Úgy döntöttem, el kell fogadnom, ami van. Nem tehetem meg a gyerekekkel, hogy egy idegbeteg őrült vigyázzon rájuk. De kívántam is ezt a belenyugvást, mert egyszer már éreztem, és akkor jó volt. Most is jó, mégis úgy érzem, hogy jön valami jobb ezután. Volt már, hogy nem voltak anyagi gondjaink, és akkor hiányzott valami. Nem tudtuk, hogy mi, csak hiányérzetünk volt. Erről tegnap beszélgettünk. Nem gondoltam, hogy a párom megért. Nem gondoltam, hogy megoszthatom vele, amire mostanában rájöttem.

Most már szeretettel gondolok Rád!

Bár volt idő, hogy másként gondoltam én.
Sötét órán jöttem öledre én.
Bú emésztette a világot, vágyat.
Arcomon könny csordogált, hogy vágyam újra él.
De hogy?
Elhagytak, s anyám, te is.

Ez éltem fontos percein magam bolyongtam célom felé,
De nem tudtam, csak féltem.
Gyakran elbuktam.
El én.

Gyűlöltem Istent.
Mit tett velünk? – kérdeztem én.
A válasz későn jött: nem, nem Ő tette ezt.
Hibásak társaim, hűtlen anyám –, gondoltam én.
Gondoltam, s emésztett ború, mart a bú.

Szia Skorpio!

Valamiért jött, hogy ezt küldjem el Neked...

http://www.youtube.com/watch?v=78Ruh0ewBVo

Macskák: Memory /Emlék - a szöveg magyar fordítása:

Éjfél, csak egy hang sír a szélben,
És a Hold gyűrött arcán ül egy fáradt mosoly.
Itt a járdán egy sárgult levél haldoklik még,
És a szél fölöttünk zúg.

Emlék, ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd.
Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.
Édes emlék kell, hogy élj.

Minden gázláng intő jel,
És titkot rejt minden árnyék.