Bennem is sokáig az a tévképzet élt, hogy a Mester mindig áhitatos, szelíd mint a bárány. Míg saját magamon nem tapasztaltam, sok minden ez is benne van, de mikor már nem értek a szép szóból, na tud ám agresszív is lenni.

Eset, ami velem megesett: 

önsajnálatban dagonyáztam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Jöttek a tanok, mások is szenvednek, én meg, jó, jó, de hát az én bajom, mekkora!

Egy másik furcsaság ami történt velem ezen az előző bejegyzésben említett kiránduláson a következő:
Egyik nap elég komoly hegyi szerpentineken kanyarogva vezetett felfelé utunk, miközben én fokozatosan egyre rosszabbul lettem az egyik autó hátsó ülésén. Hányinger, émelygés, iszonyat cefetül voltam, szó szerint szenvedtem, persze ebbe még az előző nap okozta kisebb másnaposság is közrejátszhatott, na meg a 40 fok hőség sem állt mellettem.

Érdekes az, hogy mi ragad meg az emlékezetünkben.
Mondjuk néha, hogy általánosságban a rossz dolgok könnyebben megragadnak, mint a jó dolgok. De ez csak általánosságban van így hála Istennek.

Ebben az évben sok minden történt, de mostanában az került a figyelmünk előterébe, hogy milyen jól indult az év.