Ha annyira megvilágosodott vagy, tölts egy hetet a szüleiddel! | Önmegvalósítás.hu

Ha annyira megvilágosodott vagy, tölts egy hetet a szüleiddel!

Hozzászólások

47 hozzászólás
fehercsongor képe
Na , ezen megbuktam . Biztos ,hogy együtt tudnék élni a
2009. szeptember 12. szombat, 1:22 | fehercsongor

Na , ezen megbuktam . Biztos ,hogy együtt tudnék élni a szüleimmel , de ezt most rengeteg ön ( kényelem ) feladással élném meg , bár ha benne lennék a helyzetben akkor vagy eltompítanám az apró összeütközéseket , vagy , ha a gyomrom végképp nem bírná , akkor elkezdeném keresni a menekülés útját .
Sok mindent megengedek magamnak , amit ők nekem nem , és egy részük akár bántó is lehet számukra , noha nem azzal a szándékkal léteztetem . Nekik is sok lemondást jelentene az , hogy magamtól nem vagyok az ő elvárásaik szerint való . Sok egyéb közt : Nem vagyok egy mókás alkat , de az öregkori pesszimizmusuk nyomasztó fuvallatként érint meg olykor . Ha már emelni nem tudok , akkor legalább lehúzni ne hagyjam magam .
A heteimet évek óta magammal töltöm . Kielégítő társaság . Elképzelni sem tudom már , hogy milyen lehet 2 -3 napnál többet megnyílva lenni mással .
Köszönöm a kérdést , mert az.
,- egyébként gyorsan homályba visszasüllyedő -, határaimra irányított fényszóróként érzékelem , és ilyenkor a nagy magányban bimbózó glóriám kicsit visszahúzom . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Feltöltött energiatartalékkal a konfliktuskeresés izgalmas és jó élet . Szerintem .

Kirsikka képe
önfeladás
2009. szeptember 12. szombat, 13:47 | Kirsikka   Előzmény

Pontosan ezaz... ideiglenesen, pl egy hétig, tanulás végett, oké...
de közelebbről vizsgálva miért is ragaszkodunk? meg mihez is? A személyiséghez? szokásainkhoz?... ego. nemtom bírnám-e a szüleimmel egy hétig. Nagyon nyitottnak (nyitott szívűnek) kéne lenni hozzá... top formában.

Az előbb csináltam az elfogadás, önelfogadás meditációt, és belém hasított a mondat, "add fel önmagad h önmagad lehess"... "a személyiség csak egy kabát"... sírtam egy jót, most könnyebb. Nemsokára megyek haza... a szüleimhez. Kíváncsi leszek hogy megy a gyakorlatban....

Te csak hiszed most, hogy megbuktál ,pedig nem . Mivel nekik ne
2009. szeptember 12. szombat, 15:18 | Névtelen Úá (útkereső)   Előzmény

Te csak hiszed most, hogy megbuktál ,pedig nem .

Mivel nekik nem kell megfelelj.

A felnőtté válás útján vagy és van humorod hozzá.
Aki így tudja magát látni mint te, annak könnyű és
nagyon vidám útja lesz arra , amerre mindannyian tartunk.

ÚÁ

Aditi képe
A szüleink a legnagyobb mestereink
2009. szeptember 12. szombat, 16:01 | Aditi

Három éve megkértem a Kegyelmet, amikor majdnem meghaltam, és tizennégy év küzdelem és fel-nem adás, és hatalmas belső erőm, tudásom legjobbja felélése után elérkeztem egy ponthoz, ahol nem láttam semmilyen kiutat. Azt kértem, mutassák meg, és adjanak lehetőséget megérteni, amit eddig sohasem értettem: miért éppen így élek? Miről szól a betegségem? És adjanak lehetőséget meggyógyulni, mert hittem a "csodában", hiába mondták az orvosok: ez gyógyíthatatlan! Tudtam, hogy létezik a boldogság és hogy el lehet érni.

Most a szüleimmel élek. Elveszítettem szinten mindent, amit azelőtt a "felnőtt" életemben megszereztem. És még sok minden mást is, amit hittem magamról, és amik azóta elkezdtek átformálódni bennem.

