Segítség! Megnősült az ex-em! | Önmegvalósítás.hu

Segítség! Megnősült az ex-em!

Hozzászólások

12 hozzászólás
Pitypang ezt jól
2010. szeptember 10. péntek, 18:32 | Éva.

Pitypang ezt jól összehoztad /mint Cicaszeműt/,
úgy a második felétől már nem gondolkodtam,csak borzongtam végig.
Hát igen ,akkor vannak ilyen történetek,amikor az ember nem rendez /zár/ le valamit rendesen,végérvényesen,és azt a másikat meg elsieti esetleg.
Pont ,ahogy írod.
Nekem ugyan nincs ilyen tapasztalatom,de zseniálisan átadtad,teljesen beleéltem magamat.
Szerintem most már a másodikból kellene kihozni a maximumot,a lehető legszebbé tenni,már csak a bocs miatt is. Ex-re meg immunissá válni sos.

Pitypang! Nagyon érdekes
2010. szeptember 15. szerda, 10:39 | Névtelen (útkereső)

Pitypang!

Nagyon érdekes volt olvasni írásod. Én ehhez hasonló témában szerettem volna a véleményeteket kérni.
4 éve vagyok egy kapcsolatban. Ő számomra az első. Szeretem és fontos nekem, de egy ideje úgy érzem, hogy Barátként tekintek már csak rá, és nem biztos hogy az Oltár előtt őszintén tudnék igen-t mondani. Most legalábbis így érzem. A szexuális vonzalmam sem olyan mint régebben. ( De ez lehet a gyógyszer miatt is.) Egyik nap eljátszottam a gondolattal, és másik lányt képzeltem mellé, de ez meg fájt. Nem értem magam. Nem tudom mit csináljak... és egy ideje már tart ez az állapot. Szeretem, de nem biztos, hogy el tudnám képzelni mint Férj... Lehet ez a tapasztalatlanságom miatt is van.(= nem volt más párom) De mi van ha azt mondom legyen vége, és nem találok még egy ilyen embert, mint ő.

Vélemény, tapasztalat?... :+))

Olyan embert találni, mint ő?
2010. november 05. péntek, 19:26 | szj12   Előzmény

Én 13 évet éltem egy ilyen kapcsolatban - ő volt számomra az első, de én barátként tekintettem rá, sosem férjként. Viszont nagyon jól megvoltunk, mindenben maximálisan támogatott, hasonló volt az ízlésünk (nyilván, hiszen 18-19 évesen találkoztunk, amikor még változik, alalkul az ember), okos, értelmes srác volt, a családját is bírtam, ők is kedveltek engem. Csak éppen hozzámenni nem akartam. De látszott rajta, hogy annyira szeretné, hogy végül igent mondtam, minden fenntartásom ellenére is. Aztán pár évvel később elváltunk.
Igazából nem bántam meg - akkoriban rá volt szükségem - és utána (miután túltette magát a fájdalmon, amit az "árulásom" okozott - hogy otthagytam őt) is megmaradt a kapcsolatunk, csak már nem olyan szoros. Neki is van új kapcsolata (feleség, gyerek), nekem is.

Szerelmes sohasem voltam belé, de nagyon szerettem és most is szeretem és egy nagyon értékes embernek tartom. Amiben tudunk, most is segítünk egymásnak...

Mindenki eldöntheti maga, hogy így érdemes volt-e.

A kérdésedre azért válaszolnék. Ha vége lesz, semmilyen garancia nincs rá, hogy találsz mást. De arra sincs garancia, hogy holnap még élni fogsz... Szóval ettől ne tarts.

És már csak azért sem lesz olyan, mint ő, mert ő az első - és első csak egy lehet egy ember életében. Olyan szintű bizalom, egymásra hangoltság valószínűleg nem lesz mással, mint vele, akit fiatalon ismertél meg és ő az első az életedben. Viszont minden kapcsolat más, jó esetben mind hoz valami újat, érdekeset...

