Apák | Önmegvalósítás.hu

Apák

2010. december 09. csütörtök, 7:14 | Domoszlai Katalin

111.jpg

Apatípusok és hatásaik, forrás Barbara Somers és Ian Gordon-Brown Gyógyító Utazás című könyve.

Tekintélyelvű apa

Mereven ragaszkodik a tekintélyéhez, az érzelmek megélésétől, kimutatásától fél, gyerekeit a félelem keltésen keresztül irányítja. Az anyát is elnyomja.
Hatása a fiúra: a múltban történő megrekedés, a túlzott hagyomány tisztelet, a biztonság mindenáron való keresése. Ha a felnőtté válás során az akarata végleg megtörik, akkor nem hoz létre párkapcsolatot, nemi szinten az önkielégítés az öröm forrása. Ha sikeresen keresztülviszi a lázadását, akkor az a feladata, hogy a nemi identitását bűntudat nélkülivé tegye. Apává váljon, méghozzá elég jó apává, aki megéli és bátran ki tudja mutatni az érzelmeit.
Hatása a lányra: az apa képét kivetíti a kapcsolataiba. Ha az apához hasonló párt választ ( itt az apa rossz tulajdonságain van a hangsúly ) akkor folyton a kapcsolat helyrehozatalán dolgozik. Ha a társa az apa ellentéte, akkor azon dolgozik, olyat faragjon belőle, mint az apja. Előfordul, hogy kihozza társából az erőszakot. Átmeneti vagy végleges frigiditás alakulhat ki. A lány feladata, hogy megtanuljon a saját fejével gondolkodni, felfedezni az élete értelmét. Nem tévesztendő össze azzal a magatartással, amikor a belső harcokat a külvilágba vetíti ki, az egó megtartja a jó tulajdonságokat, a rosszakat csak más emberekben látja meg, harcokba bonyolódik, saját belső világa megmentése helyett a világ megmentésén dolgozik. Ha a belső én-azonosságot nem sikerül megtalálnia, beleszerethet gurukba, sztárokba.

Távol lévő apa

Vagy valójában távol van, vagy együtt él a családdal, de nagyon gyenge akaratú. Nem apa, hanem cimbora szeretne lenni. Következménye, hogy a gyermekei számára a férfiasság leértékelődik. Az gyerek egyik választása ebben a helyzetben az, hogy az apja helyett a társadalomra támaszkodik. A másik problémát jelentő következmény az az, hogy a tinédzserkori lázadásban megreked, de nem az apja, hanem a társadalom ellen lázad szüntelen.
Hatása a fiúra: szorongás, impotencia, kudarctól való félelem, energiahiány. Túlhajszolja magát, szívrohamra hajlamos.
Hatása a lányra: vagy túlzásba viszi a nőiességet, vagy a másik típus esetén megéli az agresszivitását és az akaratosságát, a családban belép az apa szerepébe.

Elhunyt vagy eltűnt apa

Az apakép a könyvek és filmek alapján készül el, az árvák apát álmodnak maguknak. Megkövülnek az időben az apa halála miatt, a felnőtté válásban nem tudnak tovább haladni.
A fiúnak hősi utazásra kell kelnie. Kard helyett a számítógépes harci játékokat, vagy akár a falloszát használja.
A lánynak hús-vér férfi nem lehet elég jó, az emberi hibák számára nem tolerálhatóak.
Megoldási lehetőségnek Bradshaw a példaképül választott apát ajánlja, a távol lévő apa gyermekei számára is megoldási lehetőség. Aki, mint minta, emberi mintaként beépíthető. De ezt meg kell hogy előzze a fájdalom, düh, csalódottság, elhagyatottság múltbeli érzésének a feldolgozási folyamata. Barbara Somers és Ian Gordon-Brown, mint transzperszonális pszichoterapeuták a vezetett imaginációs terápiát használnak, Bradshaw vezetett meditációval Belső Gyermek terápiát. Hellinger magát a családot, mint morfogenetikus mezőt is meggyógyítja. Az önmegvalósítók, a "Csináld magad" műhelyben meditációval gyógyítják és nevelik fel saját belső gyermekeiket, tanulják meg a helyes önértékelést, végzik el a fájdalom és a félelem munkát. Komolyabb elakadásnál mindenképpen külső segítséget kell felhasználni, a fenti három terápiás módszert ajánlom én is, a Sanyi probléma-megoldó meditációs napjait, és a klubokat.