A szüleimmel való együttélés tanít a legnagyobb alázatra, és szeretetre. A legfájdalmasabb és legmeglepőbb élmények kapcsán.

És ugyanakkor tanít arra: milyen vagyok. Mit jelent az, alkalmazkodni, de úgy, hogy többé ne adjam fel magam, mint azelőtt. Az igazi "felnőtt", a szerető felnőtt szerepére tanít.

És arra is, mit jelent az, BELÜL felnőttnek lenni, hogy a körülményeink (betegség, anyagi hiányok) nem határozzák meg azt, akik vagyunk, és a szeretet-képességünket. Még ha ők meg is határozzák magukat és másokat ezek által...

Mindennap esélyem van látni, mit örököltem, és tudatosan formálni magam abban, mi az, amit ebből megtartok, és mi, amit nem élek meg többé, ahogy felismertem.

Segít felismerni: KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN

A karmáinktól való megszabadulás (örökölt viselkedés-minták, a vérben, vagy akár a DNS-ben kódolt tudattalan tudati tartalmak is!) legrövidebb és legrögösebb, de leghatékonyabb útja, ha visszaköltözöl a szüleidhez. Akkor garantáltan belenézel a lelki és szellemi tükrödbe minden nap.

Ha tudod tiszta szívvel szeretni a szüleid, akkor már tudod szeretni magad. És ez segít megtisztítani a karmákat, helyre tenni és átformálni a kapcsolatot, és szeretet élni, még ha soha nem is fognak megérteni téged.

Az a természetes út, ha a idővel a szüleid bölcs mesterévé válsz az alázatod által.

Akkor vagy igazi felnőtt, ha meg tudod teremteni a belső függetlenséget, nem csak a külsőt (anyagi) és szemlélni tudod őket. Akkor tetted le a már hamis-gyerek éned végképp.

A szüleink a legnagyobb mestereink. Amíg elutasítással reagálunk érzelmileg tetteikre, megnyilvánulásaikra, ítéleteikre, esetleges alacsonyabb tudatszintjük megnyilvánulásaira, véleményükre rólunk, a világról, gondolataikra, amíg nem tudjuk elfogadni amit adnak, mert "mi nem olyat akarunk", addig nem szeretünk tiszta szívvel ezekben a helyzetekben. Csak ismételjük a viselkedés-mintákat, amiket tőlük, és/vagy a felmenőiktől örököltünk. És ott magukat sem tudjuk még szeretni.

Én úgy veszem, hogy valahányszor rossz élménnyel találkozom velük kapcsolatban, magam egy részével találkozom. Amitől még nem vettem búcsút. Félelemmel, bűntudattal, a kiszolgáltatottság hamis érzésével, az "én képtelen vagyok" hamis gondolatával, az "engem nem szeretnek" hamis érzésével, a "hálátlan vagyok" hamis vádjával stb...

A szüleim a legnagyobb tanáraim abban, hogy ha valami bajom támad, ne vetítsem ki arra, akivel konfliktusom van, meg a világra, hanem megoldást keressek. Magamban, és odakint is. Velük gyakorolhatom a legélesebben azt, hogy el tudjam választani magam, és mások érzelmeit, gondolatait. Hogy az ő reakciójuk az övék. Én meg eldönthetem, akarok-e reagálni. Drámákat játszani. A szülőkkel való érzelmi és gondolati összekapcsolódások felismerése, és a sajátjaink kialakítása az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) lelki feladatunk.

Vannak, akik erre csak akkor döbbennek rá, amikor már meghalnak a szüleik. Vannak, akik akkor sem. És a szüleik életét élik még sok mindenben egészen halálukig.

Azt hiszem a szüleinkkel kapcsolatban is az a feladatunk, ami az egész világgal: meglelni a belső függetlenségünket, felfedezni a tudat erejét önmagunkban, és a szeretet szolgálatába állítani.

Tudni kik vagyunk, kivé akarunk válni, és ezt határozottan képviselni, sugározni a tetteinkben, létezésünkben, de mindig, folyamatos figyelemmel és szeretettel a körülöttünk lévőkre, a világra.

A szüleim tanítanak az igazi "spiritualitásra".

