Ez a blog azért jött létre, hogy Te is ajánlhass nekünk (Mindenkinek) jobbnál is jobb filmeket, amik VALAMIÉRT tetszenek Neked, amiket szeretsz, amelyek megérintettek, amelyek segítettek valamit megérteni és felfedezni, felismerni, tudatosítani, befogadni és elfogadni...
Amiket pont ezért szívesen "osztanál meg" velünk is és ajánlanál Másoknak is, Mindenkinek, a Kedves (Tudatos) Figyelmébe... ;-)
Hogy nézzük meg, és főleg, hogy LÁSSUK is... ;-)

Megvilágosodás, mi az? Nem értem. Szokták nekem feltenni ezt a kérdést és érzelem töltéssel tovább kérdezik. Te miről beszélsz? Hát, érdekesen folytatódik beszélgetésünk. Verbálisan „kézzel lábbal” próbálom magyarázni, keresem a kérdező által elfogadott szavakat. De ez rendszeresen meg nem értésbe torkollik. A második szavam után látom, hogy partnerem már másfelé jár. Figyeli tekintetemet és gondolatok ébrednek benne napi teendőiről. Ez persze jó esetben történik, általában a véleményalkotás kezdeti stádiumába rekedünk meg. „Mit beszél ez?” Gondolja mérgesen megvetéssel.

Sokan keresik manapság az egészséges és erős önbizalmat, sőt egy egész szolgáltató ágazat is kiépült az igények kielégítésére. Vizsgáljuk most meg önismereti szemszögből, hogy miért van szükségünk az önbizalomra és a magabiztosságra, valamint hogyan lehet fejleszteni ezeket belső módszerekkel?!

Mi az önbizalom?

Az önbizalom a legtöbb ember számára ad egy tartást, magabiztosságot, mert tudom ki vagyok, mennyit érek, mire vagyok képes, - ezáltal tudok hinni magamban.
Ezek a megfogalmazások mind az önértékelésről szólnak, hiszen a helyes önértékeléssel érhetjük el azt a belső öntudomást, amikor ismerjük az értékeinket, az utunkat, lehetőségeinket. Az így megismert Önmagunkban aztán tudunk hinni, bízni, mert tudjuk mire vagyunk képesek és mire nem!

Ez teljesen egybevág azzal az önismereti alapelvvel, miszerint stabil önbizalom csak az őszinte és belülről fakadó önértékelésre épülhet.
Mit jelent ez?

Mindannyiunkban él egy gyermeki Én, aki szeretetre, elfogadásra vágyik, aki játszani akar, aki rácsodálkozik a világra, aki képes elfogadni az újdonságokat a maguk valójában, aki szeretettel vegyes kíváncsisággal fordul oda mindenhez és mindenkihez.
Vagyis így tenne, ha gyermekkorunkban nem értek volna olyan sérülések, melyek annak idején nem lettek helyreigazítva, szülői szeretettel megoldva, szülői simogatással, puszival „meggyógyítva”.

Kiakadok ezektől: "Ha egy nő ideges, akkor jön a kérdés: menstruálsz?"
Egy nőnek nem lehetnek gondjai? Miért nem az a kérdés, hogy mi a baj? Csak így egyszerűen, mint ahogyan azt egy férfinek feltehetnénk ugyanebben a szituációban? Ha egy férfi ideges, hisztizik, az természetes?
És jön a magyarázkodás: tudományos tény... Oké, az is, hogy a férfiak is ingadoznak hormon ügyileg. Egyszerűen utálom, hogy nem lehetek egyenrangú. Jó lenne azt írni, oké , elfogadtam