Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Vajon hogyan találhatjuk meg a másik felünket? Te hogyan keresed?

Kell-e keresni egyáltalán, vagy jön a Nagy Ő, amikor eljött az ideje?

A másik felét keresse az ember, vagy egy másik egész embert?

Mit gondolsz?

Végre...szép idő volt ma...én már érzem a tavaszt.....

18-kor már itthon is voltam és úgy döntöttem, hogy megyek futni....mert szükségem van rá, hogy egy kicsit mozogjak....meg egyébként is....a testemre is gondolnom kell....

és igen....annyira jó volt..... Dj Bobo-t hallgattam....nekem nagyon bejön a zenéje, és a szöveg is....már amennyit én megértek angolul....annyira szeretem hallgatni....felemel, boldogsággal tölt el....erőt ad....

futottam...egyébként biciklis út....no de sétálni, futni is lehet.... és legalább kétszer kell átkelnem az úttesten....

igazsag_800_20090514141748_426.jpg

Mi az igazság? Létezik abszolút igazság? Feltétlenül kell-e az igazságot kimondanunk mindig, minden helyzetben?

Ma rájöttem! Hisz az elmúlt évben épp csak kinyitottam a szemem és elvakított a fény! A fény, amire már azt hittem - "megérkeztem" valahova.
Hisz idáig is láttam én ezt a fényt, de akkor még csak hunyorgó, vagy csak félig nyitott szememmel. Hát most nem tettem mást, mint ki mertem nyitni teljesen.
De ha majd jobban hozzászokik a "szemem", megnyugszik a látásom, talán meglátom az utat is a fényben. Ez itt nem a végcél, ez itt a kezdet! Végre hogy itt vagy, már régóta várunk!!!

Bármilyen életet is éltünk eddig, a pálmalevelek tartalma egyértelműen rávilágít életünk valódi céljára, amiért születtünk, a legfontosabb pontokra olyan részletességgel, amely képes minden kétséget eloszlatni, s a megfelelő irányba terelni minket: életünk tényleges felemelkedésének útjára...

- Mondd, Angyal, milyen volt emberi testbe zárva élni?

- Illuzórikus. Elfelejtkeztem róla, hogy ki is vagyok valójában, honnan is jöttem, mi is a dolgom. Hagytam, hogy elfeledtessék velem.

- És milyen volt az első szárnybontogatás?

- Bizonytalan. De aztán jöttek más Angyalok, és megmutatták, hogyan emeljem fel a szárnyaimat. Elveszítettem a láthatatlan aranykalitkámat, és a Világot kaptam helyette.

Saját érzéseim régóta nem okoznak gondot, de másoké igen.
"Áthallom" mások érzéseit, amik az utóbbi időben negatívak, és rohamosan romlanak. Nem konkrét emberekét érzem elsősorban, hanem összességében a világét.

Sokan vagyunk így vajon? Világméretű agóniának vagyunk részesei vagy inkább áldozatai.
"Áthallom" a világ közérzetét, és feszült, nyomott, csalódott vagyok, pedig személyes gondjaim nem indokolnák, ugyanis nem olyan egetrengetőek számomra, sőt sokminden kifejezetten örömteli.

user_13650510_1223980212203_tn2.jpeg

Már egy év is eltelt, mióta leírta ezt a történetet, elgondolkodott mi változott benne ez alatt az idő alatt.
Újra elolvasta, amit arról írt, amit akkor érzett.

Már régóta figyelte őket, azt is tudta, hogy harminchat éves házasok.
Sok fiatal pár megirigyelhette őket. A kapcsolatuk nagyon is élt, volt benne szenvedély, kedvesség, humor, szavak nélkül is értették egymást, tehát mindaz, ami egy jó kapcsolatban. Valahogy több volt, mint az átlag, ahogy évődtek egymással, mintha fiatal házasok lennének.

Egyszer egy szerzetes egy hosszú és három rövid vonalat húzott Ma-cu lába elé:
– A négy vonal közül az egyik hosszú, a másik három rövid – közölte a szerzetes –, mit tudsz még hozzátenni?
Ma-cu is húzott egy vonalat a földre:
– Ezt mondhatod hosszúnak is, mondhatod rövidnek is – mutatott rá. – Ez a válaszom.