Szerintem akkor lehet tőle megszabadulni, amikor felfogjuk, hogy ártalmas lehet, és át is érezzük ezt.
Akkor már rossz érzést okoz az élvezet hajszolása, és nem is akarja az ember, és eljut az egyensúlyba, vagyis már csak annyit vesz magához, ami szükséges a kiegyensúlyozott élethez és nem akadályozza az energiák természetes áramlását. Másrészt amikor tudatosul az az értékrend, ami szerint élni akarunk, ami igazán boldogságot az, a többi dolog már nem, így az az élvezet sem lesz olyan fontos. Itt az élvezet alatt azt értem, ami már nem szükséglet, hanem annak a többlete és akadályozza a valódi bennünk rejlő célt.
Ezzel kapcsolatban olvastam egy jó történetet régebben Silo írásaiból:

"Volt egyszer egy vándor, aki hosszú utazás előtt állt. Így hát szekér elé fogta a lovát, és nekivágott a hosszú útnak egy távoli cél felé, melynek eléréséhez egy meghatározott idő állt rendelkezésére. Lovát elnevezte Szükségnek, szekerét Vágynak, az egyik kereket Élvezetnek, a másikat pedig Fájdalomnak. A vándor tehát vezette szekerét jobbra, balra, mindig a cél felé tartva. Minél gyorsabban haladt a szekér, annál gyorsabban forogtak az Élvezet és a Fájdalom kerekei, hiszen egyazon tengelyhez voltak rögzítve, így vezetve a Vágy szekerét.

Mivel az utazás hosszú volt, vándorunk elunta magát. Ezért aztán úgy döntött, hogy feldíszíti szekerét, megszépíti sok gyönyörűséggel. Úgy is tett. Ám minél szebben lett feldíszítve a Vágy szekere, annál nehezebb lett a Szükség számára. Így a kanyarokban és a meredek dombokon a szegény állat teljesen kimerült, és nem tudta tovább húzni a Vágy szekerét. A homokos utakon az Élvezet és a Szenvedés kerekei a talajba mélyedtek.

Így a vándor egy napon kétségbeesett, mert az út nagyon hosszúnak bizonyult, és ő oly messze volt céljától. Azon az estén úgy döntött, végiggondolja a problémát. Ekkor meghallotta öreg barátja nyerítését, és megértette az üzenetet. Másnap kora reggel leszedte a díszeket, megfosztotta a szekeret súlyaitól, ügetésre fogta lovát, és megindult úticélja felé. Azonban addigra már pótolhatatlan időt veszített. Aznap este újra gondolkodóba esett, és barátja új figyelmeztetéséből megértette, hogy ezúttal kétszerte nehezebb feladat vár rá, mely lemondást jelent. Így tehát pirkadatkor feláldozta a Vágy szekerét. Igaz, hogy amikor ezt megtette, elvesztette az Élvezet kerekét, de vele együtt a Szenvedés kereke is odaveszett. A Szükség hátára szállt, és addig lovagolt a zöld mezőkön és dombokon, amíg célba nem ért.

Figyeld meg, hogyan tud sarokba szorítani téged a vágy. Különféle minőségű vágyak léteznek: alantasabbak és magasabb rendű vágyak. Emeld fel, győzd le és tisztítsd meg a vágyat, és így bizonyára feláldozod az Élvezet kerekét, de ugyanakkor a Szenvedés kerekét is."

Ksatrija, a hozzászólásod elejével egyetértek és értem, mire gondolsz, és mivel bekapcsol az egóm nekem is, ahogy írtam, nem esik jól, ha valaki "leminősíti" a kedvenc tanítóim egyikét, de... Azért nem kellene lenézned senkit azért, mert akármilyen kérdésre keresi a választ, vagy épp máshogyan közelít meg dolgokat, mint Te. Nem azért lett írva ez a blog, nem azért lett feltéve a kérdés szerintem, hogy itt a különböző gondolatokért egymást lenézzük, hanem mindenki elmondja, mit gondol, összevetjük és kész... Attól nem hinném, hogy aki ilyet kérdez, materialista lenne, hiszen valahogy a szellem erejéből indul ki, de ha még úgy is lenne, akkor sem kellene sértegetni, lenézni a véleményalkotót, pláne nem az "elvtárs" szóval illetni, mivel ez szerintem sértő, hiszen ez a szó embertelen történelmi időszakot képviselő vezetőkhöz kötődik... Legalábbis én nem szeretem ezt a szót, de bocsi, ha nem sértésnek szántad.
Másik dolog: szerintem a Láma nem sértődne meg azon, hogy azt fejtegetik, hogy miért szemüveges, mert elég bölcs, hogy ne sértődjön meg ilyenért.

Másrészt ez a téma nagyon fontos szerintem (úgyhogy rá is nyomtam az 5 csillagot:), az önmegvalósítás szempontjából szinte alap. Megtanulni járni a saját utunkon, hogy tetteink összhangban legyen valódi lényünkkel. Ez csak manipuláció nélkül lehetséges. Ezért, mikor tanulunk, még a "mestereknek" se higgyünk feltétlen... Csak azt a tudást érdemes befogadni tényleg, amit mi magunk is tapasztalunk, és tisztának látunk.

Abszolút egyetértek Skarma:) Lényeges dolgokat akar látni és segíteni látni, és közben nem akar "tökéletes" lenni, mert nem olyan hiú, az a nem semmi. :) És egyben valahogy azt is mutatja, hogy a testileg rosszabbul látó vagy más testi hibákkal rendelkező (ami pl genetikai, és nem tud rajta változtatni) emberek is megtalálhatják ugyanúgy a Fényt az életükbenl Amúgy meg jól áll Neki a szemüveg. :)