Az előző postomhoz kapcsolódóan jutott eszembe az, hogy az ilyen jellegű dolog, az valami szoros összefüggésben lehet a bennem lakozó férfi képpel. Nézeteim szerint, ugyanez lehet a lányoknál, hogy ők a nőiességüket nem tudják megélni, én meg a férfiasságom, és ezeken a dolgokon keresztül keresem (mint egy hiánypótló "szer", mármint a fantáziák, videók).

Mostanság olyan emberekkel, olyan jógairányzattal találkozom, akik – szintén az önmegvalósítás útját járva- messze elkerülik a rossznak mondott érzések megélését. Olyan mesteri tanításokat követnek, amik azt mondják: tudatosítsd, hogy egy rossz érzés kerített a hatalmába, és gyorsan transzformáld át valami jóvá, valami felemelővé. Számukra ez jelenti a belső alkímiát, a tantrikus életszemléletet.
Vannak olyan emberek közöttük, akik bevállalják, hogy nagyon félnek a rossz érzések megélésétől, ezért választották ezt az utat, és vannak, akik nem.

Sokféleképpen értelmezhető a kereszténység, most éppen az emberi félelmek keretrendszereként, vagy legalább is erről az oldaláról szeretném bemutatni egy kissé.
Az kereszténység, legfőbb dogmái az eredendő bűn dogmája, a megváltástan, a feltámadás, az Isteni ítélet, és az örökkévalóságban betöltött szerepe az embernek.