"Egy jó barátnőm anyósát elemeztem Tonglennel. Könnyebb dolgom volt, mint nálad a tanfolyamon, mert láttam róla egyszer egy fényképet. A külsejéről ezért nem is beszeltem neki.

A barátnőm panaszkodott egy-két konkrét dologra vele kapcsolatban, ezért is kérte, hogy "nézzem meg."

Ráhangolódtam, elég mélyen sikerült relaxált állapotba kerülni, és átnéztem őt "belülről". Lelki, fizikai érzésekre, problémákra koncentráltam, és meglepően sok minden jött, csak egy pár példa: gombóc a torokban, szorongás, szívproblémák, gyakori egyedüllét, félelem a magánytól, stb.

Egy bizonyos idő után senki sem kerülheti ki a legfontosabb kérdést: ki vagyok én? A hétköznapi életben erre az éppen aktuális szerepünk kis énje felel: anya vagyok, feleség vagyok, munkatárs vagyok és alakítjuk az éppen aktuális szerepünket. Az egyéniségünk színezi a, hogyan-t és amíg nem a szellem irányít minket addig nem beszélhetünk kiforrott egyéniségről. Akkor vagyunk önmagunk, ha a negatív érzéseinket is vállaljuk és ezzel együtt is választjuk a boldogságot. Az erőltetett pozitív gondolkodás nem hozza várt eredményt, mert hiányzik belőle a könnyedség.

Már egy ideje észrevettem magamon, hogy bizonyos dolgokba nehezen kezdek bele, annak ellenére, hogy mikor már csinálom, kifejezetten szeretem. És mintha nem "tanulnék" a tapasztalatból, hogy milyen jó volt korábban, következőleg újra nehezen fogok neki...

Köszönöm, azoknak akik próbálkoztak valamit tenni értem.
Kezdem magam úgy érezni, mint egy brazil szappanoperában. Ma reggel elég szörnyen ébredtem fel. Ambivalens érzéseim teljesen lebénították az életfunkcióimat, és picit megijedtem, hogy lassan már nem tudom ki vagyok...