Kedves Sibuk! Ez a szakácsos példa szerintem telitalálat. :)

Szia Petiafaher! Én nem értek egyet ezzel a nézettel, de lehet, hogy csak félreértjük egymást, ezért megpróbálom leírni bővebben. Én ragaszkodom a nézetemhez, de nyilván nem akarom ráderőltetni.
A jó és a rossz megkülönböztetése nálam nem is teljesen az, hogy mi történik velem kívülről (persze az is), hanem hogy mit teszek. Ha ártok másoknak, az rossz. Ha jót teszek velük, az a jó. De itt is kérdés, mi lehet rossz? Amikor önzéssel átgázolok másokon, mikor az átgázolás nem védekezés, hanem az én hatalmi önző szándékaim előtérbe helyezése akkor is, ha másnak fáj, tehát társaink érzéseinek figyelmen kívül hagyása. Példa erre: nem az a rossz, ha elhagyunk valakit, mert épp úgy érezzük, ez a legjobb. Hanem az, ha becsapjuk például, megcsaljuk, ezzel megalázzuk. Az elhagyás történhet békésen, tisztelettel és szeretettel is.
A Harry Potter mesés formában foglalkozik a jó és rossz kérdésével, a sötétség legyőzésének módszerével. Szerintem, ha meglátjuk benne az üzenetet, nagyszerű spirituális tanításokat hordoz a mese.
Ide illik belőle ez a gondolat:

Mógus mondata: "Voldemort mesternek köszönhetem, hogy észhez tértem. Ő tanított meg rá, hogy nincs jó és rossz, csak hatalom van, és azok, akik túl gyöngék hozzá, hogy megszerezzék.... Azóta hűségesen szolgálom őt..."
Aki nem ismeri a Harry Pottert, annak: Voldemort a sötétség megtestesítője. Az, hogy bármit megtehetünk, mert hatalmunkban áll, nincs jó és rossz, azt én is a sötétség megtévesztő üzenetének tartom. Mógus/Voldemort ajánlotta Harrynek, hogy ha hatalomra juttatja, visszakapja a halott szüleit. Harry megtehette volna, "hiszen nincs jó és rossz", nem számít, hogy ezzel halálba és lelki nyomorba dönt másokat Voldemort hatalomra segítésével, hiszen "nincsen rossz"... Harry mint a bátorság és emberség (az emberség szavunk sem véletlen: akkor vagyunk emberek, vagyis önmagunk, ha jót tehetünk, ha a szeretet nevében cselekszünk) megtestesítője, inkább választotta a további árvaságot, mintsem átgázoljon másokon. Nem kellett neki ez a hatalom, nem hitte el a tanítást. És övé maradt a szeretet hatalma, amivel nem tudott a sötétség mit kezdeni, és végül elpusztult. Ez a lényege, és szerintem nagyon igaz az életben is. A fény a szeretet, a sötétség annak hiánya, mely sugallja azt is, hogy bármit megtehetünk, nem számít a hatása, csak érjük el célunkat... Én ezért nem hiszek ebben a mindenható/nincs rossz és jó tanításban, ez is egyfajta ezós téveszme szerintem. De mondom, nem akarom senkire erőltetni. "Majd meglátjuk" úgyis. :D

Kedves Hermess! A szeretet-átadás felemeli azt is, aki adja, és azt is, aki kapja, ezt én is tapasztaltam, és a legjobb érzés a világon. :)
Viszont az nekem fura, hogy erre csak az képes, akinek minden életterülete rendben van és "magas szinten" áll. Én mindenkit arra biztatnék, hogy ne érezze magát kevesebbnek, kevésbé szerető szívűnek csak azért, mert sok gondja van. Ez nem igaz, ő attól nem kevesebb, és nem is feltétlenül tapasztalatlanabb másnál. Sőt, amikor sok a gondunk, és akkor is képesek vagyunk meglátni a szépséget, szeretet adni és segíteni másokon is, akkor igazán erősnek mondhatjuk magunkat. Mindenki képes rá, ha akarja.

Szia Punk head! Igazad van, a hangnemem elég ingerültre sikerült. Amúgy a feszültség napról napra nő bennem, mert majdnem három hete, hogy műtöttek, és még mindig nagyrészt ágyban vagyok, bár más sétálhatok meg minden, a szakdoga-írás is ide köt, ülni meg nem tudok nagyon, így ez a helyhez kötöttség egyre feszültebbé tesz, így jó lesz most már valami feldolgozó gyakorlatot kitalálnom erre a zenehallgatás és figyelemelterelések mellett, mert most már érzem, hogy dolgozik bennem valami, ami nem jó, mióta megkötve érzem magam. Az az, amit mindig nehezebben viselek az átlagnál. Meg amúgy nem először kaptam már politikai pártszimpátiám miatti leszólást, vagyis inkább meg nem értettséget, csodálkozásomra itt ezen az oldalon is, amire általában türelmesen reagáltam, csak most nem sikerült.