Nyugodtan eszem délben a juhtúrós kiflimet, amikor azon kapom magam, hogy nem a testem vagyok. Hirtelen, a semmiből jön a felismerés, és hozzá a tiszta, félremagyarázhatatlan tapasztalat, hogy nem vagyok azonos a testemmel, hanem csak használom azt, lakok benne, benne élek és mozgatom, amikor arra van szükségem.
Elméletben persze már „tudtam" korábban is, sőt hirdettem, tanítottam, hogy gondolkodjunk így a testünkről, de élő tapasztalatom eddig még nem volt.

Egy barátunkkal beszélgettünk az este és a párkapcsolaton belüli megcsalásokra terelődött a szó. Boncolgattuk, hogy ki mikor jut el arra a pontra, hogy megcsalja a házastársát és miért is?!
Vajon miért csalja meg, újra meg újra az ember a társát, ahelyett, hogy elhagyná vagy elválna?

Számtalan magyarázatot kitalálnak erre az emberek, elsősorban önmaguk felé, hogy a lelkiismeretüket megnyugtassák:

Szeretek egy férfit.

Már akkor nem értettem, hogy mi van velem, amikor olyan "könnyedén" rábólintottam az első találkozás ötletére. A könnyedén kifejezésnek itt azért van jelentősége, mert akkoriban nem éreztem nyitottnak magam egy kapcsolatra, jóformán abban az időszakban nem AKARTAM találkozni férfiakkal - párkapcsolat céljából legalábbis....hozzá mégis valami különleges, kíváncsiságot és érdeklődést generáló, láthatatlan kötelék vonzott és azt éreztem, Vele találkozni szeretnék.

Azt sem tudom hol kezdjem, annyira hosszú út áll előttem.
1.
Kérdések gondolatok a fejemben..de leírni vagy megfogalmazni?.. addigra már máshol járok, kuszaság..figyelmetlenség..még az olvasás sem megy, képtelen vagyok koncentrálni, fogalmazni..összeszedni a gondolataimat, és szavakba ölteni.
2.
Előző életemben láttam valamit, ami miatt legbelül nem akarok kapcsolatot, még a lelkem sem akar nő lenni.