Mit jelent: élet.
A kérdés, így egyszerűen: Élet.
Ki, mit ért alatta?
Hogyan élte, amíg nem kereste rejtelmeit? Változott valami?
Érzed-e, hogy lemaradsz valamiről? Mi az ami szerinted értelmetlen benne?
S mi az értelme?
Bármit írsz, a végén próbáld meg egyetlen mondatba tömöríteni a saját fogalmaiddal, egyénileg, például így:
"Az élet egy társasjáték...van, ki csak úgy játssza...van, ki nyerni akar... van ki feladja...van ki visszaáll a startvonalra...s van, ki célba ér!"
...
A párbeszédek: LENT OLVASHATÓAK!
....
TANULSÁG:
EGYETLEN SZÓT SEM VAGYUNK KÉPESEK TÖKÉLETESEN KIFEJEZNI. EGYMÁST SEGÍTETTÜK MOST IS...MIÉRT HÁT EGYMÁST MARNI? ÖSSZEVESZHETÜNK-E, HA NEM TUDJUK MIN VESZEKSZÜNK?
S HA NEM HALLJUK MEG MÁSOK VÁLASZÁT, CSAK SAJÁT KÉRDÉSEINKET... AMIT NÉHA VÁLASZNAK CSÚFOLUNK....
MIT TEREMTÜNK VELE? "káosz"-T?
Számomra a tanulság: Ne meggyőzni akarjuk egymást, megérteni s elfogadni!
:)
Pussz mindenkinek!
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
90 hozzászólásAz élet egyetlen értelme a felébredés, minden más csak halogatás, ami szenvedést szül.
A felébredésem óta az élet Leela =játék, a tiszta tudatosság játéka önmagával, ami az elme számára elképzelhetetlen örömmel, szeretettel és békével párosul, mert nincs többé azonosulás a szerepekkel.
A másik elengedhetetlen az életben az Éberség az utolsó lehelletig.
Szeretettel
én is azt hittem, hogy felébredtem... :)
Na de viccet félretéve: szerintem mindenki afelé halad, ki így, ki úgy, ki lassabban, ki gyorsabban...
szeretettel:Bochecha
köszönöm
Béke!
Lehet-e játszani az életet mint játékot, ha nem azonosulsz egy-egy szereppel? Hiteles lesz-e játékod, ha épp nem az játsza, ki a szerepet kapta, bár "elképzelhetetlen örömmel, szeretettel és békével párosul"?
Az Éberség elérhető, ha épp nem azonosulsz a szereppel? Ha játszol, de nem abban vagy benne, mi szereped, akkor hogyan vagy éber, s abban-e vagy másban?
Így egyszerűen: élet.
Írod élet=játék.
De vajon egy, kettő, négy vagy nyolc? S ez mind vajon egy-e?
Szerintem az éberség csak akkor érhető el, ha kilépünk a szerepekből. Szerepeket békével, örömmel, szeretettel nem nagyon lehet játszani, mármint, ha ezeket eljátszani próbáljuk . Csak ha mi magunk vagyunk az öröm, a béke és a szeretet - de akkor meg már nem játsszuk...
Az "életet játszani" viszont tényleg csak szerepekben lehet, amit felvállaltunk, hogy egymást tanítsuk általa, ezért hát hitelesen el kell őket játszani.
De utána illene felébredni belőlük! :)) Képzeljétek el, ha a színész hazamenne, és odahaza a családban még mindig a Lear királyt játszaná...
Az élet – fogadjuk most el – játék. És ez így játszható: „Csak ha mi magunk vagyunk az öröm, a béke és a szeretet - de akkor meg már nem játsszuk...”
Akkor, amikor már nem játszol, felébredsz… élsz-e még? S az élet-e? Vagy ez az élet, amíg játszol… De, ha az nem élet, akkor a felébredés után már nem élsz, hiszen akkor élhetnél igazán, hisz felébredtél…
S miről veszed észre, hogy már nem álmodsz?
