Mi a véleményed a Mingli párkapcsolati formáról? | Önmegvalósítás.hu

Mi a véleményed a Mingli párkapcsolati formáról?

Hozzászólások

59 hozzászólás
Milyen érdekes!
2009. június 07. vasárnap, 20:05 | csaesz

Milyen érdekes, hogy a blogodhoz tartozó képen kinek hol helyezkedik el a szíve... igen, ez most tényleg elgondolkodtatott. Ez lenne a mingli párkapcsolat lényege? Én amúgy még nem hallottam erről, de jelenleg abszolút szimpatizálok vele, bár közös gyerekeket azért így mégsem nevelnék. Viszont nekem szimpatikusabb egy ilyen kapcsolatban, ha mindkét félnek ugyanott helyezkednek el az érzelmei...mondjuk főként a felsőbb régióban, bár az alsó sem megvetendő... :-)

Hihetetlen, hogy így szembejött velem ez a kép; pont erről a témáról volt szó ma egy telefonbeszélgetésemben...:-DDD

Csizike képe
Férfi-Női Jin-Jang ;-)
2009. június 08. hétfő, 1:10 | Csizike   Előzmény

Hát igen.
Ez egy ritka jó kép...
Szembejött velem, és gondoltam, igen...
Ez legalább figyelem felkeltő, elgondolkodik, eltűnődik rajta az ember... hogy hogy is van ez...
Egyszerre vicces és igaz.
Mert ha jobban megnézzük és belegondolunk, azért van is benne némi kis igazság.

Azt mondják, hogy a férfiakat az a bizonyos lenti dolog vezérli, míg a nőket az a fönti...
Ezért van az, hogy állítólag, ha félrelépés van, a férfiak a lenti dolog miatt lépnek félre, míg a nők a fönti dolog miatt...

Szóval ez egy ritka kis humoros, de mégis beszédes, 'árulkodó' és találó ábra.
(Arról, hogy kinek mi a fontos, és hogy kit mi motivál. Akár egy párkapcsolaton belül is...
A Két Nemnél -vagy a Két Igennél- más a sorrend: a Férfinál első a Szex, utána jöhet a Szív és minden más... Míg a Nőknél első a Szív és a romantika... utána e révén kapnak kedvet a Szexhez...
Ebből adódik aztán a sok konfliktus és félreértés, félreérzés...
Amit ha Szeretet és Szerelem van... akkor mindenképpen át lehet hidalni... és közös nevezőre lehet hozni...)

Egy igazi Férfi-Női Párkapcsolati Jin-Jang szimbólum...
A Feketében is ott van a Fehér, és a Fehérben is ott van a Fekete...
A Kettő kiegészíti egymást... és ebben a Poláris Világban csak együtt Teljes...
Még ha más is, különböző is...
Mégis kell mind a kettő a Boldogsághoz...
(Vagy a Boldogtalansághoz...
Kinek mi... ;-)

Csizike ;-)

Hatar Beatrix képe
Érdekes:-)
2009. június 08. hétfő, 10:11 | Hatar Beatrix

Hmm.Nem tudtam,hogy ezt így hívják,de már megálmodtam magamnak egy ilyet:-))
A linket még nem olvastam el de elfogom.
Érdekes de elgondolkodtató kinek és honnan fakad ez,hisz lehet szabadság vágyból de az is lehet mindössze félelemből.

Hatar Beatrix képe
mingli
2009. június 08. hétfő, 10:45 | Hatar Beatrix

Na szóval ezen a témán én többször gondolkoztam.Az emberek nagytöbbsége nem szeret egyedül lenni sőt fogalma sincs róla milyen az. A környezetmeben látom szükség lenne néha külön útakra de még aludni sem tudnak egymás nélkül.A fent írt mingliség egy kicsit végletes.Azt gondolom egy párkapcsolatban is meglehet oldani a szabadság igényünket ill vágyunkat.Ez a fajta élet kevesebb konfliktussal járhat.
De valójában két ember soha nem ismeri meg egymást igazán.Ahogy a mondás is szól.Lakva ismeri meg igazán egymást az ember.
Szerintem ezzel a módszerrel ki kerülik az emberek a saját valós érzelmeiket,reakcióikat egy bízonyos szituációban.A felek nem találkoznak össze a saját gyengeségeikkel.
Nem tartom nehéznek ezt a fajta életet sőt nekem nagyon szimpatikus.
De sok kérdő jel van bennem.
Picit önző életforma ez,bár megtudják adni magunknak azt ami boldoggá teszi őket.Ha ez tényleg az!Akkor jó! Ha menekülés akkor viszont rossz!
Szerintem érdemes a párkapcsolaton belül helyre tenni a szabadságunknak a helyét és idejét.
Hisz sokan bele olvadnak a párkapcsolatba és elfelejtik ők két külön személyiség és egyéniség.
Az a jó ha mindketten megtudják tartani önmagukat egy kapcsolatban.
Ha messze élsz valakitől akkor ez lényegesen könyebb.......

Egy mingli élete
2009. június 08. hétfő, 13:31 | Névtelen (útkereső)

