Rendre a kapcsolatok útvesztőjében találom magamat. Nem vadászok, hanem nyitott szemmel járok, hogy nehogy elmenjek a nagy Ő mellett. Találkozom, ismerkedem lányokkal, akik 1-2 beszélgetés során kinyílnak és megmutatják magukat. Problémáikat, gondjaikat, titkaikat, vágyaikat, álmaikat. Tudom mekkora felelősség, és tisztesség, hogy rám bízzák "magukat". Általában nincs is ezzel gond. Végre találkozom egy "olyan szép virágszállal, kinek lelkének illata menten rabul ejt, s csodálom szirmait".

Nagyon kiábrándító gondolatmenetem volt.Meghagyom számotokra,döntsd el,hogyan látod.
Kezdjük Buddhával.Biztos vagyok benne,hogy nagyszerübb és nagyobbképességü embert még nem hordott
a Föld a hátán.Kivéve talán Jézust.Abban a korban amikor éltek,az emberek nem nagyon értették őket,mert nagyon távoli tudatszinten éltek.A mai "emberhez"képest állatként.Ezért nagyon sajnálom mindkettőt.
Az a kérdés,hogy mi változott az emberben 2500-2000 év allatt?Persze tudati szinten.

Én már régóta foglalkozom ezzel a kérdéssel, de most ért meg bennem, megírom itt is.

Sok mindent kipróbáltam, sok tanfolyamot bejártam, mégis vannak dolgok, amik vissza-visszatérnek, mint ismétlések, tudjátok, a mókus-kerék efektus.

Boncolgatni szeretném mi az oka, ti hogyan látjátok.

Én a mai ezo-forradalom idején több mindent hiányolok.

Hangsúlyozódott a pozitív gondolkozás, a szellemi törvények, Isten megélése az emberek körében és ezt nagyon jó dolognak tartom. Ámbár kissé hiányos megközelítéseket lelek bárhová is megyek.