:)
Nagyon elvonttá vált ez a blog....és minek???
Az életet hétköznapi szóhasználattal a születés és halál közötti időszakra vonatkoztatják.
Ebben az értelemben az élet - egy inkarnáció.
A lét, létezés - az örök.
A Forrásból való kiáradástól tart a Forrásba való visszatérésig.
Már ha egyéni Lelkek életéről és létéről beszélünk.
De pont ettől szép a bonyolult is, hogy belenézve egyszerű és sokszor nem is különböznek!!! Ez egyben válasz: a miértre is és:köszönöm Neked is hogy vállaltad, hogy megosztottad s megvédted gondolataid.
Ha teljesen befogadtad, sajátodat s amit még hozzá gondoltál, akkor engedd el - én is ezt teszem - és visszanézve megértjük egymást...
:)
Bocs Leela, ez inkább humor akar lenni, és nagyon szépet írtál, de érdemes belegondolni:
Nem lenne jobb úgy, hogy a tiszta tudatosság játéka az anyaggal?... Különben hajazik arra másik blogra:)))
De lehet arra gondoltál, hogy a tudat azért osztotta önmagát részekre, hogy képes legyen megfigyelni önmagát, vagyis a saját maga teremtési játékát az anyaggal...
Kavics22
Szándékosan nem olvastam el a hozzászólásokat. Számomra az élet: megélni a végleteket, úgy igazából, szívvel-lélekkel. Kár lenne ezt bővebben kifejteni, aki érti, az érzi is.
A blog célja az volt (mivel egy másikon eléggé durva volt már a hangulat - olyan végletes), hogy megtudjam ki-mennyire hiszi a saját igazát igaznak és mennyire "hallja" a másikat, így a téma maga már nem igényel tőlem hozzászólást.
A végleteket ... mostanában igen, szeretem megélni. Volt idő, mikor szándékosan kerültem, de rájöttem elöbb elengedem, ha nem menekülök... viszont nem vagyok hajlandó eléfutni sem semminek.
Az elemzés... nos igen, én sokat tanultam az elemzés útján, így majdnem minden mozdulatomban jelen van... de a jó pillanatban ezt is el tudom engedni... sem elöbb-sem késöbb...
De ha már így...,akkor Te akarsz róla beszélni?
Kavics22
Én is mostanában élem a végleteket, valószínűleg ezért is sikerült ilyenre a hozzászólásom. Nem mondanám, hogy mindig élvezem...... , főleg akkor nem, ha lépten-nyomon elemezgetem. Bár olykor szükséges a tanulságokat levonni, ezt elismerem.
Nekem még nagyon nem megy a "jó pillanatban elengedés". :)
jóra és rosszra egyaránt. Hogy aztán "elfelejtsd a két pólust"...
És a rosszat (ha bevalljuk, ha nem) kicsit mindenki jobban szereti, igaz csak a végén...így a hibáinkra is szükségünk van...
Sose bánd azt, ami előre visz, de ne ragaszkodj hozzá, mert visszahúz...
Ne gondolkodj melyik sor mit jelent, csak figyeld, kapsz-e érzést ebből:
Hidas Antal: Eltelt már...
Eltelt már
több, mint egy évmiriád,
hogy a sarjadó sarkcsillag
a sarkára állt.
Sugara azóta
töretlen jő.
Valódi csillag -
s nem tőrtvető törtető.
Kolibri toll
a varjún...
Zavard el,
ne zavarjon!
... hát ennyi, ahogyan Te is írtad: "aki érti, érzi...". A lépten-nyomon elemezgetés hajlama nem véletlen, szeresd hát! ... Aztán engedd el... a pillanat minősége nem számít...:)
Kedves szma!
Miért érzem, hogy magasabb szintet képviselsz, mint amit mutatsz?
Hogy olyat kérdezel, amit tudsz...
Ki vagy te?
Írnál egy pár sort?
Olyan emberi dolgokat...
