Annál jobb! Ebben biztos ő is egyetért. De én nem kifogásoltam semmit...
Bár többesszámban volt hogy ismeritek, ismerhetitek előző életeiteket, azt hittem, mindkettőnknek szól...
Amúgy én itt sose látom át, melyik hozzászólás mire válasz (csak én nem?)... Most legalább bebizonyosodott.

Várjál... Hol írtam én ilyet, hogy ismerem az előző életeimet? De mert nem ismerem, nem jelentem ki, hoygy ó, hát én ilyen csúnyát biztos nem tettem. Sőt, minden logikám azt mondja, hogy bizony hogy tettem (a te logikád ettől mondhat mást). Miért pont én ne tettem volna, mikor rengetegen meg igen. Miért ne tettem volna, mikor annak, amilyen állapotban most vagyok, nincs értelmes jelen életembeli magyarázata, főként, miután a tudatalattimban való vájkálás eredménye lett, és tök hirtelen, amíg addig megvoltam... Amiben bőven van előző életes, nem véletlen elnyomott dolog. így én már arrafelé keresgélek, de nem tudok semmit belőle, ezt nem is állítottam.
Most pont abban a helyzetben vagyok, hogy talán szerintem megoldódhatna valami, ha ismerném, de nem ismerem....
Erkölcsi normát meg most állítok magam el én is, de ezt nem a múltba visszafelé, hanem a jelenre tehetem csak meg...
Persze, midenki maga úgy éli meg a dolgokat, ahoyg akarja. Egyáltalán nem az a cél, hoyg egyetérsünk, nem?

Nézd, az élet szépségeit én még egyszerűen nem tapasztaltam. Nem azért mert nem vettem észre, hanem mert valami ok miatt ez nem volt lehetséges számomra, ha ott is voltak az élet szépségei elvileg az én számomra is, mindig volt valami kegyetlen, ami miatt nem lehetett erről szó, és én elhiszem, hoyg ennek így kellett lennie valami miatt, csak máig nem derült ki mi miatt. És még nem tudom, alakulhat-e ugy hogy ez lehetséges legyen, amiről te írsz.
CSak az a biztos, ami MOST van, azt pedig már párszor leírtam, velem MOST mi van. Nekem most ezt kell megélnem, és ez nem választható volt hogy akarom-e vagy sem (max előre választható). Nem kell elhinned, de vannak olyan okok, amik felettem állnak még egyenlőre, és valaminek történnie kell ahhoz, hogy esélyem legyen eljutni oda amit írsz, majd ha akarok. Egyenlőre az akarat kevés lenne.

Te írtad:
'Azt sem hinném, hogy bármelyik korban meg tudtam volna ölni bármelyik rokonomat azért, hogy megszerezzem a javait. Mert másképp vagyok összerakva.'
Namost, nekem ebből az jött le azt írod, te ugyan nem öltél meg senkit előző életeidben, és ezt abból vonod le, hoyg most milyen vagy... De abszolút félreérthettem, igazad van.
Mindegy, attól a véleményem áll, abból, hyog most milyenek vagyunk, nem tudhatjuk, régebben milyenek voltunk.
Engem is csak az érdekel, amit felfogni képes vagyok, csak abban hiszek, hogy egyre többet vagyok felfogni képes, tehát innen kezdve bármi érdekelhet! Meg egypár dologgal már szembesültem mostanában, azóta fel bírom fogni, amiben eddig nem hittem volna... Ez meg pláne afelé vezet.
Nem, nem vagyok hiú, csak pont ez került egy csomó munkámba, hogy ezeket kimondjam magamról, mivel valóban így van, csak én sokáig azt hittem, velem azért történik annyi szörnyűség, stb, mert ezek jellemeznek negatívban. Aztán leesett, hogy nem, nem ilyen baj van velem (Amúgy ez a lista mindenkire igaz, amint tudja magáról), nem ez az oka.