Tenyér-talp izzadás | Önmegvalósítás.hu

Tenyér-talp izzadás

2009. május 12. kedd, 9:53 | chichester

tenyer_talp_izzadas.jpg

Amióta az eszemet tudom, izzad a tenyerem és a talpam. Az orvosok semmit nem tudnak tenni, javasoltak botox kezelést, valami elektromos kezelést, alumínium oldatot és ami a legjobban tetszett: szokjak hozzá... A neten szinte semmi használható megoldás nincs.
A természetgyógyászok pedig mindenféle szervi problémára vezetik vissza..., természetesen a kezeléseik szintén nem segítettek.

Regresszión, vagy hipnózison gondolkozom, mert szerintem ez a probléma mélyebb tudattartalmakból ered.
Nagyjából sejtem is, hogy a "mindig mindenkinek megfelelési kényszerem" okozhatja a problémát. Viszont ezen magamnak nem tudok segíteni...
Ahogy megjött a jó idő, talán még kellemetlenebb lett a helyzet...

Miután igencsak sokan szenvedünk ettől a problémától, gondoltam Tőletek kérek segítséget és véleményt.
Biztos vagyok benne, hogy van megoldás, csak meg kell találni.
Köszönettel:

Éva (28)

Szia Éva! Gyermek korom óta ezzel a problémával küszködtem,
2009. május 13. szerda, 17:00 | henci

Szia Éva!

Gyermek korom óta ezzel a problémával küszködtem, kentem... szórtam.. mindennel amit ajánlottak, persze nem segített.
Ami hatott, kicsit drasztikus...1 vödör hidegvízes leöntés, csak úgy hirtelen, reggel és este.
A nedves tenyér-talp a meneküléshez szükséges... honnan és miért menekülsz?
amióta megpróbáltam rendbe tenni magam (kisebb nagyobb sikerrel) már csak akkor nedves a tenyerem ha tényleg izgulok.

sok sikert! remélem megoldódik a problémád!

üdv. Heni

Szia Heni!
2009. május 14. csütörtök, 9:25 | chichester   Előzmény

Amit írsz tényleg hatásos lehet, de a 10. emeleten 36m2-en, egyedül attól tartok, nem kivitelezhető :-(((
Tényleg kipróbálnám.
Ez az egyetlen értelmes gondolat számomra is, hogy az egész életem egy nagy menekülés, csak nem tudom honnan, hová, ki-mi elől és miért, mert alapvetően egy teljesen normális gyerekkor után egy egészen klassz életet sikerült alkotni magamnak.
Egy pszichológust kerestem meg, aki sokféle módszert alkalmaz. Azt mondta, ha lelki eredetű, (biztos, hogy valami elfojtás...) akkor tud segíteni. Ha a tudatalattimból szivárog valami a tudatomba, ami mindig védelmi helyzetre késztet, akkor biztos van megoldás.
Mivel tudtad rendbe tenni magad?
Hogy lehet majdnem mindig mindenre felkészülni?
Köszönöm a támogatást! További jó munkát a fejlődésben!

Hogyan lehet majdnem mindig mindenre felkészülni Szerintem úgy,
2009. május 14. csütörtök, 10:29 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Hogyan lehet majdnem mindig mindenre felkészülni

