Fáradok
Lehelj csókot pillám födelére,
Őrizd álmom eleven fényeit.
Szürkülő szemem sötétjébe
Rejtsd el csillagpor képeid.

Aluszom
Terelgesd vágyaim nyájait.
Csendes vizekhez, őrző szemedhez
Nyugtatgasd terheim.
Rozsda arcom borul kebledre . . .

Álmodom
Téged várlak, s megtalállak.
Képedbe fonódik ajkam.
Vágyom, így kitalállak.
Álom. Csak álom.

Nyári reggel volt, még hűvös, de érezhető volt, hogy ma is meleg lesz. Vasalt, nem szeretett vasalni, így aztán összegyűlt egy jókora adag és nem halogathatta tovább. Közben zenét hallgatott, mikor a Krisna völgyben jártak akkor vette a cd-t. Felidézte az emlékeket, a fantasztikus kisugárzású énekesnő azzal kezdte a koncertet, hogy az első dalát a tanítójának ajánlotta fel hálája jeléül. Megkérte a közönséget ők is küldjenek a hálájukból tanítójuknak.

Most olvastam, hogy farkas vitte el valakinek a juhait a Bükkben. Ezt a cikk írói (akikkel egyébként többnyire egyetértek dolgokban, általam kedvelt hírportálon olvastam) úgy állították be, mintha veszélyről lenne szó, mintha az a farkas átok lenne most a lakókon... Ez indított arra, hogy most megosszam pár gondolatomat. (Amikor elolvastam, első gondolatom az volt, hogy öröm tölt el, hogy a totemállatom, a farkas a mi falunkhoz nagyon közel is megtalálható.)

Kedves Tas,

Már meséltem Neked szóban, de mivel kértél konkrét intuíciós történeteket, ezért most leírom:

Az intuíciós tanfolyamod után sokat gyakoroltam a hétköznapi életben, és nyomozói munkám során is. Meglepő tapasztalataim lettek, de most csak egyet részleteznék röviden.

Nem régen történt, hogy egy személyt kerestünk, aki körözés alatt volt. A III. kerületben egy lakóparkban volt bejelentve, de ahogy közelítettünk, éreztem, hogy nem a bejelentett címen lesz, hanem valahol a közelben.

Amikor egy új kapcsolat előtt állsz és bizonytalan vagy benne, hogy belelépjél, vagy sem, honnan tudhatod, hogy jó lesz Neked ez a kapcsolat, vagy ismét csak egy zsákutcába fordulsz be?
Természetesen biztosan nem tudhatod, hiszen a puding próbája az evés, vagyis ki kell próbálni és majd közben kiderül! Azonban kinek van arra ideje és idegzete, hogy kipróbáljon minden útjába kerülő párkapcsolatot?

Milyen jó lenne, ha még a küszöbön állva viszonylag nagy pontossággal fel tudnád mérni, hogy mire lesz képes ez a kapcsolat, mit lehet majd kihozni belőle hosszú évek alatt? Ehhez adnék pár indító gondolatot, önismereti megvilágításból: