Egy bizonyos idő után senki sem kerülheti ki a legfontosabb kérdést: ki vagyok én? A hétköznapi életben erre az éppen aktuális szerepünk kis énje felel: anya vagyok, feleség vagyok, munkatárs vagyok és alakítjuk az éppen aktuális szerepünket. Az egyéniségünk színezi a, hogyan-t és amíg nem a szellem irányít minket addig nem beszélhetünk kiforrott egyéniségről. Akkor vagyunk önmagunk, ha a negatív érzéseinket is vállaljuk és ezzel együtt is választjuk a boldogságot. Az erőltetett pozitív gondolkodás nem hozza várt eredményt, mert hiányzik belőle a könnyedség.

Nos írásomat egy dolog ihlette meg, 2 nagyon kedves hölgy kopogott be kb 1 órája a lakásba, és érdeklődtek, hogy hiszek-e Istenben. Természetesen igennel válaszoltam hiszen én tényleg hiszek benne, és elindult egy beszélgetés ami nagyon elgondolkodtatott. Ők nem reklámoztak, hirdettek hanem elővették a Bibliát és egy egy gondolathoz idéztek belőle. A lényeg hogy figyelmeztetik az embereket hogy nagy változás jön, vége lesz a "Sátán" bajkeverésének, és aki tényleg hisz Istenben próbáljon meg az ő törvényei szerint élni.

Az elmúlt hetekben többször nem találtam a helyemet, valami mindig hiányzott, ezért újabb gyakorlásra szántam el magamat: boldog leszek!
Korábbi gyakorlásaimban egyszer dolgoztam már ezen a célon, hiszen néha ugyan spontán belekerültem a boldogság állapotába, de én arra vágytam, hogy mindig boldog legyek!

Visszatérő kérdés a táborokba először jelentkezőknél: Mi lesz a program, mivel töltjük az időt a táborban?

Nos, van egy alap program, ami a gyakorlásunk gerincét adja: Délelőtt és délután is önismereti beszélgetéseken, előadásokon és meditációkon keresztül ismerjük meg a problémáink valódi belső okait és oldjuk fel azokat. Ezt a gyakorlást olykor kiegészítjük lélekemelő spirituális meditációkkal és egyéb gyakorlatokkal.