Én már jó ideje - mint most megtudtam - egy mingli életét élem. De nem azért mert ezt szeretném, mert erre vágyok, hanem azért mert most ez van. Most minden bizonnyal erre vagyok képes. Sok feldolgozni valóm van, amihez úgy látszik kissé távolsági társkapcsolatra van szükségem.
Ez nem jó, nem rossz, ez igy van. Mint ahogy azt hiszem, hogy sokan mások is ezért élhetnek ilyen tipusu kapcsolatban.
Most valahogy egy olyan korszakot élünk, amikor a többség az anyagiakkal küzd. Vagy ezért mert nincs, vagy azért mert nehezen tudja megtartani, vagy azért mert beledilizik abba, hogy mit kezdjen azzal a rengeteggel. Ennek óhatatlan következménye, hogy az emberi kapcsolatok, az ember lelki állapota sinyli meg, különösen a felcseperedő gyerekeké. Ha csak egy példát nézünk, mondjuk a rá nem érő szülőkét, akiknek a csemetéje ebből kifolyólag érzelem és energiahiányos állapotban nő fel. Szegény mire felserdül, már pszichológuséretté válik és nem is igazán érzi, hogy egy párkapcsolatban mit keres, megszokásból csinálja, ahogy tudja, pl. mingliként. De vehetjük a nagy jólétben felcseperedett egyedet, aki szinte csak műérzelmekkel találkozik, stb. stb. Szóval azt hiszem, egyszerűen eltűnik az érzelmi "nevelés", vagy szülői példakép, a csemete meg mire felnő azt se tudja ki ő valójában. Hát persze, hogy ebből ezek után nem is lesz olyan család mint mondjuk az én gyerekkoromban még talán volt, vagy egyes törzsekben még fellelhető. Úgy látszik az emberiségnek most ez a tanulni valója. Kár..... Szívesen élnék nagycsaládban, test és érzelemközelségben. Ennek ellenére elfogadtam - átmeneti megoldásnak - ezt a kapcsolati formát, még csak azt sem mondhatnám, hogy utálom. Megbarátkoztam vele, de arra ösztönöz, hogy mihamarabb feloldjam azokat a dolgaimat, amik visszavezetnek a szoros egymásmelletéléshez.

Pár?
2009. június 09. kedd, 8:59 | Almás (útkereső)

Elsőre csak az jutott eszembe, hogy ha nem vállalom a másikat egészében, akkor csak egy használati tárgynak tekinetm ? Csak egy hobbinak, amit kedvelek, sok időt fordítpk rá, de azért néha elrakodom. Aztán ha megint "rámjön" akkor előveszem, s foglalkozom vele. Csak egy párkapcsolatban nem tárgyakról van szó. Milyen szeretet az, amelyiknek nincs igénye arra, hogy délután ha hazamegyek HOZZÁ mehessek haza ? Hogy az estéket ne egy együtt átgondolt nap örömeivel, bánataival fejezzük be? Folyton egyeztetni kelljen, hogy te is akarod, most akarod ? Jössz, vagy megyek ? Ehejett együttélve elég ránézni a másikra, vagy csak odabújni hozzá, s máris érezhetem hogy hol tart. Persze a különéléssel meghagyom elvileg a másik szabadságát. De ez a szabadság mit ér ? Mire szabad ? Hogy bármikor mással is lehessen ? Akkor meg már mi az, amitől úgy érzi az ember hogy összetartoznak ? Ha meg nem tartoznak össze, akkor miért mondja hogy kapcsolat ? Ha meg nem kacsolat, akkor meg micsoda ?
Randizgatni egy ideig jó, meg izgalmas, de egy idő után unalmas, meg akár megalázó is lehet ...

Szóval vegyük csak sorba!

Előnyök (érvek mellette)

Hátrányok (érvek ellene)

Segítetek ? Kíváncsi lennék erre a két felsorolásra, csak úgy tőmondatokban.

előny? - hátrány?
2009. június 09. kedd, 9:55 | Nagy Edit2   Előzmény

Beatrixel teljesen egyetértek, hogy azt kell vizsgálni, hogy félelemből nem akarok együtt élni valakivel, vagy annyira egy egész vagyok egyedül, hogy semmilyen szinten nincs rá szükségem. (gondolom, a ma élő emberek igen nagy százaléka nem ez utóbbiak közé tartozik:)

Kedves Almás a kérdésedre a válaszom:

Előnyök:
Vannak akik társfüggők, egyedül nem tudnak létezni. Nekik mindenképpen hasznos, hogy megtapasztalják, nincs mindig ott valaki mellettük, egyedül is meg kell tanulniuk jól érezni magukat.
Vannak akiknek az státusz szimbólum, hogy ő nem egyedül él. Hát nekik is van mit tanulni:)
Van aki képtelen megállni a saját lábán, kell egy "anyuci" vagy "apuci".
És még sorolhatnám a példákat, a lényeg az, ha valaki tudatosan teszi amit tesz, akkor abból tanulhat.
De még ha nem tudatosan teszi, akkor is tanul, hiszen valamit megtapasztal, és jó esetben az élete vége felé megteszi a saját felismeréseit.

Hátránya:
Lehet, hogy csak menekülésből, félelmből teszi, és akkor soha nem szembesül azokkal a problémákkal, megoldandó feladatokkal, amikre egy párkapcsolat nagyon durván rá tud mutatni.

Lehet, hogy nem éli meg az "intimitás" olyan formáját, amit egy együtt élő párkapcsolatban megélhetne, de szerintem Ők ott sem élnék meg, mert valamiért képtelenek rá. Tehát teljesen mindegy, hogy együtt él valakivel vagy sem.

Egyébként együttélve egy párkapcsolatban lehet ugyanúgy élni, mintha külön élnének. Csak akkor a külvilág számára nem tűnik fel. (Tv nézés, őszinte beszélgetések, beszélgetések hiánya, egymásra nem figyelés, nem is ismerik egymást a felek stb.)

Tehát, aki képes az igazi párkapcsolatra, az éli, aki meg nem, annak teljesen mindegy, hogy együtt, vagy külön laknak-e.

Üdv.:Mackó

Igazad lehet
2009. június 09. kedd, 10:40 | Almás (útkereső)   Előzmény

Szia Maccckó! Köszi a reagálást.
Igazad lehet. Az azonos bejelentett lakcím még nem biztosíték a jól működő párkapcsolatra.
Én mindenesetre nem tudom elképzelni azt a hosszútávó kacsolatot, ahol még az igény sem emrül fel az összeköltözésre.
Sokáig voltam egyedül, tudom mik az előnyei, de mos, hogy párosan élek nagyon jól érzem magam. Nem úgy, mint aki valamit feladott valamiért, hanem úgy, mint aki boldog hogy ezt is bele tudta szerkeszteni az életébe, s nem vágyom innen vissza vagy tovább....

