Két szó ami köré rengeteg képet társítunk, amelyek érzéseket váltanak ki belőlünk, az egyiket jónak a másikat rossznak hívjuk alapvetően. Pedig azt gondolom nagy különbség nincs közöttük, csak hisszük.

Egy kolostori kép, szertartás folyik. A nyitott terem hátsó részén áldozati emelvény díszes terítőkkel fedve. Mögötte egy nagy, vörösréz árnyalatokban úszó gong, a közepét

Attól szép az élet, hogy változatos. Jó is az, lehetetlen volna egy uniformist ráhúzni a világra, hogy tessék, ezt viselje mindenki. Nem régóta foglalatoskodom ezoterika kérdéseivel, de már eddig is sokat változott a világszemléletem, szerintem jó irányba.

Ma kihasználtam, hogy tízmilliószoros nap van, elég sokat meditáltam. Először megnéztem, mit kell elengednem, mire nincs már szükségem. Jó sok 'kacatot' kidobáltam, elengedtem embereket, 'rendszereket', fájdalmakat és egyéb negatív érzéseket.

Aztán végignéztem, hogy mire is van szükségem.

Ez után jöttek a felajánlások Minden Érző Lény javára, Földanyának, Angyaloknak, az Univerzumnak.
Valami olyan hihetetlen szeretet-hullám tört rám, hogy még mindig pislogok, miközben igyekszem nem lefejelni a csillárt. :)))

Amikor még a színes is szürke... IV.