Mi a BŰN?
Szerintetek mi a bűn? Mi a rossz dolog? Nézőpont kérdése, vagy csak tanulnivaló? Miért érzi magát az ember bűnösnek? Régi emlékek, vagy tapasztalat, vagy játszmák hozadéka? Létezik-e a bűn egyáltalán? Mi a rossz? Mi a jó? Léteznek egyáltalán?
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
89 hozzászólásÉn egy kicsit más megviágitásba tenném ezt a gondolatkört. Bizom benne, hogy érthető lesz okfejtésem valamennyire, és továbbgondolkodásra késztet egypár "földi halandót"
Tehát.
Minden ember útja ki van jelölve. A születés pillanatától, a halálunk pillanatáig. Az az idő és a tér dimenziójában ez a két pillanat jól definiálható és determinált. Ugyanis az ember egyetlen dolgot tudhat bizonyosan: ha eljön az ideje, meg fog halni.
Ide vezet az ÚT és nem nehéz elfogadni, hogy ez ki van jelölve. Az egyszerüség kedvéért mondjuk ugy, hogy a Teremtő által kijelölt út.
És most /felfogásom szerint/ a BŰN - erről az utról letérni!!!
És én ugy érzem ebbe a rövid "definicióban" minden bele van süritve. Letérni az utról azt jelenti, hogy ellentmondani a valóságnak, lázadni az univerzum örökérvényü törvényei ellen, ha ugy tetszik, szembeszegülni a Teremtő akaratával.
Véleményem szerint, minden más az emberi tudat /mely az ember természetfeletti képessége/ kreálmánya, egyfajta kényszeres megfelelés a megismerhetetlen megmagyarázására. Vagyis;
Nem a terminus technicus a lényeg, hanem a dinamikus folyamat, a késztetés, az univerzum megértésének késztetése.
Bocsi ha kicsit bolondnak tűnök, de nekem ez az utam...
És mi van, ha azt mondom nincs letérés..
(miért lennél bolond, irj, csak)
Kézenfekvő, amit mondasz, de a tudat nem monolit, hanem az univerzum metafizikus része.
Ellentétpárja a "tudattalan" - ami szintén jól definiálható - erős kölcsönhatásban áll a tudattal.
És ezért képes eltériteni azt.
Ha felismerjük ezt a folyamatot, akkor megértjük, hogy bünt követünk el jóllehet sok esetben tudattalanul, vagy annak hatására.
És letérünk! De -és ez a fontos - a képesség, az ős-inteligencia lehetővé teszi minden ember számára a visszatérés lehetőségét!
Akinek szabadon szárnyal a tudata az bolond, ez a közvélemény elkeseritő reakciója. Megtapasztaltam,de elfogadom. :)
Na ez az, amit másképp értelemzünk: tadattalan.
Szerintem ott a megoldásra váró feladatok tárháza van, ami az elkülönültséget fenntartja. Nem letérit, sőt, rávilágit azokra a feladatokra, amik még nincsennek kimosva. Ezért tudom azt mondani, nincs letérés.
Fejlődésünk nem egyenes sikban vezet. Inkább spirális, egyre feljebb táguló folyamat.
Miért lenne bűn, ha a megoldandó feladaton dolgozik az ember?
Pillanatnyilag azt érzékelhetjük, hogy stagnálunk, vagy pont az ellenkezője felé haladunk, de nem minden út Rómába vezet?
Tudat alattinkban működő programjaink sem bűnös dolgok. Csak tapasztalások vannak.
Magasbb távlatból az ember tágasabb képet kap, ahol a dualitás fogalma is egybe olvad.
Hogy is néz ki a gyakorlatban?
Mikor magamon dolgozom, azt veszem észre, periódikus a fejlődésem: egyszer beindulok, teszem a dolgom, aztán kis szünet, majd újabb lecke.
Általában akkor jön a szünet, ha valami mélyen megbúvó "nehezebb, fájdalmasabb" részhez érek. Ilyenkor jön az érzés, már elegem van az egészből, leteszem. Pihenek.
Külső szemmel, ez stagnálásnak tűnhet. Sőt, elfordulásnak, holott csak két ütem közti szünet. Erőgyűjtés.
