Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Már egy hete, hogy nyomasztó álmok gyötörnek, elmosva a valóság és realitás közt leledző vékony határmesgyét. Mint egy képtelen szürreális sorozat. Mindig ugyanazokkal a szereplőket, de mindig más és más, kuszábbnál kuszább helyzetben és környezetben látom magamat. Koncentrálok, összpontosítok, megpróbálom irányítani, megérteni, mit is akarnak tőlem, de sehogy sem kerülök közelebb az igazságomhoz. Keresem az értelmet, a logikát, a jelentést, a kódot, az emlékfoszlányokat kutatom, de reggelre szertefoszlik minden. Illetve majdnem minden. Az érzés, a kötelék, a jelenléted az velem marad.

Az írás mindig közel állt hozzám,amikor elkezdek írni szavakból mondatok,mondatokból oldalak lesznek.
Csak úgy ömlik ki belőlem az írás aztán egy napom amikor megszűnt bennem az égető érzés amivel az életemben a dolgaimat kezeltem,ami hajtott mindig ,elmúlt az írás utáni szenvedélyem is és szépen elmaradtak a napló írásaim az esti órákban . És teljesen befejeződött.

Nincsenek véletlenek!Sokszor kerestem a jelentését,összefüggését, de akkor még nem értettem és nem tudtam mit kezdeni ezzel a két szóval. Mint mindenki más próbáltam élni az életem ebben a rohanó világban a lelkemmel pedig nem is foglalkoztam. Abban az időben munkahely váltáson estem túl, a munkahelyemen a megfelelés akarás hajtott, a túlórák száma csak gyarapodott, családommal nemhogy kevés időt töltöttem, de még azt is amikor néha együtt voltunk sikerült, elrontanom.

Mit gondoltok, az ellentétek vonzzák egymást? Vagy inkább a hasonló emberek érzik magukat jobban együtt?
A csillagok, a karma, és a személyiségünk meg tud-e határozni annyira, hogy ez a szerelemben is mérvadó legyen?

Az negativitások abban határozhatók meg, hogy "valamit rosszul teszünk".
Amikor valami rosszat teszünk addig fogunk kellemetlen érzésekkel bírni
fizikai testünkben, amíg ténylegesen tovább folytatjuk a káros cselekedetet. Az
emberek hajlamosak arra, hogy becsapják magukat. Amikor rosszul tesznek
valamit, és ezt nem akarják elismerni, kényszeredetten jól próbálják érezni
magukat.
Ezt a folyamatot nevezzük szupressziónak, magyarul elnyomásnak. Ezzel az
elnyomással az alap szituáció nem változik, amit eddig rosszul tett valaki, az

Csoda az egész élet, a kezdettől a végéig. Ilyen csodákat rejt az önismereti út is.

Mert lássuk be ez egy folyamat, a kezdettől a végig. Ahogy a csecsemő tapasztalja, tanulja a világot, úgy tapasztal az önismereti úton járó ember. Elég, ha csak szembe néz feladataival és lelke szerint cselekszik. Persze ahhoz ismerni kell a lelkét és figyelni rá. Valljuk be a lelki ismeretünk szerint cselekedni nem mindig könnyű, de a tiszta út.

Hogy a szerelem milyen csodákat rejt, nem kell mondani, de van egy mondás a szerelem sötét verem.

Sziasztok!

Már régóta feltűnt, hogy nem tudom kimondani azt, ami foglalkoztat. Egyszerűen, mintha nem ENGEDNÉK.
Amikor épp valami fontos dolgot szeretnék mondani, akkor valaki mindig a szavamba vág, vagy történik vmi ilyesmi...
Ma is ez volt.
Reggel egy padon ültem egy jóbarátnőmmel, és furcsa dolgot láttam: egy lány energiáját vagy auráját, ahogy elment előttem. Nagyon érdekes volt, még ennyire élesen és nagyban nem láttam ilyet. A döbbenet kiülhetett az arcomra is, mert a barátnőm megkérdezte, mi az, mit látok.

Én sokáig azt hittem ismerem magam és egész jól rálátok a mozgatórugóimra. 35 felé kezdett gyanús lenni, hogy amit hiszek magamról (legyen az rossz vagy jó) nem igazán tükrözi az életem eseményeit.
Barátaim javaslatára beneveztem egy önismereti tanfolyamra, ahol úgy éreztem magam, mint a Shrek ogre és a hagyma esete: szép lassan lehántottam magamról a héjakat, egyre mélyebbre láttam, és ami a legjobb, hogy fel tudtam oldani a hiteimet, meggyőződéseimet, amelyek akadályozóak a céljaim elérésében.

1848 március 16-án Petőfi Sándor leül a Pilvax kávéházban egy asztalhoz. A pincér odamegy hozzá és megkérdezi:
- Petőfi úr! Hozhatom a szokásos Unicumot?
- Isten ments! Nézze meg tegnap is mi lett belőle!

Mire tanít minket Petőfi?

Arra, hogy ha már ismerjük a gyenge pontunkat, akkor igyekezzünk elkerülni azt. Ne lépjünk bele kétszer ugyanabba a gödörbe, ne fussunk bele újra meg újra ugyanabba a játszmába, ne hagyjuk becsapni magunkat ugyanazon módon.

Egy súlyos érzelmi megrázkódtatás komoly betegséget vált ki (a GNM szerint).
Ahhoz, hogy ez tényleg NAGYON KOMOLY legyen, több feltételnek kell egyszerre együtt lennie.

Ezek a következők:

1. Érzelmi elszigetelésben éljük meg. Az eseményt elmeséljük vagy nem, de az eseménykor keletkezett ÉRZELMEINKET nem.

2. Hirtelen nem számítunk az eseményre, mondhatjuk: derült égből villámcsapásként hat ránk.

3. Kilátástalannak ítéljük meg, nem tudjuk a megoldást.

Tavaly történt velem vidéken, a szüleimnél. Olyan szélvihar lett, amelyet nagyszüleim sem láttak még soha. A készülődő felhők színéből lehetett érezni, hogy ez most nagyon nagy vihar lesz, talán jégeső is. Próbáltunk a kertben mindent elpakolni, autót letakarni pléddel, mégse verje meg nagyon a jég. Eső, szél…a vihar megérkezett. Félelmetes volt. Bentről a házból néztük végig.

Kitártam az ablakom, és sok minden berepült rajta. Amikor kitárjuk az ajtónkat is, akkor nem csak friss levegő áramolhat be azon, hanem olyanok is besétálhatnak, akiket nem vártunk, és ez okozhat örömet is, de kellemetlenséget is. Az emberekkel való találkozásoknál sokszor jó érzés kapcsolódni, ismerkedni, adunk és kapunk, megérint minket valaki, mi is megérintjük a másikat, de az is előfordul, hogy próbálkozásaink ellenére sem tudunk jól viszonyulni a másikhoz, állandó a taszítás, félreértés, zavar.