Máté
... bár az egómat mintha hájjal kenegetnék...a válaszom nem, igyekszem nem képviselni senkit, csak...törekszem megérteni mindenkit... küzdök az elhamarkodott reakciók ellen, néha sikerrel, néha nagyon nem... tudok egyszerre gyűlölni és szeretni , néha ugyanazt a dolgot, személyt vagy tulajdonságot is és ez néha rémítő, néha komikus, héha ez, néha az... egy feladatom van: elfogadni, hogy a pillanat, annak minden múlandóságával hozzám tartozik... elég emberi voltam? :))
Igen, köszönöm.
Ez elég volt.
Kavics22
Belefeledkeztem a soraidba, a végtelenség érzése árad belőle. Én ezt érzem, más talán mást........de hát "Zavard el,
ne zavarjon ! :)
éreztem, miközben írtam (idéztem)... :)
Nagyon remélem filozófiát (is) tanítasz valahol még a blogon kívül.
Nagyon élveztem ezt a blogot.
:)
hogy bárkinek érdemes olyat tanítani, amit nem akar befogadni. Amíg nem kell Neki, fusson! :)
Ha megállt és beszél(get)ni akar, akkor viszont általában engedem!
Ehhez is "sok" vagyok néha! :) Dehát mindenki küzd valamivel, én is...
...megmondanád, végül is mi bajod volt velem a másik blogban? Csak szelíden kérdem, nehogy elrondítsuk a blogot.:))) Tényleg felkaptad a vizet, vagy nekem is csak játszottál ?
Kíváncsiságból kérdem. És mi indított erre a Mátyás király tréfára? :))))
Üdv,
Nem játszottam. Ott, az voltam én.
Jól érzed, veled semmi bajom nem volt.
Inkább azzal, amit képviselsz.
Ez a folyamatosan mindenki védelmére kelés, amikor nem is neked, hozzád, ellened szól...irritálta a másik énem.
Sajnálom.
Bocsáss meg érte.
Nincs bocsánat, mert nem is haragudtam. Azért kérdeztem most rá, hogy visszamenőleg nehezteljek-e vagy sem...:)))
Nézd, bennem nem a védelmezésen van a hangsúly. Azt hiszem, ha valaki arra "vetemedik", hogy elkezd itt írogatni, akkor többé kevésbé bizonyosnak kell lennie abban, amit leír, és az álláspontját meg kell tudni védenie. Mint mondtam, gondatlan voltam veled szemben, mert a kifogásolt hozzászólásod korábbi "tételekre" vonatkozott, de pont Anita nagyon jó kérdései után következett (amelyek egyébként nyitva maradtak...)
Én inkább a durvulás ellen próbálok fellépni, mert az bizonyítottan csak további durvulást idéz elő. Az egósságnak a legelső szimptómája, ellehetetleníti az információcserét, és semmit, de semmit nem old meg. Például ahelyett, hogy azokra az érdekese kérdésekre kerestük volna tovább a választ, a topic teljes káoszba süllyedt. Ezen kívül nem illik a durvaság az oldal szellemiségéhez sem. Érdemes lenne az agresszióról egy topicot nyitni.
Viszont arra őszintén kíváncsi lennék, hogy mi volt az igazi indíték a velünk űzött inkognitós tréfád mögött. Hajlandó lennél végiggondolni?
Mert aktívan befolyásoltál egy csomó embert általa, s az aktivitás mögött szándéknak kell lennie. (Azt nem feltételezem, hogy öntudatlan késztetésből mentél bele). A szándék, és annak hozadéka alapján minősíthető jónak vagy nemkívánatosnak a módszer.
Szóval, tényleg kíváncsi vagyok. Megosztod velünk?
Nem értem Hermess. Ott az voltam én. Egy faragatlanabb változatban. Nem neked intézett szavakat bíráltál. Ezért kaptál a negatívumokból te is.
Itt egyedül Sanyinak lenne oka úgy bírálni, mint te. Ez az ő oldala. Ha őt nem zavarja, (személyesen kértem tőle elnézést telefonon a történtek után). Azonnal elfogadta. Nem bírálta, sőt!
