagyon jó kérdés, fejtsük meg, mi van bennem. Éreztem, itt valami több lesz, de nem tudtam mi. Éreztem, Wall E is itt van, de hol? Nem látom, mit ír. Erre megbeszéltük mit jelent maga az élet, és meglátatták velem mi volt az a pont, amit hibáztam: nem mindegy ki hogyan nyílvánul meg? Az a lényeg, értsük meg mit akar a háttérben. Ítélek én is, amíg mást azzal szekálok, már megint rossz fiú volt, mert hibázik. Nem keresem vele az egységet, inkább letorkolom. Na itt a hiba!!! És itt a válasz is!!
NE A STÍLUST KRITIZÁLJAM, HANEM AZ ÉRTÉST KERESSEM!!!!! AZT, AHOL EGYEK VAGYUNK!!!! ELFOGADÁSRA TÖREKEDJEK!!!
Hol tévelyegtem? Ha tényleg megélem a buddhizmust, akkor: minden létező tisztelete él bennem, itt viszont elhatároltam magam valami rossznak vélt dologtól. Itt volt a szemüvegem, amit írt nekem Wall E.
Mérhetetlenül feltöltött ez az érzés. Elöntött a hála. Megtanítottak valamire. A módszerről annyit, ennek így kellett történnie. Aki látja és érzi, megérti ezt. Szép szóval csak megértettem volna, de nem vetkőztem volna le. Remélem most már magamévá tettem és nem futok újjabb köröket, ha igen, Máté, ved fel megint Zorró álarcát, és taníts tovább!!!!
Mikor leesett, hogy mi történt, meg is írtam, köszönöm a tanítást, meghajolok itt mindenki előtt.
Külön-külön meg volt minden. A tapasztalás, az érzés, csak nem tudtam össszerakni. Itt sikerült ezt a hagymahéjam meglátattni.
Máté szerepei: nagy stratéga az, ki minden lépést előre lát. Szma, és Máté legalább 100 lépéssel előrébb voltak mint én. Vezettek a tanítás felé. Amit írtam Karmatörlőnek, hogy a jó tanár kérdez, rávezet, hagyja, hogy magad jöjj rá a megoldásra, az itt megtörtént. Köszönöm mégegyszer mindenkinek.
Meghajlok ismét,
hálával a szívemben,
KÖSZÖNÖM!
Bocsáss meg nekem, de megint fel kell vennem Zorro álarcát.
Buddhanita!!!
Ne rendeld hozzám a sikeredet!
TE VAGY A CSODA.
Én nem akartam tanítani semmit.
EZT TE TANULTAD MEG ÖNMAGADRÓL. Önmagad csodás fényességéből.
Azt hiszem, ez tényleg a Buddhizmus.
Meghajolok előtted.
Máté, Wall E, aamate, Buster
Na látod, van még min melóznom!
És igaz,
köszönöm!
Túl életszerű elveszni a létben
Túl egyszerű elveszni a szépségben
Túl életszerű, hogy szeretteink szenvednek
Túl életszerű, hogy szeretteink tévednek
Túl sokszínű zsákutcákban bolyongani
Túl életszerű látni a romlottságot
Túl egyszínű a bűn sötétsége
Túl életszerű a fájdalom egyszerűsége
Túl életszerű az öröm mélysége
Túl életszerű megélni a barátságot
Túl egyszerű elveszíteni a barátságot
Túl életszerű félni az életet
Túl egyszerű rettegni a halált
Túl életszerű megérinteni és megérintve lenni
Túl egyszerű vágyni a változást
Túl életszerű félni a változást
Túl életszerű keresni és nem találni
Túl életszerű nem keresni és rátalálni
Hol az életszerűséged?
Itt és most és mindig.
Túl életszerű.
"Ki, mit ért alatta?"
Az ÉLET maga a folytonos VÁLTOZÁS. ha képes vagyok a változásra, akkor képes vagyok változtatni.
"Hogyan élte, amíg nem kereste rejtelmeit?"
Sokszor belebuktam a görcsös akarásba és sokszor megkaptam ugyanazt a feladatot, hogy megtanuljam végre - elengedni a dolgokat.