De az is tény, ha valaki egy összeköltözős kapcsolatot ezért vagy azért kénytelen volt befejezni, ami valószínú hogy részben azért az ő hibája is, szóval az ilyen nehezebben szánja rá magát egy új "megmérettetésre".
Nekem talán azért könnyebb, mert nekem nincs rossz emlékem. Nekem a most van. Tudom, érzem jó helyen vagyok.

Fontos, hogy a két fél valahogy hasonlóan gondolkodjon a költözésdiről is.

Üdv: Almás

Nem hiszem
2009. június 09. kedd, 11:05 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kötve hiszem, hogy az ilyen formában együtt levők tudatosan választják ezt a formáját az "együttélésnek". Sokan, sok sérüléssel, lelki szeméttel, kudarccal megterhelve próbálják egyengetni életüket. És mindezt egyre lepukkantabb emberi környezetben. Egy félig lévő poharat lehet félig telének nézni és félig üresnek. Ha azt nézem, hogy életviselt emberek megpróbálnak azért mégis valamilyen formában együtt lenni, akkor azt mondom félig tele. Ha azt nézem, hogy hírességek PR célokból teszik ugyan ezt akkor hányingerem van. Minden relativ. Valahol mindegyikőtöknek igaza van, csak azt ne felejtsétek el, hogy itt azok az emberek beszélgetnek egymással, akik még adnak a lelki higiéniére. Akik a ketrec :) túloldalán vannak azt sem tudják mi ez.
Igen az az egészséges, ha az ember a párjához bújik minden este és a rezdüléséből is érzi mi történt vele aznap, mire van szüksége. Akik nem tudnak nap mint nap az érzelmeikkel azonosulni és átmeneti magányba vonulnak legalább nem nyírják egymást és nem lesznek a bulvár sajtó cimlapján. Azt hiszem, hogy ha ez a mingli lét nem cél, hanem eszköz akkor elfogadható. Ha az ember igy akar magára találni, valamit feldolgozni, azaz igy akar szalonképessé válni a szoros társas létre akkor látom a szerepét. Ha valaki igy akar imázsmilliókat keresni a'la Beckham akkor az egy szomorú ügy.
Szerintem ez az egész jelenség nem más mint társadalmi életünk újabb, szintjelző termése.
Legyen boldog napotok
Hédi

Hatar Beatrix képe
tudatos
2009. június 09. kedd, 11:15 | Hatar Beatrix   Előzmény

Nekem van olyan ismerősőm aki tudatosan választaná ill választja ezt a formát.
Ő annyira megszokta az egyedüllétet,hogy köszöni szépen nem kér a hagyományos párkapcsolati mintából.Viszont neki így tetszik és jól érzi benne magát.
Nekem fogalmam sincs,hogy tudatosan tudnék e így élni valószínű nem.
De nincs tapasztalatom e téren.
Más amikor belekerülsz egy ilyen szituba és más amikor már te magad valamiért ezt választod.

Vagy menekül?
2009. június 09. kedd, 15:32 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

A kérdés, hogy az ismerősöd valóban tudatosan ezt választotta e vagy csak menekül?! Sokan, sokszor, sokmindent nem vallunk be magunknak. Sem. Nem találunk párt és ciki, vagy nem tudunk alkalmazkodni ill. nem is akarunk, önzők vagyunk, sokat sérültünk, nem merjük beengedni a másikat, menekülünk egy apaképtől, stb. stb.
Nekem továbbra is meggyőződésem, hogy ebbe a szituba kerülnek és nem választják. A Te ismerősöd is belekerült hiszen volt ideje megszokni. Ő is azért "választotta" mert már nem akar rajta változtatni. De az elején akart.....
Sokáig én is azzal áltattam magam, hogy ez nekem igy jó. Persze, mert rájöttem, hogy most bizonyos dolgok miatt ez van. De nem erre vágyom igazán. De majd eljön az ideje.
Érdekes, hogy egy ilyen újkeletű szóalkotás milyen élénk diskurzust vát ki egy valójában már régen létező életmódról.

A pesti Internatioan Business Schoolban a következőt tartalmazza - többek között - a gyerek személyes adatait tartalmazó irat
Gyerek apja:
gyerek anyja:
gyerek nevelő apja:
gyerek nevelő anyja:
Apa cime, anya cime, nevelő anya cime, nevelő apa cime, valamint mikor melyik nap hova vigye/honnan hozza el az iskolabusz, kinek milyen információkat adhat ki a nevelő testület, stb.
Kellemes napot minden minglizőnek :)
Hédi

Gyerektelenül bár, de
2009. június 09. kedd, 15:53 | Almás (útkereső)   Előzmény

Még mindig úgy gondolom, hogy ha rossz helyzetbe kerül a gerekem miattam, akkor nem oldozhatom fel magam teljesen azzal, hogy ja kérem, erre van szüksége, ez a karmája, ő választottt... Ő igen... és én ? Egy szülőnek élete értelme hogy gyermekének az adott lehetőségei szerint a legszebb életet biztosítsa. Persze ha akaratán kívúl kerül bonyolult helyzetbe az más... de egyből vállrándítva kijelenteni, hogy ez kell megélnie hogy tanuljon, erősödjön, hát ez nekem így vad.

Mindenkinek lelke rajta...

Én mindenkivel szemben a gyerekek párján állok...

Majd ha felnő értékelheti a sötét gyerekkorát hasznosnak, de addig kötelességünk lehetőségeink szerint a legfényesebbet biztosítani számára... természetesen nem az anyagi dolgokra gondolok... természetesen a gyereknevelést nem a "mindent ráhagyok, nehogy bántsam" elv szerint képzelem...

Üdv: Almás

Csizike képe
Ki nevel a végén?
2009. június 17. szerda, 0:49 | Csizike   Előzmény

Igen.

Ennek az Éremnek is két oldala van szerintem.