"Én inkább a durvulás ellen próbálok fellépni, mert az bizonyítottan csak további durvulást idéz elő."
Miért lépsz fel ellene? Miért csak te? Máskor is megesett, hogy csak te... Ebből neked kell tanulni, hogy miért irritál az erősebb hangnem.
Az indítékom ott keresendő, mint a te dolgaid. Ego. Az egyet nem értés.
Nem tudom mit írhatnék még ezzel kapcsolatban.
Most én sem értelek!
Értem a játékot, értem, hogy megéltél valamit, értem a múlt időt!
De nem haladunk egyformán, ahhoz hogy lezárja Te is kellesz...
Lehet, hogy
"Azonnal elfogadta. Nem bírálta, sőt!" egy másik lépcsőfok? ...Vagy másik "lépcsőház"?
És ez a szembesítés, lehet igaz, de nem lehet, hogy korai?
"Máskor is megesett, hogy csak te... Ebből neked kell tanulni, hogy miért irritál az erősebb hangnem."
És engedd meg, hogy itt szóljak Hermess, hozzád is!
Lehet, hogy pont a múltidő a lényeg?
Miért a szándékot/módszert minősíteni?
Kell-e minősíteni, vagy csak elfogadni: ott az volt.
Egy biztos! Amíg nem oldjátok fel, mindig előjön... átlépni nem lehet!
De, mikor engedjük már el??????????? :)) Én drukkolok nektek!
Elfogadtam, már régen el is feledkeztem róla, mint Wall E-ről, mert nem is érintett meg mélyebben. Kezdem megszokni, biztos van tanulnivaló ezzel kapcsolatban. De ezenkívül azt próbálom megértetni, hogy értelmetlen és öncélú a "hadakozás" ezen a szinten. Kicsit később nyitok is egy blogot az agresszióról, ahol ezt a témát még körbejárhatjuk.
Csak miután kiderült a Mátyás fogás - lettem kíváncsi, hogy mi végre született maga a módszer. Azt akarod mondani, hogy egy másik részed megélésének a "formájául" választottad az álnevet?
A kettőt válasszuk szét, bár van közös gyökere, és nem csak bennem. Azért is érdemes különválasztani, mert egyrészt hamarabb lettél Wall E, mint ahogyan én beléd kötöttem, tehát nem én voltam a döntésed katalizátora. Másrészt az utóbbi inkább megérintett, mint maga a szópárbaj... Mátét az addigi írásaiból másnak véltem (ami persze az én vetítésem), ezért lettem kíváncsi, ezért is van talán ez az oldal.
És a kérdésem azért jogos, mert valamilyen szándékkal a tudtomon kívül érintve voltam a játékban, mint ahogyan Ti is. Mint ahogyan egy marketing fogással is érintve vagyunk rendszeresen.
Elfogadni el lehet, de ha még többet szeretnénk tanulni belőle, akkor érdemes belemenni kicsit. Nem ragaszkodom hozzá, csak ha Máté is vállalja. Akár abba is hagyhatjuk. Nem egóskodni akarok Veled, pláne nem bántani, mert az hiteltelenné tenné azt, amit eddig képviseltem. Inkább próbáljunk okulni belőle.
"Azt akarod mondani, hogy egy másik részed megélésének a "formájául" választottad az álnevet?"
Igen, ez a tökéletes válasz.
"Azért is érdemes különválasztani, mert egyrészt hamarabb lettél Wall E, mint ahogyan én beléd kötöttem, tehát nem én voltam a döntésed katalizátora."
Így van Hermess. Nem te és Buddhanita volt a katalizátor, hanem Karmatörlő. Éppen ezért nem értettem sem Buddhanitát sem téged... miért kell bíróként részt vennetek ebben... miért kell azokat a kelletlen szavakat magatok felé fordítani...