"Változott valami?"
Igen. Most is kapom a feladatokat, oldogatom is őket, de nem görcsösen. Képes vagyok elfogadni, hogy abban a pillanatban arra, annyira vagyok, voltam képes. Képes vagyok elfogadni a megoldásomat és továbblépni a következő feladat elé. Mindeközben élvezem a napsütést, a csiripelő madarakat, a mosolyokat. Ha kell sírok - de csak rövid ideig. Aztán megrázom magam, felállok és megyek tovább, de már mosolyogva, bizalommal, hisz tudom, hogy a segítséget mindig megkapom.
"Érzed-e, hogy lemaradsz valamiről?"
Mivel minden pillanatát igyekszem megélni az ÉLETNEK (még a fájdalmasat is), így semmiről sem maradok le, nem is kell rohannom - hihi!
"Mi az ami szerinted értelmetlen benne?"
Mindennek megvan az "értelme", még ha nem is értjük mindig elsőre.
"S értelme?"
Aminek "értelme" van, az gyakran első ránézésre értelmetlennek tűnik - hihi!
Eta
Az élet számomra egy csoda! Csoda mind biológiailag, mind pszichikailag! Mindig lenyűgöz, maga a test és maga a lélek! Ahogy születünk, ahogy fejlődünk, ahogy megannyi szerepet játszunk, ahogy manipuláljuk magunkat, másokat, ahogy érzünk, ahogy szeretünk vagy haragszunk, stb. Ahogy maga a test felépül és ha nem vigyázol eléggé felborul minden ijesztő és lenyűgöző! Az élet ami nem csak test és lélek hanem a család, a környezet, a világ, az univerzum része és parányi és hatalmas!
Az élet a legnagyobb érték a földön, habár ha újjászületsz újra és újra megtapasztalod e csodát, de mégis minden élet érték és kincs.
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagy komolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, s néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
(Kosztolányi Dezső)
...a csodát!
Talán az egyik - általam - legkedvesebbnek tartott választ adtad! Erre a csoda-látásra emlékezz mindig!!!
Tényleg, nagyon szép!
:))
1, mater. világ néz.- az anyag legmagasabb rendű szerveződése.
biológiai rendszerek, vagyis az élő szervezetek létezési módja.
2, olyan rendszer, amely próbálkozik maximálissá növelni jövőbeni lehetőségeit.
3, belső negatív visszacsatolásokat magasabb rendű pozitívvá alakító rendszer.
4, nyílt rendszer, tehát energiaáramlásával az entrópiát (csökken az energia, nő a rendezetlenség)
negentrópiává (nő az energia, csökken a rendezetlenség) változtatja.
Azaz környezetére támaszkodva képes növelni saját rendezettségét.
5, reprodukció (replikátorok populációja, melyek képesek mutációra, támadás illetve védekezés céljából)
Nos az én véleményem, hogy az élet a lét intézménye. Metafizikai alapokra helyezve, a lélek fénye.
Egyenlőre ennyit erről mert sajnos nincs sok időm. Pusssz..
Én már nem is merek ilyeneket írni!
Az entrópia kérdést tanulságos lenne kielemezni. Ugyanis az energiafelvétel csak információfelvétellel együtt növelhető, ami együtt a rendezettségi fokot emeli. Ez vezet a fejlődéshez. Nem hiába az emberiség eddigi történelme másról sem szól, mint az energiaforrások megszerzéséről és kontrollálásáról társadalmi szinten.
Ugyanez érvényes a belső energiaforrásokra is. A belső energiát is információfelvétellel lehet növelni. Ez a folyamat pedig nem más, mint a tudatosodás, az önismeret!
Az entrópia igazából egy rendszer rendezési foka, amelyben az információ hiányával mérhető ez a mérték.
A negentrópia, ( negatív entrópia) .....de hiszen benne van a nevében. De mindez materialista megközelítés. Csak finoman pusssz Édes!
"NEM HASZNÁLOM FEL HATALMAMAT, HA CSAK A TE VERESÉGED ÁRÁN GYŐZHETEK, DE TÉGED SEM ENGEDLEK GYŐZNI AZ ÉN VERESÉGEM ÁRÁN.