Namaszte

Ademon képe
Mi a baj a szülőkkel?
2009. szeptember 14. hétfő, 16:20 | Ademon

Miért is lenne gond ha a szülőkkel kéne élni? :) Szerintem ez szubjektív.
Ha az ember ismeri az emberi lelket, akkor azt is tudja, hogy a szülei miért olyanok amilyenek. Én töltenék velük sok időt, nincs semmi bajom velük :)
Mindennek megvan az oka, csak tudni kell felismerni ezeket az okokat!

jaguar képe
az a baaaaj...
2009. szeptember 14. hétfő, 22:55 | jaguar   Előzmény

Ááááá.. nagyon jó téma. Júliusban volt egy afférom a faterral. Épp "otthon" tartózkodtam pár napot és az egyik nap a fejemhez vágta mikor hazaért a munkából, hogy miért van nyitva az ablak?... Nyár, napsütés, miért van nyitva az ablak a konyhában? Gyakorlatilag lebaszott. No de, a dolog pikantériája az, hogy ő maga hagyta nyitva az ablakot mikor elment munkába, én hozzá nem nyúltam! :) És éppen ezért vált ez egy szimbolikus dologgá, na ezeket kaptam én gyerekkoromban de folyamatosan... Na akkor - mert épp illuminált állapotban voltam (otthon mi mást csinálhatnék ilyen lehúzó közegben..) - elkezdtem őt kiosztani.. De kíméletlenül. És persze őszintén, az én szemszögemből.. A végére úgy éreztem sikerült átütnöm az egója falát, bevonult a szobájába, és arccal az ágyba temetkezett, szerintem a sírás kerülgette... De végül mégsem.. napokkal később tudatta velem anyámon keresztül msn-en, hogy ő bizony így nem beszélt soha a szüleivel, és amíg én nem kérek bocsánatot, addig ne tegyem be mégegyszer a lábam a házába... Ok gondoltam, legyen akkor így, egy gonddal kevesebb.

Visszatérve a témára, én úgy érzem magam köztük, mint egy megnemértett papírsárkány... csak lehúznak a zsinórjaikkal a földre. Mi értelme lenne velük sok időt eltölteni? Ok, hogy tükrök, de akkor meg elég visszagondolni a "lenyomatukra", felesleges lehúzni magunkat velük töltött időkkel. Ők egy elveszett generáció - egyre inkább így látom - hagyjuk őket magukra, égessük fel a múltunkat, haladjunk tovább a saját utunkon.
Rosszul látom szerintetek?

Menekülni ne tudsz a múltad elől, előbb utóbb úgy is utolér
2009. szeptember 15. kedd, 1:01 | Szabó_Péter   Előzmény

Menekülni ne tudsz a múltad elől, előbb utóbb úgy is utolér és akkor mindig egy picivel többel kapod vissza, h képbekerülj és cselekedj, tanulj belőle..... éppen az piálás, amit említettél, pont ezt a célt hivatott elnyomni, hogy addig se nézz szembe a dolgokkal... Kérdés, h akarsz e!

jaguar képe
Igen, de..
2009. szeptember 15. kedd, 8:48 | jaguar   Előzmény

Erről most az jutott eszembe amit Sanyitól hallottam a nyáron és tudom, biztos vagyok benne hogy elsősorban akkor és ott az nekem volt címezve. Hogy ha bármilyen serkentőszert használunk is, és lehet az éppen az alkohol is vagy bármi - mindig próbáljuk figyelni a mechanizmusát, hogyan hat ránk. Na ez a nehéz! Hogy ne csak lubickoljunk abban az állapotban önfeledten, hogy milyen fasza meg minden, hanem próbáljuk észrevenni, hogy mi az ami változott bennünk, és hogyan tudnánk azt az állapotot elérni alapjáraton is. Na ebben ki tud tanácsot adni?

Kirsikka képe
kanyar & tanács
2009. szeptember 15. kedd, 9:03 | Kirsikka   Előzmény

jól elkanyarodtunk, de van tanács: szívnyitás+elfogadás+önelfogadás meditációk :) sok sok sok szeretet -a szülők irányába (is) meg mindnkiébe akit kizárnál: "kabátalánézés" ;)

Kedves Jaguár ! Amit írsz így igaz.Nagy és nehéz "öröksége"
2009. szeptember 15. kedd, 10:08 | Névtelen Úá (útkereső)   Előzmény

Kedves Jaguár !