Szerintem úgy, hogy nem félsz attól, amitől menekülni akarsz. Mert akkor mindegy, hogy hogyan alakulnak az események, nem fog kiborítani. Tehát nem félkészülni kell a különböző szitukra, hisz nem is lehet, mert az élet számtalan varriációt produkál, hanem szembenézni azzal az érzéssel ami miatt "izzadsz".
Én megfigyelném a szituációkban, hogy mi történik mielőtt elkezd izzadni a kezem, lábam. Milyen gondolatok jutnak az eszembe. Így megfigyelhetném, hogy mi elől menekülök. Mi az az érzés amit nem akarok átélni, megélni, ami elől menekülök.
Erre egy saját példám:
Adódott egy új munkakör az életemben. Első hallásra nagyon tetszett, majd mire hazaértem már egyre jobban paráztam, hogy én ezt nem akarom. Csak féltem, de nem tudtam mitől. Mire mentem volna aludni már azt éreztem, hogy én nem is akarok, nem is tudok másnap, meg semmikor sem dolgozni menni (a jelenlegi munkakörömbe sem), és jött a "depresszió" érzése. Na ekkor lefeküdtem meditálni, hogy megnézzem, tulajdonképpen mi is a bajom. És azt találtam, hogy attól félek, hogy nem fogok megfeleleni, nem tudom jól ellátni a feladatomat. És a mélyen nem attól féltem, hogy kirúgnak, hanem attól az érzéstől, hogy nem alkalmatlan vagyok bármire is, és ez milyen "ciki", megalázó.
És ekkor már kézzel foghatóvá vált a problémám. Majd elkezdtem megismerni ezt az érzést. És meditáció után egy olyan nyugalom jött rám, amit szavakkal nem is tudok kifejezni.

Üdv.:
Mackó

Kedves Mackó! Teljes mértékben értem, hogy mire
2009. május 14. csütörtök, 11:12 | chichester   Előzmény

Kedves Mackó!
Teljes mértékben értem, hogy mire gondolsz...
Teljesen tudatosan próbálom megélni mindig az adott szitut, mégsem irányíthatom tudatosan, mert nem a tudatból érkezik az információ a tenyerembe.
Érdekes a példád, mindig szeretnénk minden helyzetben megfelelni. természetes elvárás magunktól. (Bár szerintem csak az egónk várja el tőlünk.) Lehet ezt a megfelelési kényszert kellene valamilyen módon elengednem és akkor az egész életem megváltozhatna.
Attól tartok kemény feladat elé állítottam magam, innen már nincs visszaút.
(azt hiszem meg kell tanulnom meditálni)
Irány a tudatos élet.
Köszönöm a segítséget!
Szép napot!

Sziasztok! Most találtam rá erre az oldalra, őszintén nem is
2009. május 19. kedd, 19:54 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok!
Most találtam rá erre az oldalra, őszintén nem is tudom, hogy honnan. A probláma megoldáshoz hogy kell és milyen módszerrel meditálni.

Inyó képe
Problémamegoldás tudatosan
2009. május 20. szerda, 8:12 | Inyó   Előzmény

Problémamegoldás tudatosan - itt megtalálod.

Szia!
2009. május 20. szerda, 10:51 | chichester   Előzmény

Köszönöm szépen, bár volt már szerencsém olvasni, de most kinyomtatom és többször is átolvasom, hátha végre rátalálok magamban a probléma megoldására. Szorítsatok, hogy sikerüljön.
Majd jövök a fejleményekkel.

A tenyér izzadás az feszültség, megoldás pedig; testmozgás és
2009. november 19. csütörtök, 21:43 | nick bárker (útkereső)

A tenyér izzadás az feszültség, megoldás pedig; testmozgás és relaxáció, sokat tartsd nyújtva a tenyered és ne ökölbe, engedj el végre!

sziasztok! nem tudom hogy itt csak lányok írnak..de nem is lénye
2010. február 14. vasárnap, 18:31 | howard (útkereső)

sziasztok! nem tudom hogy itt csak lányok írnak..de nem is lényeg én fiú vagyok 20 éves nálam is fenáll ez a probléma és elég érdekes módon. Itthon szinte állandóan csont száraz de annyira hogy beis kenhetném a talpam a tenyerem eggyaránt, de ahogy emberek közé megyek főként tömegközlekedésre gondolok elkezd patakokba izzadni a tenyerem leszálok róla sétálok az utcán ismét csont száraz..talpammal ugynez a helyzet. sehol máshol nem izzadok szinte egyáltalán soha a legnagyobb melegbe se.. nem tudom miért van ez lehet önbizalomhiány? pedig lehetne aztmondják nem kevés na mind1 .. ha tud valaki valamit szívesen meghallgatom

nem tudom, hogy itt...
2010. február 18. csütörtök, 0:26 | bodza (útkereső)   Előzmény