Bármilyen apát és anyát választottunk a leszületésünk előtt, tekintsünk mindent ajándéknak, amit kaptunk tőlük. Jót és rosszat egyaránt. A személyiségünk fejlesztéséhez, az életutunk megtalálásához pontosan ilyen szülőkre volt-van szükségünk. Elfogadás, és megértés nélkül nincsen meggyógyított kapcsolat. És nincsen lehetőség jó minőségű párkapcsolatra sem, bármelyik szülőtől, vagy mindkettőtől származik a negatív minta, a sérülés. De minden lehetőség a kezünkben van megváltoztatni a belső világunkat, ezen keresztül az külvilágot is, csak élni kell vele.

Nekem a 'távol lévő apá'-hoz volt szerencsém és lány vagyok.
2010. december 09. csütörtök, 21:48 | C.C.

Nekem a 'távol lévő apá'-hoz volt szerencsém és lány vagyok. Tényleg megéltem az akaratosságom, az agresszivitást pedig megkaptam párkapcsolatból. A nőiességem annyira nem értékeltem túl, ellenben a férfiasságot. Azaz, a fentiekre reflektálva, inkább a férfiakat értékeltem le (mert nem feleltek meg a magas(?) elvárásaimnak), a férfiasságot pedig túl; vagyis hajszoltam, kerestem "Az igazi férfit".

Az eszemmel apámat már elég (túl?) korán megértettem és elfogadtam, hogy miért olyan és hogy ez is az én fejlődésemet szolgálja. De talán érzelmileg -avagy a belső gyermek- nem tudtam megbocsátani, ám sosem tudatosodott bennem (valószínűleg el volt fojtva), csakhát kilógott a lóláb, párkapcsolati problémák szintjén.

És aztán jöttek a terápiák, családállítás. Ez utóbbi tényleg nagyon jó erre a témára (is), legalábbis utána mindig úgy éreztem. De némi idő elteltével mintha "visszaesnék", vagy nem tudom, hova...

Közben nem csak új párt kaptam -hogy monitorozhassam a fejlődésem-, hanem új "apát" is, vagyis egy olyan embert, akire felnézhetek és aki törődik velem. Ezt mindenképp jónak érzem, azaz fejlődésnek. Ám a páromra való felnézés még okoz kis gondot...

Domoszlai Katalin képe
Azok a gonosz
2010. december 10. péntek, 7:13 | Domoszlai Katalin   Előzmény

kis visszaesések... Amik sokszor nem is olyan kicsik. Minden hullámtermészetű az Univerzumban, még a negatív szülői minták oldásában elért eredmények is. De el kell fogadni, hogy a negatív minta sikeres feltárása után be kell építeni egy pozitív mintát, utána azt meg kell erősíteni. Kipróbálni az életben, rutinossá válni benne. Ha ez meg van, lehet élvezni az új, tudatosabb, magasabb minőségű életet.

Minden fejlődés felbontható erre a három szakaszra
-rombolás
-építés
-megszilárdítás, kiélvezése az eredményeknek.

Ebből adódik, hogy az a módszer, ami tökéletes a rombolás szakaszában, ellened dolgozik, amikor építkezel. A klubban hoztam azt a hasonlatot, hogy képzeljük el, egy házat építesz ( analógia az életedre ) Jön a szomszéd, hoz egy csákányt, szétcsapja veled együtt a régi, romos kis vacakot. Komoly segítség ebben a szakaszban, ha valaki szembesít a hibáiddal, kudarcaiddal stb. Viszont ha az építkezés szakaszában jön valaki, aki csákányt fogva szétveri amit nagy nehezen felépítettél, teszi ezt akár spiri-ezós maszlagba burkolva, akkor árt neked. Neked ilyenkor támogatásra, szeretetre, elfogadásra van szükséged, valakire, aki adogatja a téglákat :-)

Miért akarsz a párodra felnézni? Hiszen egyenrangúnak kell lenned vele. Ha van benned ilyen vágy, az akkor még mindig az apa hiány megmutatkozása. A belső gyermek megkövült hiány állapotait a jelen energiái, amit a párkapcsolat ad, nem tudják gyógyítani. Ezt csak Te és csakis belső munkával tudod megváltoztatni.