Az egyik, hogy a gyerek lélek-szinten maga választja ki a szüleit, tehát előre lát mindnt, tudja mire számíthat, és hogy mit fog kapni a szüleitől... és Neki Erre Van Szüksége a Feladat teljesítéséhez.. ahhoz, hogy megélje azt, amit Itt és Most Neki kell...

És igaza van dr. Csernusnak is, és Neked is... hogy ugyanakkor a szülők Nagy Mértékben Felelősek a Gyermekeikért, azok Fejlődéséért, Közérzetéért, Boldogulásáért, Sikerességéért, Egészséges (vagy Egészségtelen) Önbizalmáért, stb...
Tehát a Gyermek Boldogsága, (Lelki) Egészsége és Sikeressége részben a szülőtől függ...
Erről szól dr. Csernus Ki nevel a végén? című könyve... amit mindenkinek ajánlok a figyelmébe...
Akinek még nincs gyereke, annak Önmagáért...
Akinek már van gyermeke... annak Önmagáért, és a Gyermekének a lelki Egyensúlyáért és Boldogságáért is... amiért részben Ő is felelős...

Szóval a Szülőnek egy felelől egy gyerek életében semmi dolga, kötelessége és felelőssége nincs... mert nincsenek véletlenek, és a gyerek olyat választott, amilyet akart és amilyet kellett... akitől pont azt kapja majd meg, amire neki Itt és Most Szüksége van a lelki Fejlődéséhez...

Másfelől ha a Szülő is jót akar a Gyerekének, és ennek érdekében tenni is akar... akkor FELNŐHET, rendbe teheti az Életét... és megadhatja a Gyermeknek is a Tőle Telhető Maximumot... a kényelem, lustaság és tudatlanságból eredő általánosan elterjedt Minimum-szint helyett...

És amelyik gyerek egy ilyen változó, fejlődni akaró és tudó, tudatosodó, és Öntudatra ébredt szülőt fog ki (választ), az is benne volt előre a pakliba, az élete filmjébe, Tervébe...
És akkor annak is úgy kellett lennie... és az is úgy van jól...

Én ezt a lépést nem csak a Gyereked nevelése miatt ajánlom és javaslom... hogy nézz szembe az életeddel, a hazugságaiddal, a Félelmeiddel, a Vágyaiddal, stb... és VÉGRE VÁLLALD FEL A FELELŐSSÉGET AZ ÉLETED EGÉSZÉÉRT, ÉS MÉG A LEGAPRÓBB MOZZANATÁÉRT IS... hanem elsősorban Önmagadért, Önmagad Boldogságáért...
És ez mellékesen automatikusan magával hozza és vonzza, hogy ha Te jobb vagy... a Gyerekednek is a Jobbik Énedet adod majd... ;-)))

Csizike ;-)

Hatar Beatrix képe
Nem tudom
2009. június 09. kedd, 17:16 | Hatar Beatrix   Előzmény

Többször gondolkoztam,hogy ő miért választotta ezt.És sokszor bele akartam látni valami csalódás féleséget.Ill egyebeket.
De mindannyian különböző személyiségek vagyunk.Rajta hihetelen felszabadulást,örömöt érzek mióta így él.
Ő ezt választotta és egyenlőre boldog benne.Azt,hogy mi lesz később nem tudhatom,lehet meggondolja magát de az is lehet nem.
Mivel közel áll hozzám én örülök,hogy végre jól érzi magát.:-))
Szerintem lehetséges ebben a formában is megtalálni a boldogságot.Igaz nem egy megszokott dolog.
De attól nem lehetetlen szerintem....
A határok ez esetben kitolódnak.

Hatar Beatrix képe
Hagyományos párkapcsolati modell..
2009. június 09. kedd, 17:42 | Hatar Beatrix   Előzmény

Az jutott eszembe,hogy van a hagyományos párkapcsolati modell.
És minden ami attól eltér azt már "hibásként kezeljük" miért?
Lehet évezredek óta van egy felállás. Ami normaként jelenik meg azaz normálisnak tekintünk.
De miért ne változhatna ez? Mert mindenki ezt csinálta?Lehet akkor az volt a normális,most már viszont más ídőket élünk.
Én nem hiszem,hogy minden ember sérült lenne aki "más"-ként viselkedik.
Egy állandó dolog van az pedig a VÁLTOZÁS.
Lehet sokan csak azért élünk párkapcsolatba mert hű de normális,közbe a lelkünk teljesen másra vágyik.
Csak hát ha megvalósítjuk akkor nem leszünk normálisak.Mert elütünk a többiektől.
Bíztosan sokan vannak akik a hagyományos felépítésban érzik jól magukat és hiszem sok olyan is van köztünk akik ki lógnak a sorból.És ők pedig így érzik jól magukat.
Az lenne jó ha mindenki megtudná valósítani azt amit és ahogyan érez,független attól régen mi volt a szokás,vagy a normális.

Hatar Beatrix képe
Előny,hátrány
2009. június 09. kedd, 11:41 | Hatar Beatrix   Előzmény

Előny:

Azt csinálsz és akkor amit akarsz.
Konfliktushelyzetek ki kerülése,hisz mivel nem éltek együtt így a napi problémák nem annyira kontrasztosak.
Nincs benne annyi felelősség.
De azért mégis van párod.
Mindkettő ember képes arra,hogy a társát ne támasztéknak használlja hisz saját lábon is tudnak állni.
Védve vagy a csalódástól.

Hátrány

Valahol mégis csak messze vannak egymástól,és itt nem a lakhelyek távolságára gondolok.
Nem együtt oldják meg a felmerülő gondjaikat hanem valószínű külön-külön a sajátjaikat.
Valójában nem egymásért vannak hanem önmagukért.
Érzelmileg nem vagy bele vonódva annyira.Így bár az esés esélye kicsi,de a nagy érzelmeké is.