Tiszteletben akarom tartani az igényeidet, de a sajátjaimat is tiszteletben kell tartanom. ..."
Van egy kis problémám.
A kisfiam szokta kérdezni tőlem, mikor Jedivé akar válni: ki a legerősebb Jedi?
Mosollyal próbálom arra terelgetni, hogy nem Yoda a legerősebb, aki az élők legerősebbje, hanem Kwai-Gon Jin. Ő életében nem emelkedett Yoda fölé, de halála után elérte az örök létet. Tehát túllépett mindenkin.
Úgy érzem, tapasztaltabb és bölcsebb vagy itt sokunknál.
Kérlek! Terelgess te is mosollyal: merre kell mennem?
Kell mennem?
Min változtassak, hogy jobb apa legyek?
Szeretném, ha mindennemmel a családom boldogságára válhatnék.
Milyen világos, ahogy Isten munkálkodik....
Már meg is kaptam a választ, ahogy neked írtam.
Kérdésemet. Tekintsd semmisnek.
Természetesen, ha van valami, ami eszedbe jutott, szeretettel várom.
... az út adott... elindultál rajta, hát menj tovább! Minden terelgetésem tévút lenne...
nincs jogom hozzá!
Ám kérdésem lenne:
Szülőként feladatod-e megmutatni a különbséget jó és rossz között?
S ha ezt megtetted, hagyod-e megtapasztalni?
S ha ezt is megtetted, meghagyod-e a döntés szabadságát?
Neked vannak álmaid... nekik vannak?
Ismered?
...
Kérdeztél vissza: melyik Jedit ismeri, melyiket érzi Ő közel magának? Melyikről hiszi el Ő, hogy a legerősebb? És hogy Ő mit gondol, mi az erő?
...
Ha "kutyát sétáltatsz", Ő sétál és nem Te... a választás bal és jobb között az Övé... a Te dolgod "csak" megvédeni!!!
Nem igazán tudom, mi a különbség jó és rossz között. Az attól függ, ki nézi.
Feladatom-e?
Ma elcsendesedem és megkérdezem.
A döntésben sok segítséget kap tőlem--->Figyeljen arra, mit szeretne igazán.
"Kérdeztél vissza: melyik Jedit ismeri, melyiket érzi Ő közel magának? Melyikről hiszi el Ő, hogy a legerősebb? És hogy Ő mit gondol, mi az erő?"
Először egy Sith tetszett neki. Rájöttem később: nem a gonosz erő miatt, hanem mert annak két kardja van. De ez is mutat valamit....Tudom, hogy mit. De azt itt nem szeretném elmondani.
Rajta vagyok az ügyön.
Köszönöm.
Ha mindenkinek a "legjobb" szülő "jutott" volna... megtanulnánk, amit kell?
Ne legyenek kétségeid, ő már választott, hisz ott van Veled!
S, ha engeded Ő is tanít! Lányom is ezt teszi gyakran!
Pl.: Egy ünnepet is Neki köszönhetek:
http://onmegvalositas.hu/blog/husztisanyi/halottak_napja#comment-9833
Ki tudja "én álmodom-e a lepkét" vagy ő engem?! ... Én terelgetem-e őt, vagy ő engem?!
Élet : mozgás minden szinten . Üdvözlettel : felacso
Kavics22
Megpróbáltatás, küzdelem, kudarc, néha győzelem, rengeteg tapasztalás és főleg lassú, fájdalmasan lassú érési folyamat.
A felismerés és a gyakorlati megvalósítás közötti út, olykor bogáncsokkal, olykor pedig virágzó akácokkal telve.
Még a virágzó akác is tele van tüskékkel... :))
Ebből a szempontból tudatos volt a hasonlat?
Kavics22
Egyszer borús, máskor derűs. Az akácos hasonlat tudatos volt, de csak miután leírtam, akkor vált azzá. Ugyanez a kép merült fel bennem, mint a Te kérdésedben.
Hagytam, hadd maradjon, mélyről jött, kár változtatni rajta.