Nektek is feltűnt már, hogy vannak emberek, akik szinte kötőszóként használják a bocs, bocsi, bocsánat szavakat, másoknak pedig irtó nehezen megy?!
Mikor van helye a bocsánatkérésnek?
A bocsánatkérés az tényleg a másik személy engesztelésére irányul, vagy inkább saját magunkat védjük, a lelkünket nyugtatjuk vele? Lehet ez egy nem tudatos beidegződés, és amikor használjuk, nem is érezzük át a bocsánatkérés jelentését?

Nem hiszek az eredendő bűn tanának. Hiszek azonban az igazságban, az isteni gigantikus intelligenciában, amelynek legfőbb működése az adás, adni akarás. Az adás teremt karmát. Vagy adósságot, vagy kintlévőséget. Érdekes kérdés, hogy Isten maga teremt-e karmát a maga számára? Jézus teremtett-e karmát a maga számára. A bűn kifejezésünk az ősi mágikus vallásból a „bőn”-ből ered, illetve egy alakváltozata. Az eredendő bűnünk tehát az, hogy nem hajtottunk fejet a katolikus dogmának.

A napokban kellett feljelentést tennem egy-két ember ellen, mert csalással jutottak autómhoz. A történet elég bonyolult... Szeretném, ha segítenétek abban, miért van egy embernek szüksége arra, hogy ilyen történjen vele. A károm több millió forint.
Előzmények: Feleségemmel a második gyermekünket várjuk. Az állásom szeptembertől meg

Életünkben, mikor emberekkel találkozunk, néha a kapcsolódást inkább ütközésnek érezzük. Ennek általában két oka van. Az egyik, hogy eltérnek a vágyaink, nem ugyanazt akarjuk, várjuk egymástól, egyszerűen mást akarunk. De az is okozhat ütközést, ha nem adjuk meg azt, amit a másik akar, ha bántóan viselkedünk egymással, ha nem tartjuk tiszteletben a másik határait, világát, életét. Fizikális síkon, és érzelmi síkon is van egy láthatatlan határvonal mindenkinél, amibe ha belép valaki hívatlanul, azt bántónak, tolakodásnak vesszük, és zavarónak tekinthetjük.