Sok sikert!

Köszönöm! :-) Igen, világos, hogy belső munkával és csakis
2010. december 10. péntek, 17:12 | C.C.   Előzmény

Köszönöm! :-)

Igen, világos, hogy belső munkával és csakis én...azért is tettem/teszem, és most akkor úgy néz ki, hogy a megszilárdítást kellene gyakorolnom, hogy ne essek vissza már megint. Talán ez az, amit nem sikerült eddig: megtartani az elért eredményt. És ha egy idő után megszilárdul, akkor nem lesz többet visszaesés, vagy hogy van ez? :-) Jó lenne azt érezni, hogy végérvényesen megoldódott a probléma és nem kell vele többet foglalkozni. Létezik ilyen? Vagy ez élet(em végéig tartó)feladat? Szóval az, hogy milyen családot választunk magunknak, az meghatározza az egész életünket?

"Felnézni a férfira" - oly sok nőtől hallani ezt, ezek szerint oly sok nő apahiányos? Én valami olyasmit értek ez alatt, (nem is talán "fel/jebb" nézni, hanem) hogy........... nem könnyű megfogalmazni...tényleg mindazt, ami az apámból hiányzott, de olyat is, amiben pedig jó volt, ezért így már nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy csak a hiányosságait keresem. Azt a képet keresem, ami a fejemben "A férfit" szimbolizálja. És talán ez keveredik az apahiánnyal, vagyis az apás tulajdonságok hiányával... Hozzátenném, hogy nem fizikailag volt távol, hanem a másik verzió, amit írtál fent.

Domoszlai Katalin képe
A Sirály
2010. december 11. szombat, 9:04 | Domoszlai Katalin   Előzmény

csomagokból a párkapcsolati anyag sokat foglalkozik a belső férfi-belső nő megtalálásával, a velük való munkával. Ha azt a minőséget, ami miatt egy férfira fel kell nézned, megtalálod önmagadban, akkor már nem lesz hiányérzeted és nem fogod keresni a külvilágban. Nem leszel ettől férfias viselkedésű, nyugodtan meg tudod élni a nőiességedet.

Meditációban keresd meg ezt a hiányt, mi okozza. Tippjeim vannak, pl. védtelenség, elhagyatottság stb.

A visszaesés akkor nem következik be abban a témában, ha a gyökér ok van feltárva. Például ha valaki túlreagálja a társa valamelyik megnyilvánulását állandó jelleggel, akkor hiába van tisztázva újra és újra a közöttük levő félreértés. A tudatalatti megteremti az ismétlődő programot, mint egy elakadt lemez, úgy történik minden ugyanúgy. Az alapélményt, hiányt, sérülést kell megkeresni, ami legtöbbször ez gyerekkori eredetű, néha előző élet beli. A gyerekkorba szorosan beletartozik a tinédzser korszak is, nagyon érzékeny és sérülékeny a bábból kibújni készülő pillangó-felnőtt.

pureenergy képe
Mert minden MOST kezdődik el
2010. december 10. péntek, 11:08 | pureenergy

Képes vagyok egyre inkább szeretettel elfogadni azt hogy APA ilyen és szeretem azt hogy önbizalom hiányos.Elfogadom egyre jobban hogy ő neki nem volt ekkora lehetősége és esélye arra hogy így tanuljon ahogy mi tesszük,és a legtöbbet adja és adta nekem eddigi életem során.

Apa szintén sok esetben gyenge akaratú és szorongó akár egy kisfiú amit a vitatkozással, fafejűséggel és kötekedéssel kompenzál mert akkor érzi azt hogy Ő a FÉRFI aki megmondja a tutit.Átlátom egyre jobban hogy milyenek a játszmái és ha a kötekedéssel próbálkozik vagy érzem egy pontnál hogy a vitában kezdi örömét lelni mert az olyan jó akkor nyugodtsággal igyekszem válaszolni,amit az őszinteséggel fűszerezek és igyekszem éberen meghúzni a határaimat mert így tudom magam függetleníteni a viselkedésétől és azokat a köpenyeket, amit gyerekfejjel akaratlanul magamra vettem szépen szedem lefelé.