Szia, vigyázz azzal, hogy mást képzelsz mellé, mert a végén
2010. november 08. hétfő, 9:50 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia,
vigyázz azzal, hogy mást képzelsz mellé, mert a végén még úgy lesz... Ha úgy érzed, hogy az Oltár előtt nem tudnád kimondani tiszta szívvel az igent.. akkor ne tedd meg. Se magaddal se vele. A Katolikus szertartás egy nagyon erős kötést ad és megismételhetetlen (ellenben más, keresztény vallásokkal akár..).
A szexuális vonzalmat az antibébi tabletta nagyon befolyásolja! Sok házasságot tett tönkre, akár a szabadosság lehetősége miatt kockázat (gyerek) nélkül, és az hogy az asszony nem kívánja a szexet (apu és más meg igen..). Erősen libidó csökkentő! Tisztelet a kivételnek...
Félelem miatt együttmaradni valakivel nem jó dolog, de akár tisztességtelen is lehet a másikkal szemben.
De semmi különös nincs a vivódásodban. Minden kapcsolatban eljön az a pont, amikor le kell(ene) tenni a partner mellet a voksot, és kijelenteni, hogy:mi. Ha ez nem megy akkor.......
Üdv.
Anita

Érdekesnek találtam ezt a cikket, mert nekem 11 éves
2011. január 10. hétfő, 13:54 | Lirit (útkereső)   Előzmény

Érdekesnek találtam ezt a cikket, mert nekem 11 éves kapcsolatomnak lett úgy vége, hogy annyira nem lehetett rá felkészülni. Érdekes, mert nekem eléggé rendesen sikerült ezt a kapcsolatot lezárnom vele.
Bár az tény, hogy most is (3 hónappal a kapcsolat vége után is nézem mi van vele) de nem érzek se féltékenységet se haragot. Mindenki szokta a másik felet hibáztatni, hogy ő miatta van ez meg az, de senki sem egyedül van abban a kapcsolatban, mindenhez két ember kell. Ahhoz is, hogy valami rendesen működjön és ahhoz is, hogy nem. Az meg nem megoldás, hogy az ember belerohan egy másik kapcsolatba, hogy ezt a gondját megoldja. De szegény következő párját arra kárhoztassa, hogy nem teljesen önmagáért szereti, hanem a volt párja képére akarja formálni. A legnagyobb hiba ilyenkor a házasság és a gyerek. Ez az írás egy nagyon jó példa arra, mit nem szabad csinálni és, hogy nem biztos egy kapcsolat a megoldás ilyen estben, hanem az, hogy megismerje az ember saját magát.

2010, szeptember 15-i irónak - Neked ha megengeded adok tanácsot!
Neked hiába 4 éves a kapcsolatod, de már az nem igazán kapcsolat. Mert már te magad is menekülni szeretnél, ezért képzeled el a társad valaki mással. Szerintem leginkább az elvárások tartanak vissza, hogy meghozd a döntésed. Írd fel magadnak akár egy papírra, hogy mik tesznek boldoggá a kapcsolatodban és mi lenne amire vágysz. Megéri lemondani neked magadról azért, hogy ez a kapcsolat működjön? Mert bár mondhatjuk, hogy nem olyan fontos a szex, de azért túl fiatal lehetsz ahhoz, hogy ne találj benne semmi élvezetet. Lehet, hogy valaki mással viszont megkapnád azt amire igazán szükséged van. Mivel első kapcsolat és valószínűleg sok mindenben számodra ő volt az első, ezért is nehezebb elhagyni valakit, de most az hogy a régi szép időkön merengsz nem fogja a jövődet szebbé tenni. Vagy leülsz a fiúval és elmondod, hogy vannak egyes területek amin kellene változtatni vagy leülsz magaddal és bevallod, hogy ezeken valóban tudna változni? Valóban szerelem ez még és érdemes húzni az időt azzal, hogy megváltoztasd? Ha megváltozna is, akkor megfelelne neked? Igazából magad is tudod nem akarsz már vele lenni, ezt az utolsó mondatod árulja el. Csak attól félsz, hogy nem lesz helyette más...miért akarsz rögtön valaki mást? lehet magad kellene előtte megtalálnod. Szerintem az a legtisztább ha nem pazaroljátok a bizonytalanságra az időtökét, elmondod őszintén neki, hogy milyen gondolatok és érzések kavarognak benned. Lehet ő is régóta így érez csak fél, hogy őszintesége meg fog bántani téged...legyetek barátok, hisz most ha az elején tisztázzátok nagyobb lehetőségetek van erre, mint később, amikor talán másnál próbáljátok megtalálni azt ami a kapcsolatotokból hiányzik, de a biztosat mégsem meritek befejezni.
Az, hogy találj magadnak valakit az csak rajtad áll, de előtte szerintem kellene valamit csinálni az önbizalmaddal, mert láthatólag azzal vannak itt gondok. Ne attól félj más mit fog szólni a döntésed miatt, ebben igenis önzőnek kell lenni. Mert csak te tudhatod téged mi fog boldoggá tenni. Hinned kell magadban, mert ha elkezded azt, hogy elképzeled a pasidat mással stb, ezek ilyen önmegvalósító jóslatok lehetnek. A végén tényleg meg fog történni és akkor senki másnak nem is köszönheted csak magadnak. Remélem tudtam neked kicsit segíteni!
"Amit gondolunk, hiszünk az lesz a valóságunk."