Valóban ki tudok-e lépni? Tévút-e, ha leállok?
Azt figyeltem meg, ha az oldalon abba is hagyom a "részvételem", meg itthon a meditációkat, önfeltárásokat, akkor maga az élet erősödik fel a tananyag terén. Tehát, nincs kibúvó. Elindult a folyamat. Lehet, más formában érkezik, de jön, nincs mit tenni.
Vannak, akik életeken át cipelnek egy-egy leckét, amin nem tudnak túllépni. De a tananyagot akkor is meg kell tanulni, nem tudnak továbblépni. Itt nincs puskázásra lehetőség, sem sumákolásra. Azt hiszem ennyi.
De magadat sem erőszakolhatod meg. Tanulni sem kötelező, csak lehetőség :))
Kicsit legyél egoista, kicsit éld meg amit tanultál, adj lehetőséget a hibázásra ne egyszer, többször, hagyd hogy ülepedjen. tisztuljon az elméd. a felesleget előbb ki kell dobni, és türelmesen haladni. Nincs idő, nem kell sehova se sietni.
Ne feszítsd meg magad.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Kedves Joganita!
Zene füleimnek, ami irsz, de egy icipicit hadd kekeckedjek! :)
A tudattalan, mint tudatunk ellentétpárja, véleményem szerint nagyon fontos és markáns funkciókat lát el.
Életben tart /nem semmi/ és végrehajtja amit a -tudatos- tudatunk igaznak vél. Erre számtalan tapasztalatom van magamnak is és erről irt egy bestsellert Joseph Murphi a Tudatalatti Csodálatos Hatalma cimü könyvében is.
A kérdés, hogy tudatunkkal átlátjuk-e az Utat, van-e bennünk annyi intuició és áttekintőképesség, hogy tudatos döntéseink hatását felmérjük.
Ha a tudattalan -ami nem mérlegel, csak végrehajt - olyan szituációkat, élethelyzeteket és érzeteket valósit meg, amit utólag korrigálnánk, akkor letérünk az Utról.
És ez a bün. Ugye mondják, mindég az első döntés a jó döntés. Azért ez nagyon jó megfigyelés.
A dolgok "bevállalása", vagy a görcsös és bizonytalan kimenetü korrigálásának kényszere, alapvető személyiségi jegyeket takar.
De ezzel együtt, a tudattalan mint tényező a letérés "bünében" ugy vélem csak egy a sok közül.
Nem szeretnék az okostojás szerpében tetszelegni, nagyon távol áll tőlem, de férfiassan bevallom inkább
sejtéseim vannak a "kitérés" okairól, és ezen még dolgoznom kéne.
Igy hát köszönöm a gondolataidat, értékesek, és uj impulzusokat adnak a további elmélkedéshez.
Amugy - mióta nyugdijas vagyok - a tudatot "kutatom". az elmélkedéseim essszenciáját egy kis mappában gyüjtöm a Tudat Gyemekei cimmel. Ha esetleg érdekel ezn a linken meg tudod nézni
http://erilaci.spaces.live.com/ szeretettel Yamago
Na ehhez kell bevonni még egy szintet: tudatfeletti.
Irtad, kérdés, hogy a tudat van-e annyira intuitiv....
Fejlődünk. Olykor mindenkinél bevillan az intuició. Sok történetet tudunk erről. Az a "feladat", hogy ez a sok kis villanás, Egy és állandó (és itt a hangsúly) legyen: ezt fejleszthetjük különböző technikákkal is akár. Ilyesmi lehet, mikor az ember végre a Jelenlét állapotában lehet.
Tudatalatt nem csak "pozitiv" dolgok vannak, pl.: a kudarcaink gyökere is ott rejtőzik. Mikor az ember tudata csak azt tudja megélni tudatosan, hogy már mindent megpróbált, mindent végigcsinált foggal-körömmel, de mindig a végcél előtt jön a teljes csőd.
