Nekem az jutott eszembe, hogy nagyon fontos dolog ebben is a kapcsolat, a kapcsolódás, ami maga is egyfajta gyógyító erő. Bármilyen hitről van is szó, kellően érzékeny állapotban kell lennie az embernek, hogy hatni tudjon rá. Az az energia nyilván ott van, csak nem mindenki képes befogadni, megérezni. Én ezt is inkább előző életbeli negatív élményekkel tudom csak elképzelni, főleg azt ha valakiben erős ellenállás, távolságtartás van. Logikusnak tűnik, hogy valamilyen tüske, blokk, megmaradt élmény nem engedi a tiszta kapcsolódást.
Hasonlóan az előttem szólókhoz nekem is nagy fenntartásaim voltak/vannak a hittel, mint bármilyen vallással kapcsolatban. Úgy érzem, hogy a vallás van akit inkább távolít a hittől, pontosan a képmutató megnyilvánulások, ellentmondások miatt, amelyek jó nagy, vastag falat emelnek, hiába tudom biztosan, hogy fal mögött még meg nem tapasztalt csoda van. Azt is sejtem, hogy csupán az ember esendő dolgainak az elfogadásával már rögtön túl lehetne lépni ezen, mégis a legnagyobb képmutatásnak érezném a magam részéről, mondjuk elmenni egy katolikus misére, vagy akár elzarándokolni egy kegyhelyre, megérinteni egy kegytárgyat. Szinte félelmetesnek érzem. Pedig biztos nem az, pláne annak aki tisztán és mélyen hisz.
Nagyon érdekes hogy a Péter által bemelléket szobrok engem is mélyen megérintenek, pedig bizonyára a buddhizmus is csak úgy "más", ha azt az esendő emberek elrontják vagy nem rontják, csak legfeljebb azt nem tapasztaljuk, ezért jobban misztifikálható (legalábbis nekem)
Nekem a keresztény szentek közül Szent Ferenc "jön be" :) a leginkább, felé érzek valamiféle erősebb vonzást.
Szerintem nagyon fontos feladat mostanság a világban, hogy az emberek hite megújuljon és megtisztuljon, aztán pedig erőre kapjon!

Kedves Spiritosaurus!

A "technikákat" annak "kell" csak alkalmaznia, aki elakad, és nem tudja, hogy hogyan lépjen tovább. Vannak olyan szerencsések, akik valamilyen belső bölcsesség segítségével önmaguk megoldják a problémáikat. Vannak akik nem, de náluk is ez lenne a cél (!!!), Sanyi módszerei azért jók és egyben tiszteletreméltóak, mert eszközt adnak azoknak kezébe, akiknek maguktól nem megy a problémák megoldása. Van aki úgy elakad, hogy belebetegszik, lelkileg vagy testileg.
/amúgy ez, hogy kinek mikor és milyen ügyekben van szüksége külső segítségre nagyban horoszkópfüggő /
Akinek szüksége van rá az keresi, akinek nincs, az pedig nem keresi a megoldásokat. Sokan, sokféleképpen gondolják ezt, mindig az a cél, hogy az emberek nyugodtak, boldogok, egészségek lehessenek.
Amit elmeséltél, az olyan mint egy "technika" csak neked belülről jön.
Még a pszichológiában is van egy a tiédhez hasonló módszer, az introspekció, majdnem pontosan ugyanez, kívülről figyeled magad, ahogy szenvedsz, és igen ez akár komikus is lehet egy idő után.
A "tegyél rá egy lapáttal" pedig nagyon hasonló Sanyi szívnyitás módszeréhez, jó erősen megéled, befogadod abban is azokat az érzéseket, amelyek bántanak és hoppsz máris mehetsz tovább.
Szerencsés vagy hogy belülről jön a segítség, ám nem mindenki ilyen szerencsés!

Ági

Kati.. :) áldjon meg a Jóisten az „egy” gondolataidért. Köszönöm !!! Ez óriási segítség volt most nekem, komolyan, nagyon…!!! És milyen furcsa, hogy mennyire nem látom önmagam..
Nagyon is betalált, mert az első belső pánikos reakcióm az volt, hát ja, de előbb megcsinálom a fordítást, meg hogy á, pont neki nem lehet csalódásét okozni, mert őt már annyi csalódás érte, stb. Persze ezek csak a felszíni gondolatok, amik elsőre beugrottak, hiszen ez rólam szól nem a barátnőmről.
És tényleg, az egész életemben ezerrel benne van: nem akarok csalódást okozni a szülőknek, az iskolában, a munkában, a kapcsolataimban, a családban, a barátoknak, MINDENHOL! Vagy csalódást okozok vagy „belehalok” az erőfeszítésbe, hogy ne okozzak csalódást, a nemrég említett pénzes sztorimban is ott volt ez: csalódást okozok és elhagynak, csak így nem fogalmazódott meg bennem.
És érdekes, lehetne ez megfelelési kényszer (?), de az úgy nem téma, ugyan már eszem ágában sincs megfelelni senkinek, nemá..., nade csalódást okozni? Azt aztán tényleg nem lehet…!!!!! Semmi esetre sem. Fura.
Óóó és milyen hatalmas megkönnyebülés lesz ettől az óriáscsonmagtól megszabadulni !!!! Tényleg nagyon köszönöm !

A párhuzamos világokkal kapcsolatban is köszönöm a választ, szóval akkor egy párhuzamos világ mindenkinek? Végül is meditáció témának is nagyon jó ötlet, ha valakinek tetszik, átmegyek a párhuzamos világomba, ahol minden oké és körülnézek és megkapom a választ, hasonlóan ahogy Te is tetted!

Rögtön egy másik friss élményemet is szeretném elmesélni, ezúttal két meditációs és élmény és Sanyi egyik módszere. Mivel olyan nagyon-nagyon sok szó esett mostanában a pénzről, idevág. Lehet hogy az Acces Bars oldás segített eljutnom addig, hogy még képes voltam valamit tenni a pénzügyeim rendezése érdekében és nem kellett tovább ragaszkodnom a sanyarú állapotokhoz.. nem tudom.
Régebben Sanyi tartott egy Pénztudatosság tanfolyamot, amire el szerettem volna menni, de nem volt rá pénzem. Fejben tartottam, mert éreztem, hogy jó lehet nekem és egyszer csak hirtelen felindulásból rákérdeztem, hogy nem készült-e róla hanganyag. Persze volt és persze jóval kedvezőbb áron, meg is rendeltem.

Sok érdekes, gondolatébresztő magyarázat, ahogy ez lenni szokott, végül is többek között két nagyon fontos elem jelent meg, az egyik a téves minták kioldása a másik pedig a belemenés a félelmekbe.
A mintakioldás gyakorlatban nagyon meglepő eredményt kaptam. Szülői minta jött elő, ezeknél általában az ember amúgy számon szokta tartani, mi az, amit én is úgy csinálnék, csinálok, mi az, amit semmiképpen sem szeretnék úgy. Nálam a pénzzel kapcsolatos szülői minta: anyukám látástól vakulásig, reggeltől estig, keményen, elszántan, szünet és megállás nélkül dolgozott, félretenni a pénzt, hogy sok tartalék legyen, az egyik klasszikus minta. Mellette persze szinte szó szerint semmi idő nem jutott másra, ez generációkon át ment a mi családunkban. Persze szépen átvettem tőle, választottam magamnak egy robotolós munkát, de amikor az már nagyon nem ment, és választottam magamnak egy szívbéli hivatást és váltottam, akkor is tudtam magamnak intézni hogy azt a munkát, amit nagyon-nagyon szeretek és boldogan csinálok is szinte robot üzemmódban kelljen, mindig késésben és elcsúszásban legyek, ezzel elvéve a saját örömömet az egészben. Ezzel már úgy magamtól is tisztában voltam. A meditáció során azonban döbbenetes felismerésem volt, azért vettem át a mintát mert HASONLíTANI AKARTAM az anyukámra. Lehet, hogy ez kívülről nem meglepő, de nekem bizony az volt. Akkor nyilván nem volt semmi más tapasztalatom arról, hogy milyen ha az anyuka több időt tölt a gyerekeivel, viszont a sok robottal nagyon sok mindent előteremtett nekünk, ezért én is ezt választottam (egy darabig nem is csak a robotolós része működött ..). Ez olyan felismerés volt, ami szerintem nagyon fontos volt nekem, talán a gyerekeim miatt is, talán az a rész is javul majd..

Egy másik gyakorlat a félelmek feloldása a pénzzel kapcsolatban. Csináltam már ilyen félelem feloldást egy másik alkalommal, nem is jöttek a legszörnyűbb (gyereked halála és társai) félelmek, hiszen azok akkor már fel lettek dolgozva. Most ebben a pénzzel kapcsolatos félelmeimmel való szembenézésben mindenki elhagyott, de úgy hogy engem okolt minden rosszért. Elment mindenki, bánattal a szemükben elhagytak a gyerekeim, a barátaim, a legjobb barátnőm, akit annyira szeretek, átnézett rajtam és otthagyott, még a kutyák is elhagytak, (tényleg!) Ott maradtam egyedül aztán lassan megőrültem és meghaltam. Ezzel nem volt vége, mivel elborult elmével haltam meg, keserűséggel, félelemmel, zavarodottan, a lelkem nem tudott felmenni a fénybe és ott bolyongott gonoszul, várva hogy valakire rátelepedjen… Szép? Húú…nagyon rossz volt, remélem ezt a szálat ezzel el is vágtam (!!!), a félelem végül is az volt, hogy MIATTAM MINDENKI ELBUKIK, ELRONTOM ÉS EZZEL A CSALÁDOMAT IS ROMBA DÖNTÖM, ELSZÚROM AZ EGÉSZ ÉLETEMET, és még itt is maradok.

Kicsit régebben rendeltem meg és kb. egy hete sikerült időt találnom (szokás szerint nagyon-nagyon-nagyon nehezen) hogy végighallgassam az anyagot megcsináljam a meditációkat. Szó szerint úgy erőszakoltam ki magamnak azt az időt, amíg dolgozhatok rajta. De igazán mondhatom hogy már az egy hét óriási változást hozott.

Eltűntek a félelmeim, de tényleg… Egész másképp érzem magam azóta, volt valamelyik gyakorlatban egy hittel kapcsolatos felismerésem, gondolom az is nagyon sokat segített. Pont nehéz időszak volt ez az elmúlt hét és mégis. Valamit fizetni kellett, de mégsem (megúsztuk), vagy nem annyit (az iskolában az utolsó pillanatban kiderült hogy van egy kis plusz), több munkát is kaptam, a régiekért „prémiumot”, olyan régi ügyfelek jelentkeztek be, akikre már nem is emlékszem. Persze kis összegekről beszélek, de akkor is, nagyon erős a változás, pláne a hozzáállás, a összeugró gyomor helyett az erős nyugalom. Szóval tényleg sokat segített!!!