Valóban hátborzongató. Én pillanatnyilag benne vagyok. Ugyan
2010. szeptember 28. kedd, 21:53 | Névtelen (útkereső)

Valóban hátborzongató. Én pillanatnyilag benne vagyok. Ugyan férjhez nem mentem, de van egy kapcsolatom, de nem érzem jól magam ebben a kapcsolatban. Én voltam az, aki kimondtam, hogy vége, aztán könyörögtem, hogy mégis kezdjük újra. Ezt eljátszottam kb. 4-szer, aztán végleg vége lett. De nem vagyok túl rajta.
Valahogy szeretném visszaszerezni, de nem tudom hogyan álljak neki. Nem bízik bennem, és én ezt megértem. Azt is tudom, hogy nem szerelmes a jelenlegi párjába. Csak érdek.
Szóval nagyon fájdalmas tud lenni ez az egész helyzet. Szinte fizikai fájdalommal jár.

Pitypang képe
Azt hiszem, hogy meg kell tanulnunk magunk elott - vagy sajat ma
2010. október 06. szerda, 0:08 | Pitypang   Előzmény

Azt hiszem, hogy meg kell tanulnunk magunk elott - vagy sajat magunk ellen is - vesziteni...
Sokat gondolkoztam a teman es...arra lyukadtam ki, hogy lehet, hogy igy jobb...Viszont azt is tudom, hogy ha nem lett volna vege, en soha nem "vilagosodtam" volna meg.
Vegigneztem az eskuvoi kepeit az iwiw-en es...valahogy nem lattam magam a "kepben"...Kutattam a kepeken a mosolyat, a nezeset...Nem az a mosoly amit en szerettem, nem az a pillantas ahogy ram nezett ... Biztos szereti a lanyt, de...En en is szeretem a ferjemet..., de a szerelmen felul meg van egy erzes, amit soha nem ereztem azota sem: a meghittseg..., az a tudat, hogy ismer es szeret megis..., hogy barmilyen vagy, az ove vagy, hogy mindent, legrejtettebb titkaidat, vagyaidat tudja..., erti, erzi es szereti...Ez hianyzik nekem.

Pitypang! Nyár Hírnöke! A Női erők nagyon kellenek a Férfinak.
2010. október 06. szerda, 1:24 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Pitypang!

Nyár Hírnöke!

A Női erők nagyon kellenek a Férfinak. Ebből teljesedik, magasodik, mint a szárba szökkent majd megérett dús kalász.

