Nyári nyaralásunk utolsó napjaiban ismerkedtünk meg egy másik házaspárral, akikkel egy kedves ismerősünknél találkoztunk. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Szinte úgy beszélgettünk,
mintha azelőtt is ismertük volna egymást.
Utolsó napunkat töltöttük a nyaralóhelyen, s még egyszer lementünk fürödni, mert tudtuk sok
idő telik majd el, mikor újra ott lehetünk. A házaspár csatlakozott hozzánk, s igy az ismerkedés
a parton és a vizben is folytatódott. Sok nevetés, mesélés tette még kellemesebbé ezeket
az órákat.

Két éve kezdődött a kapcsolatunk..Fellegekben éreztem magam és úgy éreztem,megtaláltam a lelki társamat. Sokat beszélgettünk, főztünk stb. Távol éltünk egymástól. De, amikor találkoztunk mindig újra és újra belobbant a szerelem. Egyre többet gondolkodtunk rajta, hogy összeköltözzünk-e.. Párom cukorbeteg (amire nem hajlandó vigyázni, nagyon sok édességet eszik..) és már van egy gyermeke is. Ezt valahogy addig el tudtam fogadni. Miután összeköltöztünk, úgy éreztem, hogy feladtam az álmaimat. Úgy érzem, hogy nem tudok önmagam lenni és ennek már másfél éve. Többen próbáltak segíteni.

Egy intuíciós történet:

Szia Tas!

Többször olvastam, hogy kérnél történeteket megérzésekről a blogodra. Az enyém igen friss, és sokkoló volt számomra.

Megéreztem, hogy a párom, akivel gyermeket terveztünk, fogamzásgátlót szed :(

Konkrétan két napja hasított belém az érzés, éreztem a mellkasomat is. Reggel, ébredéskor. Nem is tudtam elhinni. Kérdezte, mi a baj, és mondtam, hogy majd máskor beszéljük meg. Nem akartam felesleges veszekedést, mivel egyáltalán nem szeretek veszekedni, de főleg felkeléskor nem.