Nem tudom beszélhetek-e többes számban, de talán sok emberre igaz, hogy az évek múltával úgy érezzük, hogy felgyorsul az idő.
Én legalábbis egyértelműen azt érzem, hogy míg gyerekként egy év elég nagy időtávlatnak tűnt, addig ma szinte egyik napról a másikra elrepül.
Van ennek spirituális magyarázata?

Köszi, Virág

Ui: Remélem nem gond, ha egy korábbi témából kiemelek egy részt és külön blogot nyitok neki. Mivel a korábbi blog nem volt túl populáris, úgy gondoltam ez a kiragadott rész önmagában is megállja a helyét.

Azt mondták rá, naiv, ezzel sehogy sem tudott megbarátkozni. Általában megbízott az emberekben, időnként túlzásba vitte.
Mikor tornászni ment akkor az óráját nem tette a zárható fiókba, eddig soha nem lopták el, miért most, ő sem lop, na igaz, hogy a börtönök nem üresek, de gondolta vele ilyen nem fordulhat elő.
De előfordult, elveszett a szép órája, amit még a férjétől kapott valamilyen neves alkalomra. Azt gondolta, ez azt jelenti, ne foglalkozz az idővel, az idő múlásával, igy aztán nem hordta másik óráját sem.

Sziasztok! Szeretnék ismét egy érdekes témát felvetni!- Bár tudom, hogy, nem mindenki fog velem egyettérteni! A Világ nyelvei-Szókincsei- és a szavaknak, mind nagy jelentősségük van! Hiszen minden nyelv az adott kultúrának köszönhetően teljesen más! mégis majd minden szónak, legyen az összetett, egyben karmikus jelentősége is van. Nem vagyok nyelvész, de nekünk Magyaroknak is rengeteg ilyen érdekes szavunk van, ami többféleképpen értelmezendő! A kimondott szavak, ráadásúl erőt képviselnek, gondoljunk, pld.

Mai élményeimet szeretném megosztani. Voltam ma az 56-os megemlékezésen a Deák téren. Már napokkal előtte gyakran jártak a fejemben az 56-os események, tanulságok. Mindig is megérintett, de most egyszerűen meg sem tudom fogalmazni, mennyire. Mintha még jobban tudatosult volna egy egész életemben követendő irányvonal: bármi is van, ki kell állni az igazságért, szeretteinkért, és ezt az akaratot mindig is meg kell őrizni. Így lesz a lelkünkben is béke. A forradalom, a harc az igazságért, a szeretteinkért, a nemzetünkért nem egy békés dolog, mondják.

Az ember és az élet olyanok, mint a könyvek. Amikor megszületik egy gyermek, akkor, mint üres kis könyv, de inkább csak borító, amit egyenlőre megterveztek külsőre, különösebb igazi jelentősége még nincs. Ennek ellenére mégis olyan érzés mintha valaki előre tudná, hogy miről fog majd szólni és hol fog majd véget érni ez a kis könyv, hiszen ő maga is érzi.