Hermess! Ha azt mondanám: Buster is én voltam, egy gép árnyékaként? Ráadásul az ő szavai már tényleg a jó izlés határát súrolták? Skorpió ellen küldtem Bustert harcba. Te akkor is beálltál... a bíró helyébe... Senki sem kérte. Főleg nem Skorpió.
Jogos lenne a kérdés. Hány arcom volt még...
Csak ennyi. Vállalom. Megtanulom, e három (Wall E, Buster, aamate) "lényem" üzenetét.
Ilyen is voltam. Talán vagyok.
De nem itt.
Maradok Máté.
Becsüllek, hogy feltártad. Jó cél érdekében, jó szándékkal tetted. Úgy tűnik legalább is, mert az ember mindig megtalálja az önigazolást.
Engedd meg azonban, hogy hozzáfűzzek néhány gondolatot. Ez a megoldás a társaidat is, akikkel közösen vagy itt - akarva, akaratlanul félrevezette, befolyásolta a reagálásaiban. És látod a szerep némelyekkel szemben elsodort - nem Te irányítottál, hanem a szerep téged.
Miben különbözik ez a megoldás attól, amit Skorpió alkalmazott? Azt manipulációnak könyveltük el. Formailag csak abban, hogy Te utólag felvállaltad a sajátodat. Nagyon vékony a határ. Tartalmilag különbözhet abban, hogy tanító szándék volt mögötte, vagy egyszerűen a saját "árnyékodat" csak utólag felvállalva szabadultál meg egy belső feszültségtől ily módon. Nyilván az igazság valahol a kettő között van, de nem valószínű, hogy pont 50-50 %, így hát valamelyik oldalra elbillen. Ezt kérdeztem volna - de nem firtatom tovább, ezt neked fontosabb tudni.
A lényeg, hogy azokkal a társaimmal, akiket képletesen egyenrangúnak fogadok el itt a blogon, mint önmagukat megismerni igyekvőket - szerintem nem játszadozhatok még mellékesen sem, ha csak a saját magam frusztrációjának az oldása a célom (és ez a durvaságra is vonatkozik). Ezzel fölébük helyezem magam, valahol "felhasználom" őket. A tanító szándék talán ad rá felmentést, de mivel nem csak az okul általa, akinek szánom, felmerül egy csomó "mellékhatás" a többiekkel kapcsolatban. (Akik egyébként ha ilyennek szükségét éreznék, talán elmennének egy saját élményű tréningre...:)) Az agresszió valamilyen szinten mindenkiben agressziót ébreszt.
Utolsó érvem - ha az önismeret a leszakadt, sérült részeink visszaintegrálásáról szól, ha a cél egy magasan integrált személyiségfejlődési fok elérése, akkor mi értelme van kevésbé kedvelt részekre hasítani önmagunkat, nevet és önálló "életet" adni azoknak? Láttad, vagy olvastad az "Ötödik Sally" c, darabot / könyvet?
A Máté, vagy aamate neved alatt, az Egész éneddel ugyanúgy elmondhatsz bárkinek bármit. Csak az nem mindegy hogyan - szerintem. Azt mondod, hogy én hárítom a durvaságot magamtól, ehhez képest Te még le is választottad magadról és külön "személyiséget" adtál nekik...:) Abban lehet valami irritáló (ezen el kell gondolkodnom) és elnézést kérek miatta, ha úgy tűnik, mintha elbitorolnám a "Sanyi viselkedési jogait" a honlapon. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet!
Én a magam részéről elmondtam, amit szerettem volna. Ha valamit igazságtalannak, vagy tévedésnek tartasz mindebből - természetesen helyesbíts!
Barátsággal és jóérzéssel irántad: Zoltán
"Ez a megoldás a társaidat is, akikkel közösen vagy itt - akarva, akaratlanul félrevezette, befolyásolta a reagálásaiban"
Ezek szerint félrevezethetők és befolyásolhatók, vagyis gyöngék voltak.
A célom nem ez volt. Magatokból hoztátok ki.
"nem Te irányítottál, hanem a szerep téged"
A szerepet én irányítottam. Nem az engem. Ha akartam Wall E, ha akartam aamate.
