Most itt egy olyan ember ért veled együtt abszolút, aki meg a másik véglet: bajom van, nincs jó kedvem, nem fogadom el a világot, nem fogadom el az életet sem, sem tudatalatt, sem tudatosan, szenvedek gyermekkori felnőttkori emlékektől, előző életes szarságoktól, a jelenemtől, sőt én még ajövőmtől is, mindentől, értelmetlen dolgokba vetítem a tudatomat, sokszor felkelni sincs erőm, és még az is lehet, belebukok... De én is azt mondom, senkinek sincsen határ. Bármikor megtörténhet bármelyikünkkel. Na, mondjuk nem könnyű...
Én buddhizmuson nevelkedtem itt is meg ázsiában is, 15 éve, az mondjuk az életem fele (leszögezem, így sem vagyok buddhista), de soha eszembe se jutott hogy én ebben az életemben megvilágosodjak (amúgy meg a bódhiszattvaság lenne a célom, ha buddhista lennék, szóval, aki már megvilágosodott, de úgy dönt, marad még, és mindenki mást is hozzásegít). Talán, csak eszembe kéne jutnia... Mert a buddhizmus szerint ugye az emberi az egyetlen létforma, ahová születve lehetséges megvilágosodni, és megszabadulni... HA meg nem buddhizmus (bocsánat, annak végképp nincs köze a bloghoz!), akkor is ugyanez van: az embernek van meg a lehetősége mindenre! A buddhizmus azt mondja, a buddhatermészet, amit csak fel kell ébreszteni, a megvilágosodás lehetősége bennünk van. Azaz, buddhizmust félretéve, máshol ugye azt mondják, bennünk van az isteni, mindnyájunkban.
Szóval én tudom, hogy nekem nincsenek korlátaim, viszont csinálok magamnak, és akkor már vannak!!!!!!!!!!!!! Mindenki ezt csinálja, azért van itt. Meglennének a lehetőségeim, de én nem élek velük, mert valljuk be, kurva nehéz, szóval nem élek velük, és még lehet az is, hogy halok... Pedig szerintem iszonyú jó lehetőségeket kaptam a jelenlegi életemben arra, hogy végképp elegem legyen... Lehet, ez még végső soron jó lesz valamire? Azt az egyet már eldöntöttem, én ugyan többé nem születek le. Oké, még nem úgy nézek ki...

NEm is úgy értem, hoyg annak a szempontjából, aki kapja. Meg nem is annak a szempontjából aki adja. Szerintem amugy mindig mindenki minden tettében mindne mondatában a legjobbat teszi amit éppen tud, ami éppen tőle telik. Szóval minden de minden a világon csupa jószándék, még az összes borzalom is.
Most még ez eszembe jutott: 'a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve'. Na, ez is igaz.

Mindenképpen felelősek vagyunk egymásért, olyan nincs hogy ez csak szülő-gyerek közt lenne, sőt, néha ott még kevésbé van (nem biztos hoyg azért születtünk oda hogy segitsen ilyen értelemben, lehet, hogy azzal segit hogy bánt, elhanyagol stb... Mondjuk ez mindne kapcsolatra igaz szerintem), meg javasulhatunk ezt-azt, de alapvetően nem kell megakadályozni azt se ha a másik kútba ugrik. És nem kell azt hinni, a mi felelősségünk. Az ő döntése. De azért nem véletlen tudunk beszélni, netezni, stb, egymással, ismerőssel-ismeretlennel, nem véletlen hogy elmondhatjuk neki miről mi a mi véleményünk, javasolhatunk neki. De amúgy mindent ő dönt el, bármit mond neki bárki. És lehet, ami neked vagy kivülállónak tök rossz döntésnek tűnik, az az ő életében jó döntés. Hozzáteszem, én azt gondolom, a kútba ugrás is - meg amúgy az is csak akkor sikerülhet, ha 'engedélyezve van' neki. Én azzal sem értek egyet, hogy a 'befolyásolásnál a szándék a lényeg'. Honnan tudja bárki, mi a jó a másik életében.... Akkor meg ki dönti el, mi a jó szándék. Most egy olyan borzalmat modanék, amikor valaki úgy lesz öngyilkos, hogy kiirtja a családját is. És általában ez azért történik, mert azt akarja, ne szenvedjenek ők se (meg mert olyan lelkiállapoban van amikor ugy tudja, minden szenvedés, és azt gondolja, nekik is az lenne). Tehát jó a szándék, elvileg igy akarta befolyásolni a sorsukat, segiteni nekik (OK, közben valószinüleg beszámithatatlan, elismerem). Mégis az emberek 99 százalékánál több is ezt a legborzasztóbbank tartja. (de szerintem meg még ez sem vélelen, mert ha meghaltak mind igy, akkor igy kellett lennie valamiért, bármilyen szörnyű is, ez az életük addig tartott).
Az énnek tökéletes határai vannak szerintem, amibe senki nem tud csak úgy belenyúlkálni, de azért megpróbálhatjuk, erről szól minden emberi kapcsolat, oda-vissza. Akár segitő, akár nem segitő szándékkal...
Ez mind csak az én véleményem persze.

Most ezt hoyg érted, hogy szakember aki visszavisz addig a pontig (hoyg átéljem és tudatosítsam h ez nem az én mostani érzésem)?