Amit írsz így igaz.Nagy és nehéz "öröksége" van a ti generációtoknak.
A múlt bűneit mindíg a gyermekek isszák meg és ez így megy generációról ,
generációra.

Amit jól látsz , hogy el kell szakadnod.Ez az élet "rendje" és nem élhetjük
az életet a szülők helyett.
Sokszor a szülő a saját elrontott életét a gyermekétől "kéri számon "
mert nem ott kérdez rá az életére ahol választ is kaphat.
..hiszen az ő generációjuk nem tudatosodhatott , mert MINDENT megtettek
ellenük.Megalázták őket emberségükben,meggyalázták a lelküket ,
nem vették EMBER számba őket.

Az a hatalmas vágy amivel a fiú tudja keresni az apát ( Atyát ),a gyökerét
ahol biztos alap van és onnan biztos a továbblépése mint férfi ,az
a vágy ma az italba, a drogba keres "feloldozást" ELFOGADÁST,mert
ott ahol kellene legyen ,nincs elfogadás.A gyermeket még csak csak
elfogadja ,de a felnőtt személyt aki igazi személy szeretne lenni
azt már nem.
A világban ma a fiú az apa , nagyapa generációjának hiányától szenved.

Ezt a helyzetet csak Isten tudja kezelni , mint minden válságot IGAZÁN.
Van egy könyv ami erről a küzdelemről szól: A férfi útja. Két kötet az írójának
után kell nézzek.
De ismert könyv egyházi könyvesboltban is kapható...
Nem mindenkinek szoktam ajánlani , mert eléggé egyházellenes , így aki
nem " tud " eléget az egyházról mint olyan, sok olyat vonhat le ,
ami nem igaz ennek a szervezetnek a működéséről...feladatáról.
De egy biztos, mint férfi nagyon sokat meríthetsz ebben a témában
belőle.

Ha személyesen is van kérdésed :j.lesz@chello.hu-n megteheted.

Baráti üdvözlettel :ÚÁ

Apud + a Te kapcsolatotd
2009. szeptember 15. kedd, 10:24 | Szabó_Péter   Előzmény

Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban "élvezetet lelni", h most akkor full meg az idegtől? :) Amikor padlón voltam az év elején, akkor még én is tele voltam rossz dolgokkal a szüleimmel kapcsolatban is, de el jutottam kineziológushoz és felvilágosított, h nincs jogom a szüleimet el/megítélni és bírálni. Ők olyanok és kész! Elfogadás! Elég szépen elkendőzöd a belső dolgaidat, ahogy érzékelem azzal, h minden feleősséget visszapasszolsz Faterodra...

Tudod, olyan ez, mint egy FA, nem lehet nagy lombkoronája, ha a gyökerekkel nincs jó kapcsolata... Előbb-utóbb kiszárad... És az az ijesztő, h ezt most frankón magamnak is mondom.....

:)

Péter ! Az amit él Jaguár normális. Nem érzi azt , hogy
2009. szeptember 15. kedd, 10:45 | Névtelen Úá (útkereső)   Előzmény

Péter !

Az amit él Jaguár normális. Nem érzi azt , hogy bocsánatot kellene kérjen,
mert ahhoz előbb meg kellene történjen az édesapa elfogadása.
Akkor is el kell a szülőnek fogadnia a gyermekét, ha az nem az ő elképzelése
szerint tesz v nem tesz meg dolgokat.Ha mi szülők nem fogadjuk el
a gyermekünket, akkor az csak egyet ért és érez : ellöktek.

A szülő nem szülősítheti a gyermeket ,vagyis nem
várhatja el , hogy a gyerek értse helyette azt ,amit neki kellene
értenie a szülői mívoltában.
A szerepek nem cserélhetők fel.Főleg az elfogadás szempontjából.
A szülő igent mond a fogantatásra , onnan végig igent kell mondjon
a gyermekére.Nem tagadhatja meg ha Isten törvényei szerint él.

Ágival egyet értek , de ő már egy másik életszakaszban van, ami
Jaguárnak most édes kevés.Pici korban elég. A gyermeket így tanítjuk,
de nagy korában már azt kéri elsőre tőlünk számon :
te szeretsz e engem úgy , olyannak amilyen MOST vagyok.