Ezért helyre kell tennünk a magunk alattomos programjait, amik számos helyről származhatnak (előző élet, szülői minta, környezeti hatások, személyes tapasztalatom stb)
Pont ezért nem tartom bűnnek, ha a tudatalatti "belemagyarázása" miatt, kitérőket, plussz köröket teszünk meg. Csak ismétlünk, mert megbuktunk, de pont annyi lehetőség van, amennyi szükséges a javitáshoz, nincs korhatárhoz kötve :).
Az, ha a tudatos éned vacilál (és itt lép be a szabad akarat, bármikor mondhatsz nemet, vagy bárhogy dönthetsz) , megijed, visszalép a tudatalatti döntésétől lehet akár pozitiv kimenetelű is: ha egy félelem (negativ program) megbénit, hogy az égő házam ablakából kiugorjak, mert tériszonyom van, akkor azért jobb, ha az ember erőt vesz a félelmén, és a tűzoltók ponyváján landol. Az intuició viszont más: megérzés inkább a tudatfeletti felől érkezik. Teljesen más élményt is ad. Olyan, mintha biztos tudás surrana át az ember fején, és arra jobb is hallgatni.
Igy szerintem a személyiségjegy csak a felszines, tudatosabb réteg, és döntéseinket csak akkor befolyásolja, ha nem kapcsolódik hozzá mélyebben (tudatalatt) valamilyen program. Az viszont rögtön átir mindent, és pont ezért nehéz a "rossz" beidegződésekről leszokni.
Jó lenne tovább is fejtegetni :)
A linken engedélyt kértem, oké?
szerintem a bűn az,amikor úgy gondolkodom,vagy cselekszem,hogy az Isten,az isteni törvények ellen teszek,és ezzel elválasztom magam Istentől.
olyasmit gondolok,teszek,amivel megbüntetem saját magam is,mert az a gondolat,dolog/bűn/ Isten és közém áll.
Mi a szabad akarat?
hogy választhatok a jó és a rossz között
de mi a jó és mi a rossz?
a jó,ami közelebb visz Istenhez,vagy megtart Istenben,a rossz/ vagy bűn/ ,ami pedig elválaszt tőle.
és ez egy gondolat is lehet,ami még súlyosabb,mintha cselekedet lenne....
Alapból az a Bűn, ha a Neked szánt kert fájáról leveszel és megeszel egy almát...
Attól fölfele minden...
Az már a sokadik lépés volt a bűnbeeséshez,
nem ott kezdődött...
még Ádámnál,
akkor Éva még sehol sem volt
Ez érdekelne...
Ezt már végig futtattam Miki blogjában,az eredendő bűnről.
Ettől sem leszel okosabb,mert itt is többnyire csak utalás van rá,de mégis érthetőbb..
Eredendő bűn.. 2010, május 20 - 00:31 - Szucs Eva
Szóval eredendő bűn:
/Mózes korszaka ettől már fényévekre van
-a bűnbeesés azt takarja,hogy AZ EMBER KISZAKADT AZ ISTENNEL VALÓ EGYSÉGBŐL//közös egységtudatból/
az a sztori amikor még ez az egység megvolt /amit Te a 3 éves gyermek szintjével jellemzel/,
az még az égben játszódik,/na nem a felhőkön,hanem bolygó szinteken/
nem is az alma sztori az első bűn,
már Ádám is kétszer bukott,másodszor,mikor a társra vágyott és kapta Évát
aztán jött az alma
Szóval ez fokozatos bukások sorozata,folyamatos eltávolodás az isteni egységtől...
Tehát az égi/nibirui Édenből pottyan le az ember,>bűnök< sorozata után a földi Édenbe
a Nilus,Tigris és Eufrátesz, és Indus völgye környékére.
Ez már a homo sapiens.
Előtte a homo magus volt/atlantiszi idők,>Isten fiai bementek az ember lányaihoz/
itt is vétkezett,lelki -szellemi erőivel élt vissza,és végképp elvesztette magasabb rezgéseit
Úgyhogy ez a bűnbeesés ,így globálisan
ez hosszú korszakokon át folyt,az Istentől való folyamatos eltávolodás,
ami még az égben kezdődött,és a földön folytatódott
Úgyhogy elég összetett dolog az eredendő bűn,és korántsem csak az alma história
A teremtés történet is kettős
Először sokkal magasabb szinten,szellemi szinteken játszódik,
és az Istentől való fokozatos eltávolodás következménye a második teremtés,
mert az elsőnél már kaotikus állapotok vannak,és gyakorlatilag innen kezdődik az a fajta teremtés ami ránk és a földi életre vonatkozik.