Ha bele gondolok rengeteg érv szól előnyére és hátrányára.
De tény van aki tudatosan távol szeretné magától tartani a párját.(ismerek ilyet)Nekem nincs bajom ezzel.
Mindenki éljen úgy ahogy jól érzi magát:-))

Nincs tapasztalatom ezzel a típusú kapcsolattal,így csak a fantáziámra támaszkodtam.
Lehet egyszer ki próbálom ki tudja?
Nehéz véleményt mondani olyan valamiről amit nem csináltam.
De lehet belebuknék,mert felmerülne bennem az összeköltözés.:-)

szívemből szóltál, és a stílus is nagyon eltalált -
2009. július 07. kedd, 8:56 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

szívemből szóltál, és a stílus is nagyon eltalált - volt!
örültem
van még egészség.
melinda

Hátráánnny?? :-o :)
2013. július 07. vasárnap, 12:23 | Panka2011   Előzmény

Vegyük sorra a felvetéseidet:
"Elsőre csak az jutott eszembe, hogy ha nem vállalom a másikat egészében, akkor csak egy használati tárgynak tekinetm ?"

Már miért ne vállalnám?
A bevezetőben leírt mingli forma nem zárja ki a házasságot sem.
Aki meg nem akar házasodni: Lehet tartani hatalmas szerelemünnepet nagy társaságban, feltehetsz közös fotókat a közösségi oldaladra, én nálam alap hogy elmegyünk egy fotóstúdióba profi műtermi erotikus képsorozatot készíteni, amit felteszek a közösségi oldalamra egy külön albumba.
Nyilvánvalóan együtt megyünk ismerősi körbe, ahol együtt ismernek minket (ha több partner van, akkor mindet ismerik, mint kedveemet)

" Csak egy hobbinak, amit kedvelek, sok időt fordítpk rá, de azért néha elrakodom. Aztán ha megint "rámjön" akkor előveszem, s foglalkozom vele."

Mielőtt elkezdtél párkapcsolatokat kreálni, hogyan éltél?
Az ember otthon él egyedül, és kijön, amikor másokkal akar kapcsolódni.
Nulla éves korától.
Ezen egyszerűen csak NEM VÁLTOZTAT.

" Csak egy párkapcsolatban nem tárgyakról van szó. Milyen szeretet az, amelyiknek nincs igénye arra, hogy délután ha hazamegyek HOZZÁ mehessek haza ? Hogy az estéket ne egy együtt átgondolt nap örömeivel, bánataival fejezzük be?"

Neked amikor kedvesed van, nem szoktatok egymásnál aludni?
Ha igen, akkor alig marad egyedül töltött nap.
2 lakás magasabb életnívót ad, mint egy lakás.
Nem elvesz lehetőséget, hanem pluszt ad.
Nem NEM LEHET egymással lakni, hanem nem mindig muszáj.
Ezért nem értem a felvetésedet.

"Folyton egyeztetni kelljen, hogy te is akarod, most akarod ? Jössz, vagy megyek ? Ehejett együttélve elég ránézni a másikra, vagy csak odabújni hozzá, s máris érezhetem hogy hol tart. Persze a különéléssel meghagyom elvileg a másik szabadságát. De ez a szabadság mit ér ? Mire szabad ? Hogy bármikor mással is lehessen ?"

Saját magával.
:)
Az ember olyan állat, amelyiknek saját territóriumra van igénye. Ha nincs saját zárható helyiséged (minimum egy fürdőszoba és egy hálószoba), ahova CSAK Ő mehet be, neurotikus lesz.
És TÉVESEN azt szokták hinni a párok, hogy egymástól készülnek is, és a kapcsolat ment gajra. Pedig nem! A saját territórium hiányától.
Van 2 hollywoodi házaspár, akik az ott nagyon szokatlanul hosszú házasságuk titkára ezeket felelték: 1. Külön fürdőszobánk van. 2. Sose költöztünk össze.

" Akkor meg már mi az, amitől úgy érzi az ember hogy összetartoznak ?"

Amikor még nem költöztél össze senkivel, nem érezted a szerelmedről, kedvesedről hogy összetartoztok?:-o

Attól, hogy a legjobb barátod, egymás szellemével, érzelmeivel, személyiségével és testével foglalkozol mindig, amikor együtt vagytok, ünnep és szent minden együttlét.

Szerintem ami ezeken KÍVÜL van, AZ már nem kapcsolat, hanem az önfenntartás technikai részletei, adminisztratív dolgok, mint pl. ki vesz kenyeret.
Az önfenntartást ha belekevered a párkapcsolatba, az megterheli azt.

"Ha meg nem tartoznak össze, akkor miért mondja hogy kapcsolat ? Ha meg nem kacsolat, akkor meg micsoda ?
Randizgatni egy ideig jó, meg izgalmas, de egy idő után unalmas, meg akár megalázó is lehet ... "

Hogy mi vaaaan???! :D:D:D
Ez úgy hangzik, mint a "világos fekete".:)

jav.
2013. július 07. vasárnap, 12:25 | Panka2011   Előzmény

2 betűt elírtam, ami érthetetlenné teheti a szöveget, itt javítom:

Az ember olyan állat, amelyiknek saját territóriumra van igénye. Ha nincs saját zárható helyisége (minimum egy fürdőszoba és egy hálószoba), ahova CSAK Ő mehet be, neurotikus lesz.
És TÉVESEN azt szokták hinni a párok, hogy egymástól készülnek ki,...

Pótszülői igények
2013. július 07. vasárnap, 12:36 | Panka2011   Előzmény

Még valami: Amiket felsorolsz, hogy hiányolsz a mingli kapcsolatból, azok csupa olyan érzelmi igények, amiket az ember a szüleivel szemben táplál. Amikor felnősz, ezeket automatikusan saját magad intézed.
Amikor megtanultál már érzelmileg önálló lenni, nulla igényed lesz ezen Általad felsorolt funkciókra BÁRKIT keríteni/igénybe venni.
Az érzelmi önállóság egyébként a párkapcsolat feltétele is.
Nem lehet pótszülői funkciókkal megterhelni a párkapcsolatot, mert NEM ARRA VALÓ.
Kérded: "milyen szeretet az, ami...?"
Válaszom: valódi. Nem függő, nem támaszkodó. Egyenrangú, nem alárendelt. Feltétlen.
Mivel ezekben én önálló vagyok már (mivel felnőtt vagyok valamennyire:)), ezért ezeket az érzelmi támogatásokat meg tudom adni magamnak; nem kívülről várom. Tehát számomra NULLA hátránya van a mingli kapcsolatnak.
Az Előnyök oldalán viszont a teljes skála szerepel, ami egy szerelmi kapcsolat mellett mint előny felsorolható. :)

Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem
2009. június 09. kedd, 11:58 | Almás (útkereső)

Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem képes lenne bármiről is lemomdani ?

