Egyébként sokkal jobban szeretem az egyszerű és természetesebb megfogalmazásokat a bonyolult ezós szakszavakkal teli okosságoknál, némelyiktől a hajam tépem. :D Azért is lett most kedvenc tanítóm Wass Albert, vagyis a művei. Nem volt ezós szakember, de az ő tanításaira nagyon rá tudok hangolódni, az a "szívemből szól" érzés tölt el. Rámutat arra, hogyan találjunk vissza a természetbe, önmagunkhoz, és hogy a boldogságot egyszerűbb elérni, mint gondolnánk. Műveiben bevezet a világ állapotából fakadó sötétségbe és félelmekbe is, úgy, ahogy megéljük, rávilágít az okokra, és megmutatja a kiutat is. Mindezt egyszerűen és természetesen. Tegnap olvastam a Te és a világ című művét, folyt közben a könnyem és minden félelmem elszállt. Úgy kapcsolódik ide, hogy eddig abban fedeztem fel a legkevesebb tőlem idegen dolgot a tanító művek közül, vagyis olyat, ami számomra tévedésnek hatna. Mondhatnám, szinte semmi olyat... De róla amúgy szeretnék írni majd egy bejegyzést, de ez a blog a tévedésekről szól, őt inkább csak ellenpéldaként írtam. Nem mondom, hogy ő nem tévedett, ő is ember volt, de úgy látszik, mivel az én lelkivilágomnak pont megfelel, ezért én nem látom meg az esetleges tévedést.

Nekem is nagyon tetszik, pedig nem érdekelnek a vámpíros történetek, de ez más, itt nem az a lényeg. :) Olyan szerelemről szól, ami a szerelem legmagasabb foka, amikor képesek vagyunk a másik érdekében akár lemondani is róla, illetve az önmegtartóztatásra, és úgy mindenre, ezósan fogalmazva egónkat háttérbe szorítva, mégis akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor így szerethetünk. :)

Szia Noa! Abban nagyon egyetértek, hogy fontos, hogy fel tudjon nézni egy nő a párjára, ez számomra is elengedhetetlen, hogy ne találjak benne valami csodálnivalót. De ehhez nem kell sem főiskola, sem egyetem. Ismerek olyat, aki nem azért nem tanult tovább, mert buta lenne, hanem úgy kívánta családi és anyagi helyzete. Önzetlenségből is. Ezért felnézek rá (ez nem szerelem, mivel rokonról van szó, de jó példa lehet). A pénz meg pláne semmit nem befolyásol abban, hogy kire nézek föl... Ha így lenne, azt hiszem, magamban kéne alaposan rendet tenni ilyen téren... Szóval azért nem mindegy, miért nézünk fel rá, ha az nem a személyiségéhez tartozó dolog, akkor nem hiszem, hogy az lehet igazi szerelem.
Egyébként ha keressük a férfiideálunkat, egyik jó módszer a sok közül, hogy kitalálunk egy történetet, regénynek valót vagy ilyesmit, és beleképzelhetjük őt különböző szituációkba. Ha érzékeltetném a saját ideálom egy szereplővel, hogy mondjuk kire hasonlítana a legjobban, akkor személyisége olyasmi lenne, mint Carlisle Cullen a Twilightból. Tudom hogy nem jó módszer kitalált figurákhoz hasonlítani, de ezeken keresztül láthatunk olyan dolgokat, amiket keresünk egy férfiban, nekem fontos az empatikus készség, magas érzelmi intelligencia, ezért hasonlítható az ideálom személyiségre Carlisle-hoz. :)

Szia! Szerintem egyszerű a dolog: az összeillő felek nem kor alapján találkoznak. A hasonló lelki érettségi szint is fontos, de az nem korfüggő. Amúgy valójában nem annyi évesek vagyunk, amennyi a születési dátumunkból számítható. Az csak egy szám, semmi több. Mivel voltak korábbi életeink is, legalábbis szerintem, abból is gyűjthetünk tapasztalatot, amik fokozzák az érettséget. Szóval sok mindentől függhet ez, de legkevésbé a számoktól. Ezért lehet ez a jelenség is. Bár tény, hogy egy idősebb férfi látszatra több bizalmat ébreszt, de tapasztaltam, hogy ez néha látszat. Volt már lelkileg érettebb korombeli párom, mint amilyen egy idősebb volt párom volt. Szóval erre nincs is igazán recept.