Tegnap történt, mielőtt épp visszautaztam Pestre, hogy az ablakom elé szállt egy galamb. Délelőtt egy számomra fájó konfliktushelyzeten gondolkodtam. Nem tudok rajta segíteni, mivel egész közösségeket érint. Elfogadtam, hogy ez van, és azt is, hogy fáj. Nekem valamiért nagyon szívügyem, de nem szeretnék itt politizálni. Kapcsolódik hozzá, hogy van egy zsidó származású volt párom, aki nagyon félreérti az én gondolataimat. Igazából nehezen értjük egymást, de ez nem akadálya köztünk a szeretet áramlásának.

Miért történnek velünk szerencsétlenségek? Miért betegszünk meg? Miért veszítjük el szeretteinket? Miért pont mi, amikor mások boldogan élnek? Mindenkiben merültek már fel hasonló gondolatok nehéz pillanatokban. Ilyenkor gyakran elhangzik „Ez bárkivel megtörténhet.” v. „Ezt a sors akarta így.” Ezeket bizonyos élethelyzetekben nem értjük meg, aligha szolgálnak vigaszul. Jelenünkben korábbi cselekedeteink, tetteink következményeit éljük meg. Minden cselekedetünk erőhatást vált ki, s ugyanolyan töltéssel tér vissza hozzánk. Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkből „szövődik” a háló körénk.

Szerinted mi a manipuláció? És mi nem az? Hogyan működik? Milyen példákat látunk a környező világunkban?

A köznapi nyelvben manipuláció alatt inkább a fizikai síkon is észlelhető tevékenységet értik - amikor félreérthető, félrevezető verbális kommunikációval, testbeszéddel és ráutaló viselkedéssel veszünk rá valakit olyan dologra, amiből rendszerint nem neki származik előnye.

Igyekszem úgy élni, hogy életem történéseire, jeleire figyelve egyre tisztábban az érzéseim vezessenek utamon . Ha felmerül egy lehetőség , ösztöneimmel, érzéseimmel megvizsgálom, és erre hallgatva haladok tovább.
Mintha egy erdőben barangolnék minden nap, ahol számtalan ösvény közül választhatok és az érzéseim alapján kell döntenem, merre tovább , anélkül, hogy pontosan tudnám, az út merre vezet.

Tegnap meghaltál

fény és árnyék

melyik jár elébb?

Kapkodó lépteim

nyomára lép.

Előre fut,

Követem

Ez az én életem . . .

Annyira fájtál,

hogy tegnap meghaltál.

Görnyedt sírásban

Üvöltök.

Neked.

Átlépted a világot

Igaz, úgy volt,

majd én is, veled

nem is Te fájsz,

érted fájok

gyűlölöm, gyűlölöm e világot.

Árnyékra sírom könnyeim

fény vezeti hátulról lépteim.

Nélküled ölelni a világot

Egyedül folytatni

A táncot.

Felnézek itt hagyott testedre