Persze nem balesetbiztosítást várok tőle.

Bár az ember a barátjára is számíthat, pedig nincs üsszeköltözve vele.

Na de a barátjával nem is szeretkezik, s nem hívja társnak sem, 'csak' barátnak.

Az én szememben a kívételek, akiket ebből a szempontból könnyen megértek, azok az idősődő emberek, akik 50-en jól túl már nem akarnak viháncos, lakáscsereberélős életet élni, de mivel egyedül maradtak, vágynak valakivel időnként együtt időzni, kikapcsolódni, törődni, esetleg ébredni, de már nem mindenáron, nem mindent feladva...
De ahol még gyerekválallás is szóba jöhet?... elképzelem az új űrlapot: Anyja neve, lakcíme, apja neve, lakcíme, gyerek neve, lakcíme... Hm... elaltatom, de ma nem itt alszom ? Bocs, éjszaka ma nem nekem sír fel?... Na ez végképp érthetetlen... Anya , ma hova menhek haza az iskolából ? Hozzád, vagy Apához ? Nem elég ez azoknak, akik elválnak ? S megint a szlogenem: az ember a saját életét úgy cifrázza ahogy akarja, de a gyerekéért már máshogy felelős...
Nincs gyerekem... nem tudom, csak érzem.

Üdv: Almás

Üdv: Almás

50 fölött
2009. június 09. kedd, 12:58 | Nagy Edit2   Előzmény

Nem teljesen tiszta számomra az eszmefuttatásod. Miért más 50 fölött a párkapcsolat. Akkor már nem várod azt, hogy egy társ ugyanazt jelentse, mint 20 évesen? Nekik már nem kell összabújniuk, érezni a másikon a nap "rezgését" stb. amiket írtál? Akkor mit is jelent számodra a társ? Vagy az korfüggő lenne?

Egyébként miért akarsz biztosítékot az életre?
"Ha szükség lenne rá, számíthatnék mingli páromra, hogy értem képes lenne bármiről is lemomdani ?"

Miért kéne bárkinek lemondani bármiről érted? Egyedül nem megy?:):)

Az élet igazán nagy "eseményeit" egyedül éljük meg. (megszületni és meghalni) Ha meg kell segítség (Isten úgy ítéli) akkor úgyis megkapod. De arra nem rendezkedhetünk be, hogy legyen valaki, aki mindig készen, lesben állva figyeli, hogy mikor mit kell segíteni nekünk.

Aki megtalálja magában az erőt, érzi és tudja az erejét, hisz és bízik magában, annak nem hiszem, hogy azért kell egy társ, hogy mindig kéznél legyen valaki.

Te érzed magadban az erőt Almás? Mert tuti ott van Benned, csak kapcsolatba kell lépni Vele!!! És akkor tök mindegy, hogy mit csinál a társad, vagy mit nem. Ha meg ennek ellenére kell a segítség, Isten küldeni fogja.
(egyébként édes kis kérdéseket teszel fel, amire szerintem tudod is a választ! :)))

Üdv.: Mackó

Nem karóról írtam :-)
2009. június 09. kedd, 13:42 | Almás (útkereső)   Előzmény

Állok én a lábamon, bízom magamban, nem karónak szeretem a párom.. :P :-)
De ha visszafordítom a kérdést, ha te mindent megoldasz magadnak, magadban, esetleg egy kis rést hagysz Istennek vagy az életnek, akkor minek a pár ? Mi az amit ad egy kapcsolat ? Bújást, törődést ? Hogy lehet valakivel úgy törödni hogy annak az fölösleges, hisz el tudja látni magát ? ... Minek beszélgetni, ha nekem úgyis mindenról meg van a jólmegalapozotthatározott véleményem ?
Ha ennyire tuti egész vagyok egyedül, akkor már a fejlődés is kizárva ?
A jóban/rosszban az csak fölösleges tanmese ?
Akkor minek lett két nemű az ember ?
Másik kérdés az 50-en túl... nem biztos hogy ez mindenkinek pont 50-es évében jön el, de egy idő után úgy gondolom, az emberek egy részének változik a hozzáállása az élethez. Amikor már tudja hogy több van mögötte itt a földön mint előtte... A hangsúlyt előfordul már máshova teszi... Nem ? Amikor már van egy erősen megélt élete... akkor megértem, hogy a társkapcsolat már csak kiegészítés, hisz az élete jelentős részét már megélte, megtapasztalta, megtanulta, s létét kiteljesítette....

De arra nem reagáltál, hogy szerinted a távirányítású kapcsolatban hogy helyezkedik el a gyerek ?

Üdv: Almás...

igen, még mindig van kérdés.. :-) vagy ne legyen ? :-)

lenni mindig lesz, csak esetleg nem írom le... be... szóval ide.. :-)

karó:)
2009. június 09. kedd, 15:01 | Nagy Edit2   Előzmény

Lehet, hogy kicsit utópisztikusan tálaltam a dolgokat, és nem mondom, hogy én már ott tartok, hogy soha nincs szükségem senkire, csak úgy gondolom, hogy nekem nem azért kell egy társ, hogy legyen aki segít.
Egyébként nekem sokáig ezért volt "társam", de a sors ironiája, hogy szinte mindig mindennel egyedül maradtam. Mondanom sem kell, ku..ára szenvedtem, majdnem belehaltam.
És most ott tartok, hogy bár még ugyanabban a kapcsolatban vagyok, de már nem érzem magam magányosnak, és nem érzem hiányát annak, hogy nem segít nekem semmiben (fizika sik, lelki sik).

