az út ha elvész, itt az erény,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hûség és bizalom hiánya,
a zûrzavar kezdete.
A külsõ tudás
az út virága,
a belsõ tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember

a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümöcsöt akarja és nem a virágot,
a közelit akarja és nem a távolit.

Tao Te King

Szerintem nem beszélhetünk bűnről, hanem a teljességtől való elválasztódás szintjeiről lehet szót ejteni.
A bűn fogalma a keresztény érában, mint eszköz, a megváltás eszköze jelenik meg, és az az állapot, amely állapotunkban el vagyunk választódva a teljességtől. Vagyis a bűn nem valami ami az életünket beárnyékolja, hanem a teljességtől való elválasztódottság állapota.

Vagyis az a létforma amiben itt most létezünk.
Ahogy Koppány énekli az István a királyban: Nem kell olyan Isten, kinek bűnös aki él...
Pedig belátható, hogy éppen nem Istennek vagyunk bűnösök, hiszen belerántanánk a szeretetet kicsinyes emberi érzéseink fizikai világába, ha azt feltételeznénk, hogy ítélkezik felettünk, ahelyett, hogy inkább vágyakozna a velünk való újra egyesülésre.
A bűn ha egyáltalán használhatjuk ezt a fogalmat, nem más, mint a szeretet állapotából való kiesettségünk. Vagyis a szeretet hiánya, a szeretet, ami maga az Isten.

Ha viszont tovább gondoljuk, Isten nem a teljesség, hiszen ha meg tudjuk nevezni, egyben keretet is vontunk köré, és jogosan feltételezhetjük,hogy van rajta kívül is valami. Tudniillik A teljesség a megnyilvánult, és a meg nem nyilvánult dolgok összessége, és ami azon kívül van tehát a nem létező.

A teljesség tehát a létező és a nem létezők összessége, amelyben Isten, aki maga a szeretet, legfőbb vágya, hogy bűntelenné váljunk, vagyis vissza kerüljünk a vele való egységbe, hogy egy még magasabb szinten már Isten önvaló teljességében, egyesüljünk a hiánytalan, mindent átfogó teljességgel.

A nem létező "tágasság", folyamatosan helyet biztosít az új teremtéseknek, amelyek azonban megszületésük pillanatában, el vannak választva attól.

Így a létezés - nem létezés
Megnyilvánult - nem megnyilvánult
Isten - ember
Ember - ember
Ember - Én

elválasztottság által az egységtől, a szeretettől, és a mindenségtől különválasztva, de annak mégis csak részeként, létezünk.
A keresztényi értelemben vett bűn így nem is létezhet, mert a megváltás intézménye, lezárná a létezés folytonos megújulásának lehetőségét.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----

Az eredendő bűn és a többi is a szabad akarattal van összefüggésben. Azok akik úgy értelmezik a szabada akaratot, hogy minden lehet akarni. a szabad akarás addig nem bűn, amíg nem felejti el az univerzális egységet. mert ha a szabad akarásom ezt az egységet megsérti, az már bűn.

tehát a szabad akarat mely az egó érdekeit szolgálja az a bűn

Nagyon jó kérdés! Elmondanám, hogyan látom én a bűnt.

A bűnt nyilván köthetjük valamihez. Ha nincs viszonyítási alap, nincs bűn sem. Egyszerűen a bűn inkább valaminek a hiánya, mint valami. Hideg és sötétség nem létezik, csak fény és hő nélküliség, így van? Bűn és rossz önmagában, viszonyítás nélkül nem létezik.

A bűn az emberiség legnagyobb problémája. Velünk születik. Ezen a ponton kettéválasztanám a dolgot. Már a bűn, mint cselekedet, és más a bűnre való hajlam. Amikor azt mondjuk, hogy az ember bűnösen születik, arra gondolunk, hogy a bűn hajlamával születik. Képes vétkezni, sőt, igazából csak arra képes önmagában.
Egy baba nagyon aranyos, de a legönzőbb teremtmény, akivel valaha is találkoztál. Ha nem kapja meg azonnal, amit akar, máris ordít. A világ csak körülötte forog.
A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Verekszenek, és már a bölcsiben, oviban kegyetlenül ölik egymást a szavakkal. Ha valaki kövér, sovány, szemüveges, vagy szőke, vagy magas, alacsony, rögtön kinézik, és éjjel-nappal cikizik. Ez nem tanult. Honnan jön ez az egész???

A bűn érzése, a lelkiismeret is velünk szülik, és lehetetlen elhallgattatni, bár sokan próbálkoznak vele. Ezért az emberek nyugtatókon, alkoholon, drogokon élnek, szex, vagy kajafüggővé válnak, egész nap a tévét hallgatják, nehogy csendben és egyedül legyenek. Ott ugyanis semmi sem ment meg a lelkiismeret hangjától. Ha valaki azt mondaná, a lelkiismeret, a morál nevelés kérdése, az magyarázza el, hogy a természeti népek honnan tudják, hogy ölni bűn, és lopni sem szabad, a természetet és egymást tisztelni kell.

Egy apa egyszer egy út mellett sétált a kisgyermekével. A gyerek át akart menni a túloldalra, de az apja figyelmeztette: " nem szabad! Veszélyes, elüthetnek!". A gyermeket nem érdekelte a figyelmeztetés, üvölteni kezdett, majd kitépte magát az apa kezéből és az útra rohant. Elütötte egy autó. Mire kiérkeztek a mentők, a gyermek meghalt.

Szóval? Az a bűn, amit a gyerek tett, mikor nem vette figyelembe az apja szavait, aki szerette, és védeni akarta.
Magának ártott a legtöbbet, de az apja szívét is összetörte vele. Az apa ezek után vajon a gyereket utálta, vagy azt, amit tett?

Ez utóbbi történet elmondja nektek, mi a bűn, a Biblia és Isten látása alapján.