Eddig az okoskodásom...
szóval az a lényeg ,két teremtés volt,az első szellemi szinten zajlik,kudarcba fullad,akkor jön az/égi /
ember teremtése,hogy hídként működjön a káoszba fulladt első teremtés/engedetlen szellemi lények /
és a második teremtés /világ között/
az égi ember Adam Kadmon...a tökéletes etalon,de hát ő is kezdi...és fokotatosan esik bűnbe,
először a gőg...ott fentebb,aztán az érzékiség bűne/Éva/,az alma,az már csak hab a tortára....
az eredeti embernek nincs is neme: Androgünosz !
...hogy amit itt leírtál, az nekem magas!
De ha...
"már Ádám is kétszer bukott,másodszor,mikor a társra vágyott és kapta Évát"
...azzal azt is mondod, hogy olyanra vágyott amit nem ismerhetett fizikailag.
És ha így van, akkor minden bűn, ami vágy és ami az ismeretlen megismerésére irányul?
Mert akkor a bűn maga a gondolat, ezáltal maga az Ember, viszont a büntetés az élet, ami újabb és újabb bűnöket szül...
Bár valami lehet benne, mert bűntelen ember nem sok szaladgálhat a földön.
És gyanítom, hogy azt mondod, az a dolgunk itt lent, hogy ezeket megszüntessük,
mégsem hiszem, hogy ez lehetne maga a BŰN...
Ádámnál az volt a bűn,a sokadik,hogy unatkozott,és társra vágyott
nem volt neki elég Isten,az Istennel való egység.../abban minden benne van! minden,mert teljes,teljesség/
mért kell azt kívül keresni??? másban??? bármi másban is ???
és ez a válasz a többi felvetésedre is...
De pontosan.
Ezért a feláldozódás. Pontosan. Mert a bűn nem valami cselekmény pusztán (csak ember ember ellen), hanem ahogyan írtam is az istentől való elválasztottság állapota (Ami a szabad akarat okán még is csak cselekvés). A feláldozódás pedig önmagunk megszűnése azáltal, hogy újból egységbe kerülünk Teremtőnkkel.
Ádámnak nem az a bűne, hogy vágyakozott valami után, hanem, hogy vágyakozása, nem az isten felé irányult, tehát egyre távolodott az Istentől.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Mindketten arra utaltok, hogy kiszakadtunk az Egységből, mert eltávolodtak Istentől a vágyaink.
De ha ez igaz lenne, akkor érvénytelenné kéne tenni itt a fórumon minden olyan megnyilvánulást, amelyik az Egységet teljességként hivatott érzékelteti.
Mert ezek szerint az Egységben is tovább él a VÁGY!
Mert akkor szerintetek még az Út vége is egy új Út kezdete? Vagy csak egyszer fordulhatott elő, hogy elfordultunk Tőle?
Ugye ilyen azért még a Lelkek Birodalmában se nagyon...:)))
,,Mert ezek szerint az Egységben is tovább él a VÁGY! ''
hát ott nem ,mert ott megvan,ami most csak vágy,a nem egységben,
és persze azóta is vágyunk rá,de a nem egységből vágyunk...
Ádámnak se lehetett vágya...
valamelyik gondolat nem stimm, Évikém!
Szeges...,akkor már nem volt az egységben
már a lejtőn volt..már előtte is vala bűne....
de valahogy csak kikerült az Egységből...
Mert ennek is Ti vagytok az okai!
Így van, de ne felejtsük el, hogy az ember előtt már számtalan létforma létezett. Isten akart egy létformát aki olyan, mint ő maga.
És ez már a többit látva vágyakozhatott társra. Miért ne?
Egyébként meg olyan magaslatokról gondolkodunk, amit már végképp nem látunk be.
Ki került. cél, hogy vissza jussunk.