Szia! Nálam így kezdődött 20 éve. Most a 20 éves lányomnál kezdődik...Aztán bedurvult mindkettőnknél. Pánikosok vagyunk. Én agorafóbiás is. Pedig anno bejártam országot-világot. Tudom, hogy valami fogva tart és nem enged, de nem találom! Egyszer már kilábaltam, egy önismereti tanfolyam és egy kiváló pszichológusnő segítségével az egész életemet megfordítottam. Életem szerelmével élek, van már két kis ovisom is azóta, nagyon sokat harcoltunk a közös életért, aztán kezdődött e rémálom elölről! Most találtam ezt a közösséget, látom, hogy őszintén, kegyetlenül őszintén kimondják a dolgokat - de ez kell! Nálam és a lányomnál is fennáll az önbizalom hiánya és a mindenáron megfelelni akarás - több irányba is. Istenem, először írtam ezt le!!!:) Ki akarok lábalni belőle, mert ez egy pokol. Nagyon sok falat ledöntöttem már magam körül, de még mindig nem találom az utat! Ma este pl. volt nálunk egy házaspár hivatalos ügyben - mindketten rosszul lettünk...Rajtam egy hatalmas hőhullám tört ki, a lányomnak izzadt keze-lába. Ahogy elmentek, jobban lettünk. Azt tapasztalom, hogy érzékenyebbek vagyunk - most biztosan kinevettek, de érezzük mindketten, hogy kik azok, akik lopják az energiánkat! Alapjában véve vidámak és optimisták vagyunk, aztán derült égből jön a frász...Olyankor kisegítjük egymást. Erősítsd magad, mielőtt hatalmába kerítene!

Sziasztok!En egy 21 eves lany vagyok es amiota az eszemet tudom,
2010. március 27. szombat, 20:30 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Sziasztok!En egy 21 eves lany vagyok es amiota az eszemet tudom, mindig is izzadt a tenyerem es a talpam is.De olyankor is ram tor ha csak ulok es szamitogepezem, vagy eppen olvasok.De az a legszornyubb , hogy olyan is elofordult mar, hogy egyik sem izzadt le es attol ideges lettem , hideg viz ala kelett tegyem es amint nedvesseget kapott egybol jobban ereztem magam.
Altalanosban , pedig annyira durva volt, hogy torulkozovel kelett suliba jarja amikor dolgozatot irtunk , mert hanem teljesen elaztattam a lapot. Nem tudom, hogy honnan eredhet ez az egesz! Azt en is erzem, hogy mindig meg szeretnek feleni a kornyezetmnek!Edasanyam pszichologus , o is nagyon sokszor probalt mar ra jonni az okara, nem-e veletlenul lelki eredetu a problema kulcsa?!Ugy erzem elmondhatom, szuper eletem van a legnagyszerubb csalad baratok akik mindenben tamogatnak mindent megkapok amit csak akarok, es megsem tudom , milyert ez az allando feszultseg bennem????? :( En azt gondolom , hogy igy jon ki a plusz stessz es feszultseg vagy a folosenergia , nem tudom!De annyi biztos , hogy amikor leizzad a tenyerem es a talpam akkor mintha megkonnyebulnek. Persze neha nagyon zavaro tud lenni....

megakarunk felelni, de minek?
2010. március 28. vasárnap, 14:00 | Ramina   Előzmény

Az önbizalom hiánya és a megfelelési kényszer gyakran összekapcsolódnak.
Nagyon megtudják keseriteni az életet.
Amikor másoknak akarunk megfelelni, akkor nem csinálunk mást, minthogy elnyomjuk a saját bensőnket.
Elnyomjuk a saját valódi érzéseinket, igényeinket, testi vagy lelki szükségleteinket, hogy valami mást produkáljunk, egy olyat, ami feltételezésünk szerint, jobban tetszik majd a környezetünkben élő embereknek. Megakarjuk őket nyerni ugyanis illetve nem akarunk kudarcot szenvedni előttük.
Maga ez a belső, lelki folyamat óriási energiát vesz igénybe és heves szorongással, félelmekkel jár.
Ennek a szorongásnak és félelemnek az egyik testi tünete a talp és kézizzadás.