"Miben különbözik ez a megoldás attól, amit Skorpió alkalmazott? Azt manipulációnak könyveltük el."
Semmilyen manipulatív szándékom nem volt. A véleményemet fejeztem ki, nyers formában.
"Tartalmilag különbözhet abban, hogy tanító szándék volt mögötte"
Nem akartam tanítani vele semmit.
"vagy egyszerűen a saját "árnyékodat" csak utólag felvállalva szabadultál meg egy belső feszültségtől ily módon."
Önmagamnak már akkor beismertem, amikor életet adtam nekik.
Hogy nektek is beismertem, az inkább örömmel töltött el. Nem szégyenkezem miatta. Ez is én voltam. Vagyok.
"A lényeg, hogy azokkal a társaimmal, akiket képletesen egyenrangúnak fogadok el itt a blogon, mint önmagukat megismerni igyekvőket - szerintem nem játszadozhatok még mellékesen sem,"
Senkivel sem játszadoztam. Ott ez voltam én.
Én senkit sem rangsorolok. Minden "alsóbb szintű" is írhat csodálatos, lélekemelő dolgokat. És "felsőbb" is érthetetlen monológokat. De ez nem a feladó hibája. Ő olyan, amilyen.
Ezek szerint te az életben is rangsorolsz.
Mit jelent ez számodra? Akit alább rangsorolsz, annak kevésbé figyelsz a szavaira?
Mert ha jobban megnézed Wall E bármit is írt volna később, inkább föntről fogadod, mint figyelemmel.
De mindenképpen szálkával a szemedben.
"Az agresszió valamilyen szinten mindenkiben agressziót ébreszt."
Csak abban ébreszt, aki nem oldotta fel azt a szeretetben. Az ezzel kapcsolatos blog megnyitása számomra értelmetlen. Tudom, miért tudok agresszív lenni.
Írtam egy kedves önmegvalósítónak erről a "Busterségről". Pont ezt emeltem ki. Ha akiket szorongatok tudnák, ki vagyok, talán elveszíteném őket. Hisz saját rangsorolásuk és előítéleteik miatt már nem azt írják vagy nem is írnak, ha úgy adódik. Persze ez nem mindenkire jellemző, ne vedd magadra.
A félelmemet ezzel kapcsolatban, hogy elveszítek valakit, abban a pillanatban elengedtem, amikor vállaltam Wall E-t és Bustert. A Mátyás téma felvállalása ez volt bennem.
Nem félek attól, hogy elveszítek valakit azért, mert olyan vagyok, amilyen.
"Utolsó érvem - ha az önismeret a leszakadt, sérült részeink visszaintegrálásáról szól"
(Szép a magyar nyelv, felesleges teletömni idegen szavakkal...)--Ez most Wall E-s.
Az önismeret nem a magunk összerakásáról szól.
Hanem a felismerésről, hogy sem ez, sem az, nem én vagyok. Nem összerakni vagy szétszedni kell. Tudatosítani. Ez a félelem nem én vagyok. Ez a személyiség sem én vagyok. Az ego megnyílvánulása csak.
"akkor mi értelme van kevésbé kedvelt részekre hasítani önmagunkat,"
Semmi. Wall E és Buster segített annak felismerésében: már nem félek attól, hogy elveszítem itt valakinek a hozzászólásait.
"A Máté, vagy aamate neved alatt, az Egész éneddel ugyanúgy elmondhatsz bárkinek bármit."
Mostmár az sem baj, ha nem. Attól én még elmondom, ha belülről úgy érzem, el kell. Ha érdekli és jónak találja, rendben van. Ha nem, az is rendben van.
"Láttad, vagy olvastad az "Ötödik Sally" c, darabot / könyvet?"
Nem még, most a Forrás című filmet hajkurászom.
"Barátsággal és jóérzéssel irántad: Zoltán"
Félsz, hogy elveszítesz?
Nem kell Félned.
Máté