Most azt érzem, hogy igen, amit írtál, az összebújás, a gyengédség az, ami nekem jelenti a párkapcsolatot, illetve nekem még egy fontos dolog tartozik bele: a közös beszélgetés az "élet dolgairól", a gondolatainkról. Ezt szeretném megosztani egy párkapcsolatban, és tényleg, komolyan mondom és tudom, hogy nincs szükségem támaszra, mert megvannak az eszközeim hozzá (legalábbis azt hiszem) hogy meg tudjam oldani egyedül a nehézségeimet. Persze nem azt mondom, hogy nem osztanám meg valakivel, de nem azért mert szükségem van rá, hanem mert ha a társam, akkor nyilván ezt is megosztom Vele.

Nem értek Veled egyet az 50-80-100 év fölötti párkapcsolatot illetően, mert szerintem amiket irtál az olyan idősebb embereknél van, akik már belefáradtak az életbe, csalódtak, nem mernek kinyílni egy másik ember előtt, mert már "megkövültek". Azért kövültek meg, mert nem tanításnak vették az életet, hanem szenvedésnek. Ők az utat nem élevezték, hanem végig szenvedték.

A gyerekek: Kínos téma, be kell vallanom, halvány lila fogalmam sincs, hogy mi van a gyerekekkel egy mingli kapcsolatban.
Sanyitól hallottam, és csak ezt tudom leírni Neked, mert érzek benne igazságot, hogy a lelkek évszázadokon (évezredeken) keresztül úgy nőttek fel, hogy együtt voltak a szüleik. Most eljött az ideje, hogy azt is megtanulják a lelkek, hogy milyen az, amikor nincsenek együtt a szüleik.

Mivel ennek a folyamatnak az elején vagyunk, ezért lehet,hogy sok defektes gyerek lesz, mire ez kialakul a világban, valamennyire megtalálják az emberek rá a megoldást.

Egy biztos: minden lélek tudja hova születik, mert Neki pont arra a megtapasztalni valóra van szüksége ahhoz, hogy tovább fejlődhessen.
Én sokáig azt hittem, hogy a gólya nagyon eltévedt velem annak idején, mostanra azonban egyre több dolognak látom az értelmét, a szükségességét. Tehát gólya bácsi nem tévedett.:)

DE IGEN, LEGYEN MÉG KÉRDÉS ÉS ÍRD IDE KEDVES ALMÁS:))))

Üdv.: Mackó

Hatar Beatrix képe
A gyermek döntése
2009. június 09. kedd, 14:05 | Hatar Beatrix

Lehet mi nem látjuk át sokszor a mögöttes akár karmikus ill tanulandó életfeladatokat.
De a gyermek mikor megszületik ill le születik már el döntötte kitől mit és hogyan szeretne tanulni.

A személyes véleményem persze az én nem indítanék egy ilyen kapcsolatra egy gyermeket.

A gyerek dönti el
2009. június 09. kedd, 15:44 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Ha Te nem, majd talál egy másik ilyen párt, akinél megtanulja azt amiért egy ilyen szituba akar leszületni.....

Nekem két ismerősöm is ilyen kapcsolatba szült gyereket. Persze mind a kettő magára maradt, de ezt be is kalkulálták.
Valóban nem ez a legtökéletesebb gyerekfejlődési környezet, de azt látom, hogy még mindig harmónikusabban fejlődnek mint azok a csemeték akik olyan házasságban, vagy volt házasságban cseperednek fel ahol már pokol mindkét ember élete és arra használják a gyerekeket, hogy egymást csinálják ki. És azt előre nem lehet tudni, hogy mivé fejlődik egy egykoron ideális családi fészek. Ugyhogy "lutri" mind a kettő.

Hédi

Hatar Beatrix képe
Ez így van talál mást...
2009. június 09. kedd, 17:07 | Hatar Beatrix   Előzmény

Az viszont nem az én felelősségem.:-))

Én is szülő vagyok és én azt gondolom tartozom a gyermekemnek némi felelősséggel.
/De itt csak magamról beszélek./
Némileg egyetértek Almással,a környezetemben előfordul,hogy spirituálisnak mondott szülők gyalogolnak végig gyermekük életén.Használva a karmát és egyebeket.Azért számomra ez nem teljesen így müködik.
Valóban dönt és választ az a lélek.De ez nem mentség az én hülyeségemre.
Viszont megragadt egy mondatod:"mind a kettő magára maradt, de ezt be is kalkulálták."
Be is kalkulálták.... Ezt érdekes volt olvasni.
Már így álltak hozzá a kapcsolathoz,hogy egyedül maradnak.
Természetesen nem tudhatjuk mikor hol bomlik fel egy család és itt nem is erről van szó.
Itt már alapból így indulnak.
Ami jelzem engem nem zavar és nem is bánt.:-)

Mingli
2009. június 09. kedd, 19:01 | Noa (útkereső)

A középpont lenne a lényeg itt is mint mindenben. Az emberiség számára most túl fontossá vált a függetlenség és a szabadság.
-de hogyan fogunk vissza jutni a középponthoz?
A teljes magány megismerésén keresztül?- amikor már szólni sem tudunk majd senkihez?
Akkor talán újra vágyunk majd egy társra, és akkor talán megint fontosak lesznek az emberi közösségek is.
Na és feltétlenül meg kell hogy ismerjük a mélységet, hogy a felszínre juthassunk?
Noa

Csizike képe
Szeretlek is, meg nem is...? Se Veled, Se Nélküled...?
2009. június 10. szerda, 3:17 | Csizike

Szeretlek is, meg nem is...

Se Veled, Se Nélküled...
(élni nem tudok...
ez egy csiki-csuki állapot...

És egy nagy büdös patt-helyzet...?

Amiből előbb vagy utóbb lesz egy elmozdulás...