ÚÁ

jaguar képe
"Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban "élvezetet lelni", h
2009. szeptember 15. kedd, 12:07 | jaguar   Előzmény

"Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban "élvezetet lelni", h most akkor full meg az idegtől? :) "

- ha ezt így gondolod akkor teljesen más dologra reagálsz, nálam nem ez volt a helyzet ez esetben.
Ok, lehet hogy nincs jogom, de jogom van viszont megvédeni magam ha igazságtalanság ér, amit régen nem tettem meg. Ez ennyiről szólt.

Amúgy érdekes ez a gyökér-téma. Agyalni fogok ezeken, köszönök minden hozzászólást, tanácsot.

Nem mindig a legjobb védekezés a támadás... Olykor a hallgatás
2009. szeptember 15. kedd, 12:13 | Szabó_Péter   Előzmény

Nem mindig a legjobb védekezés a támadás... Olykor a hallgatás vagy egy mosoly nagyobb """""fegyver""", mint bármilyen kemény szó vagy mondat. :)

jaguar képe
én csak az idézett mondatodból látom, hogy rosszul ítélted meg
2009. szeptember 15. kedd, 12:30 | jaguar   Előzmény

én csak az idézett mondatodból látom, hogy rosszul ítélted meg a helyzetet. akkor és ott elkapott a hév, de nem ilyen fajta élvezetek vezéreltek abban biztos vagyok. persze ezen is érdemes elgondolkodnom valószínűleg.

Jaguár ! A könyv írója :Richard Rohr Sok kultúrát megvizsgált
2009. szeptember 15. kedd, 12:45 | Névtelen Úá (útkereső)   Előzmény

Jaguár !

A könyv írója :Richard Rohr

Sok kultúrát megvizsgált az említett témakörben
és ezekkel veti össze a mára kialakult helyzetet .
Tökéletesen körüljárja ezt a témát.

ÚÁ

Jaguárnak
2009. szeptember 15. kedd, 9:05 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Jaguár!

Tiszteld a szüleidet, mert különben NAGYON PÓRUL JÁRSZ!!!!
Utólag sem szégyellted el magad, hogy hogyan beszéltél az apáddal??? Nincs lelkiismeretfurdalásod????
Ők neveltek fel. És akármilyen eszközökkel, de tőlük lettél olyan, amilyen..... Ezért tisztelettel és hálával tartozol nekik. Haragszom rád, mert így viselkedtél! ejnye-bejnye!!! Igenis kérj bocsánatot!

Okulásul: én amikor anyámat utoljára láttam összevesztem vele egy semmiségen(nem is emlékszem min). Mert egy önző, akaratos, tudatlan, ostoba, beképzelt, öntelt alak voltam. Három nap múlva meghalt, nem tudtam kibékülni vele!!!SOHA nem bocsájtom meg magamnak!!! Annak ellenére, hogy ez volt a legnagyobb tanítás, amit valaha kaptam. És a legnagyobb lökés a "máskéntgondolkodás" felé.

Ha okos vagy tanulsz a hibámból!

Ági

jaguar képe
Áginak
2009. szeptember 15. kedd, 9:26 | jaguar   Előzmény

Szia Ági!

Köszönöm a válaszod, megtisztel.

"Utólag sem szégyellted el magad, hogy hogyan beszéltél az apáddal??? Nincs lelkiismeretfurdalásod????"

Feltettem magamnak a kérdést hidd el és az a helyzet hogy nincs, a legkisebb mértékben sincs. Én tanítani akartam, javítani rajta, de olyan torz szűrővel(!) szembesül az ember ilyen helyzetekben, amikor a legjobb módszer nem más, mint a teljes feladás a végére. Nincs értelme semminek.

Példaértékű és egyedi a Te helyzeted, de nem hinném hogy ez rám is egyazegyben vonatkozna.

Vannak elméletek, miszerint mi választunk szülőt magunknak... Nagyon jól tettem ha tényleg így történt, ebben biztos vagyok, valahol hálás vagyok nekik mindenért, de elég volt. Sajnálom őket. Nem tudok segíteni rajtuk bármennyire is szeretnék... Ideje elszakadni tőlük végleg. Így gondolom / érzem most, nem férnek bele a további utamba.

