Soha nem felejtem el azt AZ ÉJSZAKÁT!

Kerti parti volt, este 11 óra. Már a végét járta a délután megkezdett mulatság, dinom-dánom..
A vendégek lassan széledni kezdtek Búcsúzkodtunk, jó éjszakát kívántunk egymásnak. A teraszt a néhai sült hús ínycsiklandó illata ölelte át. Közben a csillagok csak úgy ragyogtak a tiszta, sötét égbolton. Szép és finom illatú volt az éjszaka.
Mikor a vendégek elmentek, összepakoltam a teraszon lévő „tányérhalmazt”.

Két kutyus van a háznál, vagyis kettő tartozik a szűkebb családhoz. Charly a fekete snaucer keverék, olyan öt év körüli, még nagyon játékos, a nevéből következtethet az ember, itt kan jószágról van szó, de ettől a minőségétől, már megszabadították szegényt. Őt úgymond befogadták, Charly honfitársam. Egy napon leült házigazdáim magyar országi házának kapujába és attól a naptól a család, a családja.

Sokáig próbáltam magyarázni magamnak, hogy bár fizikai szinten anyukámból és apukámból tevődök össze, lelki és szellemi szinten azért én más vagyok, mint ők. Van hasonlóság, de összességében mégis más vagyok.
Őket választottam szüleimnek, mert tőlük kellett dolgokat megtanulnom, rájuk volt szükségem azért, hogy az lehessek, aki most vagyok…de milyen szerencse, hogy én nem ők vagyok.

Napok óta szétesett és depressziós voltam, lelkem tele volt félelemmel. Délelőtt megkerestem Sanyit, hogy adjon tanácsot. Két meditációt vezetett nekem. A másodikban hatalmas felszabadultság érzést éltem át, amit azóta is érzek.