Miért igyekszünk más lenni, mint akik vagyunk?
Mert úgy érezzük nem vagyunk elég jók,
eléggé szerethetők,
nem vagyunk elég értékesek,
nem vagyunk elég méltók,
nem vagyunk elég okosak,ügyesek,
elég kedvesek, rátermettek, érdekesek stb, stb.......ahhoz, hogy önmagunkban is elfogadjanak és értékeljenek bennünket az emberek.

Ennek a megértése még nem gyógyitja meg a problémát.
Mivel ez az alapokat érinti a lelkünkben, igy érdemes lenne az önismeretet az elején elkezdeni és sokat, nagyon sokat dolgozni ezen.Ezenkivül nagyon jó kognitiv terápiák is vannak ilyen reflexes tipusú testi szorongásos tünetekre.

Szia!
2010. március 28. vasárnap, 17:30 | bodza (útkereső)   Előzmény

Olyan irányból is kutakodhatnál, hogy a saját mércédet önmagaddal szemben milyen magasra állítottad? Borzasztó bír lenni, ha egy maximalista nem tud véghez vinni valamit úgy, ahogy azt elképzelte. Ezzel én is így voltam sokáig. Gondolj a magasugrásra, és állítsd lentebb a mércét. Mindig csak egy picit emelj rajta - már ez is sokat segít!!!

Twindragon képe
Szia! Azt hiszem konkrétan nem nekem szólt az üzeneted, de
2010. március 28. vasárnap, 18:57 | Twindragon   Előzmény

Szia!

Azt hiszem konkrétan nem nekem szólt az üzeneted, de megéreztem benne a rám is igaz vonatkozást!
A lécet először én is magasra helyeztem, és többszöri nekifutásra sem sikerült megugranom a kitűzött magasságot! Amikor letettem olyan szintre - amit bárki könnyedén véghez tud vinni - akkor ez megfelelő lendületet adott a következő magasabb szint teljesítéséhez! Azaz a "sikerélmény" adott újabb pozitív energiákat a nagyobb célok eléréséhez!
Én is csak javasolni tudom a fokozatos "mérceemelést" ! Így lehetünk sikeres magasugrók a saját életünkben! :-)
Majd amikor szeretettel el tudom fogadni azt is, ami ellen addig tiltakoztam, akkor tudok kiszabadulni az addigi helyzetemből. A szeretet a kulcs, nem az akarat. Akaratból csak KÉNYSZER születik.

“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)

"Majd amikor szeretettel el tudom fogadni azt is, ami ellen addi
2010. március 29. hétfő, 8:27 | bodza (útkereső)   Előzmény

"Majd amikor szeretettel el tudom fogadni azt is, ami ellen addig tiltakoztam, akkor tudok kiszabadulni az addigi helyzetemből. A szeretet a kulcs, nem az akarat. Akaratból csak KÉNYSZER születik."

Hidd el, nem minden esetben! Ha tudatosan, a célt magam előtt látva AKAROK valamit, akkor azt meg is tudom valósítani. Ebből nem KÉNYSZER születik.

Ha bővebben kifejted - megpróbálom a Te szemszögedből átvizsgálni a dolgot. Tanulni jöttem ide, minden újra nyitott vagyok...:)

Twindragon képe
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen
2010. március 28. vasárnap, 15:14 | Twindragon

“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)

Üdv!

Az alábbi cikket találtam a témával kapcsolatosan a következő linkcímen: http://eldorado.virtus.hu/

"A megfelelési kényszer, avagy a szeretet hiánya!

Mi munkál bennünk, hogy mindenki szeretetét elnyerjük, és nagy
kérdés, kell-e ez? Fontos-e? Lehetséges-e hogy minden egyes
ember szeressen minket! NEM! Aki hisz, és tudja, hogy egy lélek
vagyunk, egy nagy teljes egész picike része, az elfogad minket
olyannak, amilyenek vagyunk! Isten egyedi embereket teremtett,
nincs két egyforma, mindenki másképpen reagálja le az
eseményeket, amik körülötte zajlanak. Ettől vagyok egyediek és
nem klónok! Isten ha azt szerette volna, hogy mindenki egyforma
legyen ezt tette volna, de gondoljunk bele, milyen életünk lenne!
Beszélgetni sem tudnánk, hisz témák sem lenne, mert mindig
mindenben egyetértene mindenki mindenkivel! Hogyan fejlődnék
tovább? Egy érdeklődési kör, á…..ez annyira értelmetlen, hogy
nem is folytatom, végiggondolni is borzalom! De akkor mi ez
többekben, talán a szeret hiánya, de megéri-e, álarcot tenni, azért,
hogy XY szeressen. Az én véleményen egyértelműen, NEM!
Mindenki nem szerethet, de addig, amíg ezt nem értjük, nem
tudjuk tudatosítani magunkban, addig bizony van álarcunk, nem
vagyunk ÖNMAGUNK!!! Ez az érzés nyomaszt, nagyon nehezen
viseli az ego. A lelkünk mélyen mindenki arra vágyik, hogy boldog legyen, de amíg nem
tudja, vagy nem érti, hogy csak akkor
lehet könnyű és szabad a lelke, ha önmaga lesz, az összes jó és
rossz tulajdonságával együtt! Senki sem hibátlan. Az vesse ránk,
az első követ, aki az! Nem lesz dobálózás, ebben biztos vagyok!
Istennél jobban senki sem ismer minket, Ö pedig toleráns, hisz az
övéi vagyunk! Ha a Teremtő elfogad olyannak, akik vagyunk, ki
lehet az a világi ember, akinek kényszerűségből megfelelni
vágyunk! SENKI! A párunk, már ha van, vele sem lehet csak
ideig-óráig feltenni ezt a bizonyos tárgyat, mert óhatatlan, hogy
néha épp akkor esik le amikor a legkevésbé szeretnénk!
Ne hordjuk, nehéz, kényelmetlen, és ha 1000 álarcot is teszünk,
akkor is lesz olyan akinek egyik sem tetszik! "

Az én egyéni véleményem is az, hogy a megfelelési kényszer valóban a "szeretet éhségünkből" fakad!
Bizony ezek a beidegződések (akkor is ha akaratlanok) okozhatnak pszichoszomatikus tüneteket, önkéntelen reakciókat, úgy mint tenyér- vagy egyéb testrész izzadása!
Bármit megteszek, hogy szeressenek - általában ez a szülő-gyerek viszonyban csúcsosodik ki igazán! A szülők még a széltől is óvni szeretnék képletesen szólva a gyermekeiket! Leveszik a válláról a "felelősség terhét", és döntésképtelen embert nevelnek belőle akaratlanul! A kudarc megélése is kell azonban az egyén egészséges jellemfejlődéséhez!
Bevallom, én is ilyen minta szerinti nevelést kaptam! :-(
Amióta azonban ráébredtem erre, megtanultam kompenzálni a dolgot!

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett az írás ( bár ebben benne van a cikk idézete is )!

Twindragon

Twindragon!
2010. március 29. hétfő, 8:52 | bodza (útkereső)   Előzmény

Lehet, borzasztó lesz, amit írok, de jó pár éve már én csak és kizárólag a saját magammal szembeni elvárásoknak akarok megfelelni! Önzés? Valószínű, de nem érdekel. Onnan kezdve, hogy ledobtam magamról a "ki mit gondol rólam" és " ki mit vár el tőlem" gondolatokat - teljesen kicserélődtem. Nem helyezem magam senki felé, alá vagy mellé - tisztelem és betartom a törvényeket. Ha kérnek tőlem, mindig szívesen adok, ha kérnem kell valakitől, kérek, de ehhez nem veszek fel semmiféle álarcot! Ha megkapom jó, ha nem kapom meg, akkor más úton indulok neki...Most nem anyagiakra gondolok!