S Ő kinek ajándékozza majd legerősebb magját?
Neked, aki szelíden hagyja, hogy a napsugár szabadon érlelje.
Az érlelő meleget Te foglalod benne össze szerelempiros mosolyoddal, azzal a hittel, amivel Társává szegődtél. Igaz, éltető szerelmeddel.
Képes vagy erre Pitypang?

Igen:-) Ha hiszel a Nyárban!

Ja...
2010. október 06. szerda, 7:04 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Pipacs:))

Szia Pitypang! Bizony sokszor később jönnek az emberben az ilyen
2010. október 11. hétfő, 18:27 | Erka

Szia Pitypang!

Bizony sokszor később jönnek az emberben az ilyen érzések. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy sokkal többet jelentett ő, mint, ahogy magad is gondoltad volna. Én is azt gondolom, mint ahogy már irták
is Neked, hogy ez akkor következik be, amikor valamit nem zárt le az ember még végérvényesen.
Mostani életed a legfontosabb mégis előfordulhat, hogy ez az érzés, ahogy idősödsz
még sokszor elő fog jönni. Akkorra már könnyebb lesz és mint egy jó és melengető érzésként
lesz ott a lelkedben.
Még az is előfordulhat, hogy egyszer mégis közösen folytatjátok tovább. Volt már ilyen az életben,
persze ehhez az is, kell, hogy benne is ott legyen ez az érzés, ami benned.
Szerintem akármilyen rossz is most, hagyni kell a dolgokat úgy ahogy van, aztán az idő úgyis
eldönti, hogy mégis egymásnak vagytok-e teremtve.
Sok boldogságot és örömet kivánok a továbbiakban!

Üdvözlettel:
Erka

Nagyon tetszett a cikk. Hasonló dolgokon megyek át én is. A
2011. január 27. csütörtök, 23:20 | Névtelen (útkereső)

Nagyon tetszett a cikk. Hasonló dolgokon megyek át én is. A jelenlegi párkapcsolatomból nagyon hiányzik valami (3 éve vagyunk együtt), ami az exemmel megvolt. Talán vele boldogabb lehetnék. TALÁN?!

Jó volt olvasni, hogy más is érez így. Én épp benne vagyok a
2012. április 26. csütörtök, 22:37 | Látogató (útkereső)

Jó volt olvasni, hogy más is érez így. Én épp benne vagyok a sűrűjében. 6 év után lett vége az exemmel, ő börtönbe került. Sosem gondoltam volna róla, kicsit belehaltam és egy évi látogatás után, elhagytam. 4 évig volt bent, nekem nem volt senkim, a lelkem mélyén visszavártam. Ő volt az első. Mikor visszajött, nem mertem belevágni, féltem a családom elutasításától, furcsa volt vele is. Hirtelen jött az életembe a férjem, 3 hónap után teherbe estem, összeházasodtunk, azóta már megszületett a második fiam is. Az exem kiment külföldre, lett egy kapcsolata. A második terhességem alatt egyszer beszéltünk, lelkes volt, örült, hogy hallja a hangom....olyan régi, jól eső érzés volt...természetes és békés. Azt mondta egyszer talán újra együtt leszünk, de nagyon megbántottam, letiltott mindenhol. Én újra belehaltam kicsit. Azóta távolodom a férjemtől, titkon, egyre jobban begubózóm. Az exemnek 1 hónapja megszületett a kisfia, az én házassági évfordulómon, és a kisebbik fiam nevét kapta. A férjem jó ember, jó apa, de valahogy nem vagyunk egy hullámhosszon, már valahol az elején éreztem, de akkor még elvakított a lila köd és úgy éreztem, hogy ez majd kialakul. Szeretni akartam. Problémáink vannak a szex terén is, nem tudok vele csókolózni sem igazán. Az exszel tökéletes volt, hosszú csókcsatákat vívtunk. A családjával sem jövök ki. Olyan barátias a kapcsolatunk, de nem bensőséges. Rossz embernek érzem magam és nem merek/tudok senkinek sem beszélni erről. Csak csendben szenvedek és nem értem magam.

Feliratkozás Hírlevélre