Köszi, szeges! Egyszer hazudok szerinted, mászor színjátékot rendezek, stb. És még viccesen ki is vagyok cikizve hogy nem találtam meg olyan szuperül még az igazi Önmagam, mint kéne vagy illene... Hát tudod, szerintem ez nem olyan vicces, de nem szégyellem magam, ember vagyok, és olyan amilyen, mégha pillanatnyilag tényleg két személyiség is dolgozik bennem (gépelési hibáktól függetlenül), amitől kurvára szarul is vagyok. Szeretném viszont kérni, hogy ne tegyél rám több megjegyzést. Ember vagyok, nem esik jól. Csak szeretném kérni ezt.

Én sem találok logikát a saját működésemben, úgyhoyg nem csodálom.
De eszembe se jutna valakiről azt írni, hyog hazudik, csak azért, mert nem értem, inkább megkérdezném, hogy bocsi, miért írod hogy nem tudsz meditálni, ha azt írod hogy ezt és ezt megoldottad benne, akkor hogy is van ez, most tudsz vagy nem tudsz és mi alapján írsz bármit? És akkor, látod, esetleg a válaszából megértheted. Bár értem, az is elég kaotikus, de én azt hsizem úgy már érthető mit mi alapján írtam.
Én nem vagyok buddhista, csak nagyon sokat foglalkoztam vele, és olvasok tibetiül, régóta, és sokat voltam jelen buddhista kolostorokban, lámák közt, egész 8 hónappal ezelöttig ez volt az életem, hogy ezzel foglalkoztam (nem mint buddhista hívő). Nyilván hatott rám, egy időben nagyon is, de nem az a világnézetem, bár ez adott nekem a legtöbbet eddig.
Ráadásul most olyan helyzetben vagyok, amikor világnézet sem segít, meg semmi se ami idáig fontos volt. Amin iszonyúan kétségbe is vagyok esve.
Viszont bocsánat, nem hiszem, hogy bárki meg tudja ítélni, ki végez kinél keményebb munkát és ki dagonyázik...

Ebben igazad van, én magam ragasztom magamhoz ezt az állapotomat. VAgy valami ragassza hozzám, ezt is mondták már nekem.
A meditációról fogalmam sincs, nem tudom, az hogy akkor a kienziológus tartja a homlok-tarkó tartást, meg ott van az energiáival, az nem csinál-e velem valamit hogy meg tudjam csinálni. Tehát amit magamtól nem tudnék. Ja, és ez még akkor volt, amikor meg se próbáltam meditálni, volt pár ilyen oldás, eszembe se jutott hogy ez meditáció. Csak jóval később tudtam meg, addig nem is hozott szóba ilyesmit a kineziológusom. (mármint, buddhista meditációkat csináltam régebben, de azok nem magamról szóltak sose, nem az én problémáimról, nem belső kommunikációról, stb. Ott ugye nincs is 'én'). Számomra ez a téma tök új.
Úgyhogy nem érdekel, hogy ez zavaros, mert magam sem értem, nekem főleg zavaros. Az alapján ami az oldásban volt, és hoyg kiderült ez meditáció volt tulajdonképp, meg tudom itélni, miket lehet abban megoldani. Ha nem tévedek.
És én kb 2 hónapja próbálom a meditációt, azt hiszem nem tudom, de valaki meg mondta, a belső gyermekes dolog meg ezek azt mutatják, hoyg tudom. Nekem fogalmam sincs. És mivel eredméynre nem jutottam vele, azt gondolom, nem tudok meditálni.

Vitába szállnék.... Azért a családállításhoz is kell akarat... Persze, könnyebb mint meditálni, az tény. De akarni kell elmenni. Akarni kell azt a dolgot megoldani, hoyg az változzon. Az meg uyganaz az akarat. Nekem nem könnyebb így sem akarni. Tehát, ugyanaz, hogy 'én akaratlagosan akarok megoldásokhoz jutni' - amit te a meditációhoz írsz, ugyanaz kell hozzá.
Az már más tény, hogy nagyjából mások végzik el helyetted a munkát, te csak időnként állsz bele, sőt, a mondatokat is kimondhatják helyetted, helyreállíthatják helyetted, de amíg nem mész, vagy nem kéred ezt, ott vagy de nem engeded meg (én ezt is tudom tapasztalatból), addig....
Katinak meg abban igaza van, bár én se tudok meditálni, hogy meidtációban meg lehet csinálni olyan dolgokat mint családállításban, mégpedig azért mert ugyanugy ott van az az energiamező, ugyanazzal dolgozol (mondjuk megidézed vagy hogy mondjam)... Velem kineziológiai oldást csináltak így, hogy tulajdonképpen én csináltam meditációban, már nem élő családtaggal, és az egyből hatott. Csak egy kicsit sokkal több munkát igényel tőled magadtól.
Szóval szerintem az akarat ugyanúgy meg kell legyen.