A felelősség terhét valóban nem szabad mindenben levenni egy gyermek válláról, viszont olyan terheket sem szabad velük cipeltetni, melyeket nem nekik kell cipelniük! Az egyensúlyt itt is meg kell találni. Kudarcok és pofonok bizony-bizony kellenek az élettől - a gondolkodó embert ezek viszik előrébb útjukon.

Az én harcom a BIZONYTALANSÁG ellen folyik. A munkámban biztos vagyok, a szűkebb családom szilárd összetartozásában is - ez egyfajta félelem a jövőtől nálam, ami szüleim válásával kezdődött. És igen, okoz testi tüneteket is, szorongás formájában - no meg ami ezt kíséri. Aki próbálta már, az tudja... A biztonságos háttér megszűnt...Tudom, hogy a biztonságos háttér már én vagyok - a gyermekeimnek és a páromnak is. Csak félek tőle, és ezt a félelmet most próbálom kiiktatni az életemből!!! Nagyon nehéz, de már elég szépen haladok...:)

Kedves Témafelvető / Hozzászólók! Hasonló problémával
2010. május 04. kedd, 13:58 | szikszaine

Kedves Témafelvető / Hozzászólók!

Hasonló problémával küzdök én is. Voltak időszakok, amikor jobban alakult a helyzet, azaz nem izzadt annyit sem a tenyerem, sem a talpam. Még 19-20 éves koromban voltam pszichológusnál, de ez nem segített rajtam. Így úgy gondoltam, majd megoldom a magam problémáját. Nagyon sokat gondolkodtam már ezen, az idő pedig csak telik. Tény, hogy nálam is a megfelelési kényszer igen magas szinten van, nemcsak másokkal, hanem magammal szemben is. Bizonyos szinten pedig abnormálisan maximalista vagyok. El tudok szöszölni dolgokkal, hogy tökéletes legyen (aztán végül mégsem tetszik), persze mindig mindent kapkodva csinálok, mert még 1000 másik dolgot szeretnék elvégezni. Szoktam mondani, hogy pár évvel vagyok elmaradva a tervezett dolgaimmal. Nemrég szültem meg kisbabámat, és azt merészeltem gondolni, hogy talán ez is segíthet a problémám megoldásában. Teljesen boldog családi életet élek (szerelemből házasodtunk össze férjemmel), és most már bővült is a család. Na hát a szülés óta még rosszabb a helyzet. Mostmár időnként mindenhonnan dől rólam a víz, még a hajtövemen is érzem, hogy vizes. Ez szörnyű. Persze most is mint mindig tájékozódtam az interneten, és azt találtam, hogy a szoptatás alatt izzadékonyság jön elő. Klassz, mit ne mondjak. Akkor még kb. 1-1,5, esetleg 2 évig még durvább lesz a hőleadó képességem? A minap épp az jutott az eszembe, mire megoldom a saját problémámat (amire szintén állandóan kevés az időm), addigra már fél lábbal a sírban leszek, ott meg már mindegy.
Aztán ahogy figyelem a kisbabámat folyton az jut eszembe, az én anyukám azt mesélte a kiskoromról, hogy a sajnos előfordult, hogy hagyott sírni sokat, hallgatva az idősebb, tapasztaltabb nagymamára, ismerősökre. Folyamatosan azt olvastam több weboldalon-fórumon, hogy baromság a babát sírni hagyni, mert teljesen bizalmat vesztett lesz az anyja felé, majd önmagával szemben is. Néztem többször is a kisbabámat, amikor rázendített, hogy mikor mi lehet a baja. Elég nehéz ám kitalálni folyton, de előfordul, hogy 1-2 percig nem tudom megnyugtatni, mivel ez az egész egy találós kérdés, amit jól kell kitalálni. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy odáig nem szabad hagyni a sírást részéről, hogy totál kiakadva üvöltsön vörös fejjel, mert akkor "elveszíti önmagát az egész világban". Én ezt így fogalmaztam meg, és ezt tapasztaltam meg eddig. Szumma-szummárum, az a véleményem, hogy a csecsemőkori sírásomnak nem tett jót a katonai időrendi szoktatásra való nevelés. Persze a szülők ezt nem rossz szándékkal tették. Főleg, amikor ott csoportosult a tesóm + a többi tennivaló. Azt is megfigyeltem, hogy vannak érzékenyebb babák, mint az én kisbabám. Ha lesz kapacitásom, - márpedig kell hogy legyen - igyekszem magamnál is rendezni ezt a problémát. Jó lenne, ha írnátok egy pár önismereti "helyet", elérhetőségeket. Köszi
Remélem a gyermekkori traumák tapasztalati hozzászólásommal én is tudtam segíteni. Üdv.