Tegnap például odamentem hozzá és megöleltem...nem vagyunk ölelkezőek a családban pláne férfiak,mert az ciki :) de én elhatároztam hogy nem állok be ebbe a sorba hanem elkezdek emlékezni ki vagyok valójában és ezek fontos lépések az életemben afelé hogy visszatérjek magamba...

Köszönöm

Máté

ui: a régi nick nevem a múlté ezt azok értik akiknek érteniük kell

Jah és ezt küldöm az összes apának de különösen a sajátomnak :)

http://www.youtube.com/watch?v=rkKS2x6F8CI

Kirsikka képe
Apa
2010. december 10. péntek, 23:12 | Kirsikka

Most értem haza Apukám osztálytalálkozójáról... :D vicces helyzet. Valahogy az utóbbi időben mindig akad ilyen alkalom, amikor ketten vagyunk valahol, vagy csakúgy. Sok dolgunk van :)

Szeretnivaló :)

Hálás vagyok az életnek az ilyen szitukért :) most is zsibongó szívvel gépelem ezeket a sorokat :)

Michaelita képe
Édesapám
2010. december 11. szombat, 0:01 | Michaelita

Nem olvastam a könyvet, amiről írsz, s csak remélem, hogy folytatja a felsorolást.
Merthogy én a saját Apámat nem tudom besorolni egyik típus alá sem.

Az Édesapám mindig elérhető volt, amikor csak szükségem/szükségünk volt rá. Volt saját tekintélye, nem kellett tekintélyelv alapján elérnie dolgokat. Megértést, figyelmet és sok szeretetet kaptam/kaptunk tőle. Mindig mindent meg lehetett beszélni vele, bármikor, bármilyen időpontban.

Amikor lázadó időszakomat éltem, akkor gyakran és hangosan vitatkoztunk, veszekedtünk, de elég hamar megbocsátottunk egymásnak és elég gyorsan helyreállt a béke (mindketten beláttuk, hogy hol voltunk túlzóak a vita hevében) Ezt az időszakot leszámítva jó kapcsolatunk volt egymással.
Nem is lehetett más, mert egy őszinte, igazságos, nemeslelkű ember volt, emberi hibákkal, amelyekkel együtt is elfogadható és szerethető volt. Már érett, felnőtt nő voltam, saját családdal, saját gyerekkel, amikor meghalt. Nagyon hiányzik, de ha igazán szükségem van rá, akkor a szívemben velem van (amikor szükségem volt a segítségére, akkor álmomban is kaptam tőle segítséget/tanácsot).

A Bátyámmal már nem volt ennyire felhőtlen a kapcsolatuk, mert az Anyukám folyton Apám ellen hergelte a Bátyámat, de még Őt is próbálta megérteni és figyelni rá, s Őt is szerette, illetve amikor mindketten át tudtak lépni az indulataikon, a haragjukon, akkor újra láthatóvá vált közöttük a szeretet.

Domoszlai Katalin képe
Örülök
2010. december 11. szombat, 8:53 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Michaelita, hogy édesapád ilyen jó apa volt.

"Nem olvastam a könyvet, amiről írsz, s csak remélem, hogy folytatja a felsorolást." A könyv azokkal a hatásokkal foglalkozik, amiket mindenképpen terápiás céllal fel kell tárni. Amit terapeuta végez el, meg a rutinos önmegvalósító meditációkkal. Ezért nem értem, miért van hiányérzeted, amiért az elég jó apákkal nem foglalkozik?
Az első szakaszban már leírtam, hogy anyaként is bőven elég ha arra törekszik valaki, hogy "elég jó legyen", mert emberek vagyunk és nem szentek. Igazából meg is adja a definíciót, milyen az, ha valaki elég jó apa meg anya, akkor ezekbe a típusokba amik elég szélsőségesen vannak leírva - nem fér bele. Mint ahogy kóros a túl sovány és kóros a túl kövér -------- ebből következik a normális a kettő között van :-D

Feliratkozás Hírlevélre