Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Mi az az entitás? Kell-e félni tőlük? Hogyan kezeljük Őket?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a fórumtémában.

home-taping-is-killing-musi.jpg

Kultúralopás, avagy a szerző jogok meggyalázása?

Elolvastam egy régebbi fórumtémát: Mi számít lopásnak? címmel. Már korábban foglakosztat ez a téma, de nem akartam a hozzá szólni (mert a weblapon ez már lerágott csont).
Mivel sok kérdés merült fel még így is bennem, úgy döntöttem, hogy nyitok egy új topikot, részben folytatása az előzőnek, részben kiélezve, két konkrét témára, a letöltésre, és az antikvár kereskedésre. Örülnék, ha a következő pontokhoz hozzászólnátok, és új szempontokat is feltárnátok.

Annyira rám ragadt most és megült engem ez a keserédes hangulat, hogy fel elevenítette bennem az érzést, amikor....

Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég
A könny csordul,
s eléd borul.
Felhőre száll
de mégsem áll.
Mikor égbe ér,
már mondaná,
de senki nincs
ki hallaná.
Így könnye most
a földre hull
mennydörgő záporul.
A szó, a tett
hiába már.
Zápor verte kismadár.
A szél ahogy zúg,
mintha fülembe súg:
Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég....
mondd leszünk e még?

A múltkor már írtam valahol, hogy egy-egy pillanatra elkapott a tapasztalás: nem vagyok azonos a testemmel. Akkor megfogalmazódott a vágy, hogy milyen jó lenne ezt nem csak pillanatokra, hanem hosszabban, végleg tapasztalni!
Tegnap óta egész hosszú időkre úgy élem meg, hogy egy belső lény vagyok, aki ebben a testben lakik, használja és irányítja azt. Sőt ha akarom, akkor szándékkal is elő tudom hozni ezt a látás- tapasztalás-módot. Csak akarnom kell és ismét így tapasztalom a test és magam közötti kapcsolatot.

Mit gondoltok a kegyes hazugságról, vagy ha jobban tetszik akkor a kegyes elhallgatásról?
Megteszünk dolgokat vagy megtörténnek velünk dolgok, és szándékosan eltitkoljuk, hogy a másiknak ne okozzunk fájdalmat. Szerintünk ezek a dolgok beleférnek a mi erkölcsi normáinkba.
Szabad hazudnunk akkor, ha ezzel csökkentjük a másik szenvedését? Vagy ilyen esetben is legyünk kegyetlenül őszinték?

Azért,hogy rendesen,becsületesen élsz,vársz valamilyen jutalmat?
A különböző vallások igérnek: menyországot vagy poklot
jobb következő életet.....stb.
Ezekért élsz helyesen,az igéretek miatt???
Olvasni lehet mindenfélét:
pl."Istentől csak saját tetteink visszahatásait kapjuk"
vagy "Az Isteni jutalom is csak végzeted,sorsod és tetteid következményeinek egyszerű kölcsönhatásából
születik"
Ki alakítja végzeted?Ki alakítja sorsod?
Pokol és menny bennünk van - mint tudjuk

Sziasztok!

Ez most nem olyan spirituális téma, de az élethez tartozik, rövid leszek.
Pár hónap múlva érettségizem, és az ország egyik legjobb egyetemére jelentkezek. Minden nap tanulok, ,,bio" agyserkentőt iszom, igyekszem, amennyire tudok, de lassan minden este sírva alszok el, mert a lehetséges pontjaimat számolgatom és stresszelek, hogy mihez fogok kezdeni, ha nem vesznek fel. Ráadásul ez az egész az önbizalmamon sem dob nagyot.

Vízililiom.jpg

Azt mondják yang - világban élünk. Látjuk , tapasztaljuk.
Szükség lenne a jin -re , a nőiségre , hogy az egyensúly visszaálljon .
A nők érzik a fontosságukat, ezért igyekeznek megerősíteniük pozícióikat a világban , a
férfiközpontú világban.
De a cél nem a nők " el-yangosodása " bár minden nőben éppúgy ott van tiszteletreméltóan
a yangerő is , amit sok helyzetben használniuk is kell.
A cél mégis a jin - erő megmutatása , felszínre hozása az én gondolkozásom szerint.

Ezzel kapcsolatban volt egy meglepő élményem .

Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A "létkérdések szorongatnak" bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben "megkímélt" ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.

Sándor egy névtelen hozzászólónak válaszolta hogy, ,,mostantól a hittérítők hozzászólásait törlöm.”
Persze tudom, minden joga meg is van hozzá. Nem ez ellen akarok lázadni, csak egy kicsit elgondolkodtam.
Megoldunk ezzel bármit is? A magunk nyugalmát talán igen, de nem azt tanultuk, hogy minden egy?
A világ egy és oszthatatlan, és hogy ismerd meg/fel mindenkiben önmagad részét?
Nem szerethetsz, és nem gyűlölhetsz anélkül, hogy ezt önmagaddal meg ne tennéd.