Sziasztok! Én egy 20 éves lány vagyok. Óvodás koromban
2010. június 19. szombat, 0:10 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok! Én egy 20 éves lány vagyok. Óvodás koromban kezdődött ez az egész. Az orvos sem tudta, hogy mi lehet a bajom. Először pöttyös lett a tenyerem, majd viszketni kezdett.... és jött a tenyér és talp izzadás. Ajánlottak hintőport, de azt is leizzadja. Télen kiszárad teljesen. Bekenem izzad, akármit teszek rá.
Ha félek, hogy nem tudok jól teljesíteni amit elvárnak ( elvárok magamtól) egyből végigfut rajtam egy érzés, és az ujjaim végében érzem hogy izzadni fog a tenyerem. Borzalmas érzés hogy tudom előre :(
Nekem is lelki problémákat emlegetnek, de nem tudok rájönni hogy mi lehet az ok. Amit eddig elvártam magamtól sikerült teljesítenem, a családi hátterem, kapcsolatom biztos. Mégis lehet valami amitől ez kialakult. Nem tudok rájönni. Munkámban elég kínos, mivel irodában dolgozom a billentyűzet is folyton vizes, ha telefonálok végig folyik a kezemen az izzadság. Jó lenne rá valami megoldás, mert eléggé megnehezíti az életet. Papucsot sem lehet hordani mert kiesik belőle az ember :)
Ha valakinek van jó ötlete szívesen kipróbálnám, olyan vagyok már mint egy kísérleti nyúl. Az orvosok is csak a hülyeséget mondják, nem tudják milyen érzés ezzel együtt élni.

szeges képe
Egy próbát megér!
2010. június 19. szombat, 6:09 | szeges   Előzmény

A környezetemből már több embert rendbe tettek itt:

http://www.varghagyogymod.hu/

Már én is gondoltam a Vargha - gyógymódra, de igazság szerint
2010. július 18. vasárnap, 9:32 | Renée   Előzmény

Már én is gondoltam a Vargha - gyógymódra, de igazság szerint már a gondolattól is verejtékezni kezdek, hogy valaki vizsgálja a talpamat...
Éppen ezért nem tudok manikűröshöz és pedikűröshöz sem járni.
Nyomasztó.