Az egész koncepciót át kell gondolni, mert sok fehér folt van még.
És aztán ami nagyon fontos, hogy itt az ezoterikus világkép erősen, keveredik a katolicizmus bibliai világképével. Pedig tudjuk, hogy vannak ám kurtaságok, meg különbségek, meg hazugságok a történetben.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
"Isten akart egy létformát aki olyan, mint ő maga.
És ez már a többit látva vágyakozhatott társra. Miért ne?"
Miért ne?
Mert így Istenről az derülne ki, hogy esetleg selejtet teremtett,
vagy megint csak az, hogy az Egység sem tökéletes...
Akkor meg minek hajkurászni...
Dehogynem.
Tökéletes az, ami a hiba lehetőségét is hordozza.
Ráadásul ott a szabad akarat kérdése. Nincs korlátozva.
Egyébként szerintem itt nagyon nagy problémák vannak a magyar fordítással, és egy csomó mindent azért nem értünk, mert szar a biblia fordításunk.
Egyszerűen nem azok a szavak vannak leírva, ami kifejezné azt a dolgot amiről beszélünk.
Ráadásul az ezoterikus szemléletet a biblia nyelvezetén vizsgáljuk. Nem is nagyon jöhet ki semmi értelmes.
Meg kellene nézni a gnosztikus fordításokat is, hogy azok mit írnak a teremtésről.
például ma bele olvastam a Rigvédékba, és egészen más a szóhasználat, a teljesség körül, miközben az esemény leírása kísértetiesen hasonlít.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
"Tökéletes az, ami a hiba lehetőségét is hordozza."
Doki! Ez komoly?
:DDDDDDDD
Hát komolynak kellene lennie, ha nézzük a világot amiben élünk.
Nem úgy tűnik nekem, hogy minden rendben megy.
És ezt mind Istennek tulajdonítjuk, pedig lévén, hogy teremtővé lettünk mi is megalkotva, ezt a sok szart mi magunk, vagy legalább is Atlantiszi mágus bűnöző elődeink teremtették nekünk.
De való igaz, hogy minket akik hülyeségeket teremtünk a tökéletes isten teremtett.
Csak tudta, hogy szarságokat is fogunk csinálni.
És továbbá...
Mi szükség volna a feláldozódásra, a hibákra, ha éppen nem az, hogy ezáltal újra termelődhessen a lét maga folytonosan, magába hullva, a régi az új javára feláldozódva.
A létezés fő tevékenysége, a maga által generált hibák helyreállítása.
Ez lehet az az állandó örvénylés, amely a létet a hibák miatt kialakuló végtelen helyzetek tapasztalása gyarapít, amit aztán a mindenségbe, vagyis a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan dolgok összességén túli mindenség magába fogad és új hibás teremtéseivel újra és újra előállítja önnön fenntartásának örvénylését, lét és nem lét között.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Hát a hindu filozófia kicsit eltér a bibliától,
jó,hogy más a szóhasználata,
mint ahogy a tanítása is a Teljességről...
/nem kekeckedni akarok becs' szóra./
,,például ma bele olvastam a Rigvédékba, és egészen más a szóhasználat, a teljesség körül, miközben az esemény leírása kísértetiesen hasonlít.''
Persze, hogy eltér, én a fordításból eredő kurtaságokra akartam célozni
Mert a teremtés aktusának leírása viszont nagyon hasonlít.
Tehát a szóhasználat eldönti, hogy valamit megértettünk, és, hogy jól értjük e vagy nem.
Ha Károly más szavakat használ, lehet, hogy sokkal érhetőbb lenne az egész sztori.
Persze nem lenne ilyen költői, monumentális, hatásos, ahogyan a Csia Lajos féle lényegesen silányabb is, de a Bibliának, amiben elméletileg a világ eredete van lefektetve, talán a történeti, vagy éppen a szimbolika-hűség fontosabb, mint a költőiség.
Vagy jó úgy ahogy van.
És hallgassunk az Istenre, aki azt mondta: Adok én neked gondolkodni valót, ne foglalkozz a világ dolgaival...
Min gondolkodnánk, ha minden egyértelmű lenne ? :))
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----