- Nem akarok megváltozni! - Megállt a kezemben a kanál.
- Tessék? – meredtem a barátnőmre. Arra, aki ki nem hagyott volna egy eseményt, egy találkozót, egy könyvet, hogy abból ne szűrjön le tanulságokat saját életére. Aki előadásokat hallgatott, tanfolyamokat végzett, állandóan meditált, hogy elérje hőn áhított boldog életet, lelki egyensúlyt. Mindig agyalt, mindennek a titkát meg akarta fejteni, hogy minél tudatosabban éljen, és irányíthassa az életét.
Valóban sokat változott, ezért is lepett meg ez a kijelentése.

Hallgattasd el magadban a dogma, a tradíció, az elvakultság vigasztalóit, e régi elgondolások többé ne hallassák hangjukat benned, mert hazugok.
Csak tudatalattid szóljon benned, kövesd a tudatalattid utasításait, fogadd el a Teremtő Erőt, add át magad a Bölcsességnek. Jelentsd ki, érezd és tudd, hogy a Végtelen Intelligencia katonája vagy, teljesíted parancsait, hogy szépséget, rendet, szeretetet, és harmóniát hozz életedbe, és mindazok életébe akikkel találkozol.

Persze-persze életfeladata mindenkinek van, amit keresgélnek, kutatgatnak az emberek, ezt hívják útkeresésnek, "önmegismerésnek", de a küldetés nem ez. Míg az életfeladat az egyénre irányul - hogy önmaga fejlődjön valamerre - addig a küldetés túlmutat ezen, s egy tágabb összefüggésben értelmezve "kifelé" irányul. Aki életfeladatot teljesít sétál, leül, továbbmegy, nézelődik, elkanyarodik, hátrál, bolyong, ugrik, megáll, stb. Aki küldetést, az többé-kevésbé egyenesen, kitartóan egy irányban halad a cél felé.