téma
2010. július 28. szerda, 1:31 | Anonymus_sz (útkereső)   Előzmény

Sziasztok!
Tenyerizzados vagyok en is amiota csak az eszem tudom.
Egyetertek mindenkivel aki elottem szolt, es mindenki oszinte tortenetet koszonom hihetetlen erdekes volt elolvasni, mert mindegyik irasotokban lattam egy kis szeletet az enyembol; annyit szeretnek hozzaszolni a temahoz, hogy ha onmegvalositasrol van szo ne keslekedjetek. Barhol is vagytok, lesztek barmilyen tervetek, almotok van.
Az ido rohan, minden elvesztegetett perc hiabavalo.
Ez a pillanat soha nem jon vissza.
Sokszor probalom megfejteni az izgulas okat az izzadas okat es a titok az, hogy nincs titok.
A titok Te magad vagy.
Szeresd onmagad es masok is szeretni fognak. Nagyon sablonos duma meg elnezunk felette.
De nagyon igaz.
Amig sajat magad elott nem tudsz nyiltan ketsegek nelkul szabadon gondolkodni, elni, tukorbe nezni, addig nyilvanvalo, hogy a masokhoz fuzodo viszonyok is nehezek lesznek.

Kuzdes minden nap es siker a nap vegen, ha csak apro dolgok is de ettol szep az elet es ez adja a boldogsagot is, ha valami megsem ugy sul ki, ahogy varnam akkor is ugy zarhatom a napom, hogy megprobaltam tehat kuzdottem volt okom arra hogy buszke legyek.

Es meg egy utolso gondolat ami nagyon fontos (szerintem):
ha szeretunk valakit nem eleg neha kifejezni, tegyuk es mondjuk minden alkalommal amikor csak lehetoseg adodhat.

Koszonom szepen a lehetoseget es remelem nem voltam unalmas. :)

Egy 21 eves lany.

nekem is ez a bajom
2012. július 20. péntek, 20:41 | Wikuss (útkereső)

Sziasztok velem is ez van izzad a kezem és a lábam mióta az eszemet tudom.
Nekem is sokan mondták már hogy ez akár lelki gondokból is keletkezhet.
Télen nyáron ez van és már kezd unalmas lenni. Kínos helyzetekbe is hoz ez a dolog. Következő évben a suliba keringőznöm kell de nem tudom hogy fog sikerülni ugyan is csak úgy magától szinte van hogy folyik a víz a kezemből így elég kínos lesz a partneremnek is és nekem is.
Nem tudnátok valami olyan módszert ami talán hatásos lehet erre a gondra? ( műtéteken kívül )

Domoszlai Katalin képe
A szorongást
2012. július 22. vasárnap, 8:35 | Domoszlai Katalin   Előzmény

kell kioldani. " mióta az eszemet tudom " vagyis az ok a korai gyerekkorodban van. Elő kell hát hívni a tudattalanból.

Nagyon jó módszer erre az imaginációs gyakorlat, vagyis megjelenítünk egy elképzelt helyet, ahol a félelem tárgya szimbolikus alakban vagy akár teljesen konkrétan megjelenik.

Hívóképnek hívják az a fantázia képet, amivel egy adott terület problémáit elő lehet hívni a tudattalanból.

A félelem hívóképében el kell képzelni egy rétet meditációban, a rét mellett meg kell jeleníteni egy erdőt. Az erdőből pedig előjön a félelem tárgya.

Tudatossági szinttől és én-erőtől függően lehet 3 szinten kezelni a problémát:

- az alapfok módszere: kibékíteni és jóllakatni a megjelent alakot, kideríteni mire van szüksége és megadni neki, ilyenkor vagy elmegy vagy barátságossá válik. Ha elmegy, akkor átvett, indokolatlan félelem volt, ha barátságossá válik, érted jött létre, hogy változást hozzon be az életedbe
- középfok: szembenézni és megküzdeni vele
- felsőfok: eggyé válni vele

Első szinten gyors eredményt lehet elérni segítő szimbólum alakok bevonásával. Így a gyakorlat megadja a védettség és a magabiztosság érzését. Belső lelki támaszt adva.

Ilyen gyakorlatokat vezetek azoknak, akik szeretnének megszabadulni a szorongástól és egyedül nem tudják megcsinálni ezeket az imaginációs gyakorlatokat meditációban. Ha érdekel a módszer, téged más vállalkozó szellemű embereket, várom szeretettel a jelentkezésed emailban hogy együtt járjuk be a félelemfelderítő kalandparkot :-)

Feliratkozás Hírlevélre