Mivelhogy minden folyamatosan változásban van... és semmi sem állandó... még ez sem... ;-)

Jól is érzem magamat Veled, meg nem is...?

Félek is Tőled, meg nem is..?

Akarlak is, meg nem is...?

Akarok is Tőled valamit, meg nem is..?

Szeretnék is egy kapcsolatot, de közben a függetlenségemet és a szabadságomat is meg akarom őrizni?

(A Nagyok és Ügyesek ezt meg tudják oldani, élni és valósítani egy fedél alatt is... szerintem.)

És ha Te ezt nem akarod nekem megadni és tiszteletben tartani (engem és a vágyaimat), akkor kénytelen vagyok védekezésből Tőled távol tartani magam...?

Vagy tőlem Téged?

;-)

Ez egy kicsit olyan "Feloldhatatlan Ellentét" (amit aztán majd úgyis felold az Élet... ;-), mint az a klasszikus eset, amikor a leányzó szűz is akar maradni, de egy jót ...ni is akar... ;-)

Mi a fontosabb?

El kell dönteni...

Ne mosolyogj, ha már tudod a választ, Te kis "Perverz"!!! ;-)))

Mert hisz tudod: "Ember perverz, Isten végez." ;-)

Szerintem ez a Mingliség csak egy (kényszer)pihenő-pálya...

Egy átmenet egy kapcsolatban...

Tarthat persze akár évekig (évtizedekig/évezredekig) is...

De ha két ember igazán szereti és tiszteli, becsüli egymást, és gyermekeket is akarnak egymástól és egymással, és egy igazi családot, ahol JÓL ÁRAMOLNAK AZ ENERGIÁK, azok biztosan összeköltöznek és együtt élnek egy idő után...
Aztán utána meg, ha ez a Szeretet esetleg elmúlik, megkopik, kifakul és alábbhagy... akkor megint lehet, hogy szétmennek... de ezután ezt már lehet, hogy kár is lenne erőltetni...

Persze: ahány ember, annyiféle élet...

annyiféle x-ismeretlenes egyenlet...

Nincs Rossz vagy Jó.

Csak kinek éppen mikor Mi a Jó, Mi a Megfelelő, Mire Vágyik, Mi Elégíti ki, és Mi Működik?

Ez egy amolyan kis Húzd meg! Ereszd meg! játék...

Akarom is, meg nem is...

Vagyok is, meg nem is...

Vagy is, meg nem is...

Lehet mindenből csak a Jót és a Szépet választani...?

Láttuk már mindannyian a Jin-Jang jelet...

A Polaritásban nincs csak az egyik pólus...

Akármit is választunk...

Gondolj bele: ha csak belélegeznél... akkor mi lenne?

Az az Igazság, hogy: Kúrva kényelmesek vagyunk...

Vonzódunk a legkisebb rossz, a legkisebb ellenállás felé...

Mert sokszor félünk, féltjük a saját kis "biztonságunkat", a saját kis "Privát Mennyországunkat" és lehet, hogy gyávák is vagyunk...

"Valakiből a Kevés is Sok(k)...
És valakiből a Sok is Kevés."

"Élni és élni hagyni is tudni kell."

Általában akit a másik nem hagy élni... az menekül előle...

Talán ez lehet a Mingliségnek is a rákfenéje...

Egyfelől a félelem és a gyávaság, meg a kényelem...

Másfelől a Másik "hülyesége", hogy el akarja nyomni a párját, aki ebben nem partner, mert Ő is Szabadságra vágyik...
Ha az egyik fél túlságosan is vehemens, túlságosan is domináns és erőszakos, népiesen szólva "Nagy Természetű"... és mindenáron rá akarja erőszakolni a Másikra a véleményét... Mindenáron!!! akkor az hosszú távon -ha csak az a másik nem egy Jó Nagy Mazochista- , akkor nem fog menni, nem fog működni... és ilyenkor fordulhat az elő, ha az egyik fél megtartja a Másiktól azt a 3 méter tisztes távolságot...
Mert attól még valami lehet kicsit (vagy nagyon) jó... hogy nem tökéletes... ;-)))

És manapság már van annyi baja és nyűgje az embernek, hogy otthon már nyugalmat akar...
Csendet, Rendet, Harmóniát...
Szeretetet és Békét...

És ha ezt a Másiktól nem kapja meg... akkor inkább talán csak "távolról gyönyörködik benne"... ;-)))

Tehát itt is, mint mindenkor és mindenkor:

Kettőn áll a vásár.

Amilyen az Adjon Isten!

Olyan lesz a Fogadj Isten! is...

Ha Te Valakitől megkapod azt, amire vágysz:
Úgy bánik Veled és Úgy viselkedik... ahogy azt Te "elvárod" és jónak, korrektnek, ideálisnak és megfelelőnek tartod, és ez számodra kielégítő... akkor szívesen élsz Vele... mert akkor, ha "nem bánt", ha nincs Rád "veszéllyel", ha nem veszélyezteti a Békédet, Nyugalmadat és Szabadságodat.. akkor miért akarnál Tőle külön élni? És akkor miért ne akarnál Vele együtt élni?

Kérdés: ha Valakit nem szeretsz annyira és nem fogadsz el annyira, hogy akarjál és tudjál Vele együtt élni... akkor az Szeretet-e, és ha igen: milyen Szeretet???

Mingliség csak akkor van szerintem, ha valami nem stimmel...

Ha valaki nem azt kapja, amit szeretne... amire vágyik...

És amit kap, arra meg nem vágyik... ;-)

Persze az Élet azt mondják, hogy Tökéletes és a Legnagyobb Tanító Mester:

"Nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk.
De mindig azt kapjuk, amire szükségünk van."

Csizike ;-)

Válasz ?
2009. június 10. szerda, 9:21 | Almás (útkereső)   Előzmény

Csíz, akkor most válaszoltál magadnak ? Mert a blogot Te nyitottad, Te kérdeztél. :-)

Te most hol tartasz ? Merre mennél ?

Üdv: Almás

Feliratkozás Hírlevélre