Köszi édes, drága Beatrix, de mivel az én jóstehetségem meg beleérző képességem szerintem nem túl jól működik mostanában, így jobbnak láttam tisztázni a félreértést, már ha ez az volt.
Nem tudom, ez volt az első reakcióm és leírtam. De tudod, hajlamos vagyok mindent túlagyalni.
Mondogatom magamnak a mondatokat, már régóta, hidd el. Ettől még nem vagyok biztos magamban, de szeretni már talán kezdem magam.
Jaj, nagyon örülök, hogy nem bántottalak meg.
Küldök egy nagy ölelést.

Puszi

Jaj, ne haragudj Beatrix, nem viccelni akartam ezzel. A mosoly jelet csak úgy simán, neked szántam, szeretetem jeléül és ez most hülyén jött ki. Nem viccelni szeretnék a helyzeteddel. Viszont tényleg hallottam, hogy amikor valamit sokszor gondolunk, valóra válik. Bár ez most, hogy belegondolok, talán hülyeség a Te esetedben, mert miért is láttad volna magadat oly sokszor egy tolókocsis kislánnyal? Az okoskodásomat inkább általánosságban gondoltam, ne a te helyzetedre, körülményeidre. Bocsánat, hogy félreérthető voltam.

Puszi nektek

Igen, én is jártam már hasonlóan, amikor az üzletvezető legecizett. Mert piacon voltunk és akartam venni egy walkmant, vagy ilyesmit (akkor még nem volt cd, hehe, jó öreg vagyok) :-)
Na mindegy, megkérdeztem, hogy ki lehet-e próbálni, van-e rá valamilyen garancia. De gondolom nem volt, mert elkezdett szitkozódni, hogy micsoda geci vevők vannak. Otthagytam.
Igazából néha azon gondolkodom, hogy érdemes-e minden ilyet kielemezni? Tegnap óta gondolkodom és most arra jöttem rá, hogy talán nincs is. Talán több figyelmet szentelek az ilyen eseményeknek, mint kellene, többet elemzem és próbálok rájönni, hogy mit hibáztam. Közben pedig ezzel anélkül, hogy tudnám csak energiát adtam az ilyen és hasonló szituációknak és most sorra jönnek a hasonló konfliktusok az életembe.
Lehet, hogy tényleg az a megoldás, hogy fogjuk rá a melegre és lazuljunk, amennyire csak lehetséges.

Kedves Alenka!

Szeretném veled folytatni ezt a beszélgetést, de inkább priviben, ha lehet. Tudok neked valahová írni? Vagy írj te nekem légy szíves, ha nem akarod kirakni az email címed ide, az enyém zilus@freemail.hu.
Minden stimmel, amiket írsz és már magam is felismertem őket, rosszkedvű azért lehetek, mert a megoldásokat nem találom jó ideje, ez feszélyez egy kicsit.
De töltöm magam, nem csak a tanácsodra, magam is rájöttem, hogy az élet apró örömeivel kell, hogy ilyenkor körbe vegyük magunkat. Tudatos barátnő sajnos még nem nagyon van, aki nem csak nyavalygásnak veszi a gondjaimat. De ezen is mutatkozik változás. A lépcső és a kávé nekem is bejön, többek között. Most mindjárt csinálok is egyet. Alkohol-cigi-narkó szerencsére sosem boldogítottak.

Szeretettel: Kriszti