Magadon segíts ne rajtuk... Szintén a Kineziológusom mondta, hog
2009. szeptember 15. kedd, 10:30 | Szabó_Péter   Előzmény

Magadon segíts ne rajtuk... Szintén a Kineziológusom mondta, hogy a sajnálattal semmire sem mész és megalázó dolgog, ha azt nem követi valami cselekvés.....

Haragodat, bűntudatod kiírhatod magadból vagy eszerűen ha még vádaskodva is beszélhetsz tóluk, ha kell bőgsz és nem alkohollal oldod, egy fél év élv után le fog tisztulni a kép, noha még olyaon a szüleid amilyenek, de nagyobb lesz az elfogadás... tény, h vanna dolgok, amit én sem úgy látok még, ahogy kellene, de telán pont azzal tanít.... Hidd el, nagyon sok olyan dolog van, amit apudtól másoltál le és nem is tudod, de úgy teszed, ha utálod őt, akkor azzal magadat utálod és akkor magamból kiindulva jönnek a gondok(mentális, szexuális, gátlások, stb) és hova jutottunk, gondok + a pia kapcsolata.... inni jó, de azért ne azzal basszuk már át magunkat, hogy 4 feles és akkor hepi minden.... Maganak is mondom, mert én meg a számítógépbe menekülök a dolgok elől....egy fokkal jobb, de alapjába véve nem fasza.... szóval, tudom miről beszélek :) Asszem! :)

Ejnye, ejnye Jaguár :)
2009. szeptember 15. kedd, 10:39 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Megértelek, annak idején én is egy apa-lázadó voltam. Igen, szegénynek eléggé elviselhetetlen a természete, de szerencsére neki kell saját magával lennie a nap 24 órájában nem nekem. Ráadásul többgenerációs házban együtt lakunk. Akkor látom amikor nem igen esik jól. Szóval időnként én is jól kiosztogattam őt és ma is keményen beszólok neki. Mert nem lehet vele mást tenni.
Csak egy dologra vigyázz, hogy tudd, hogy mit teszel! Ne az alkohol, az indulat, a "miért nem kaptam más szülőt" szóljon belőled, hanem az a meggondolás, hogy biztosan tudd, hogy azt kell mond amit mondasz. Ja és a stilus. Lehetsz kemény stilusosan is, nem kell mindjárt a decibeleket kergetni.
Azt tudnám neked javasolni, hogy ne segíts nekik, hanem fogadd el, fogadd be őket. Valami van benned, amit ők ilyen formán megjelenítenek. Ha elfutsz tőlük, nem csak úgy járhatsz mint Ági, de még ráadásul valahol másként, más formában úgyis megkapod.

Kellemes megbékélést!

Hédi

Kirsikka képe
harag - megbocsátás
2009. szeptember 15. kedd, 9:49 | Kirsikka   Előzmény

Kedves Ági!

Szomorú ami Veled történt, és úgy gondolom meg kell bocsátanod magadnak, mert biztos vagyok benne, hogy Anyukád már rég megbocsátott, és segít Téged odaátról.

Harag: azáltal hogy most haragszol másra, aki hasonlót tett, mint Te anno, csak magadra haragszol ugyanúgy... Ha okos vagy tanulsz a hibáidból :) szépen belemész meditációban, és feldolgozod. Anyukád segíteni fog. Bocsáss meg magadnak, hogy legközelebb, ha ilyen szitut találsz, ne haraggal reagálj, hanem megértő szeretettel, és kedvesen tudd elmesélni a magad tanulságát az illető okulására!

Szeretettel:
Klári

megbocsátás
2009. szeptember 15. kedd, 10:21 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Klári!
Köszönöm, hogy írtál. Elég keményen tanított meg anyukám arra, hogy a szülőt tisztelni és szeretni kell, és addig ,amíg velünk van. A történet 16 éves. És tudom, hogy anyukám megbocsátott. Halála után 3 héttel "beszéltem" vele. Akkor elindultam a spirituális úton, de meg is rekedtem.
Sajnos valóban magamnak a mai napig nem bocsátottam meg, pedig számtalan hókuszpókusz tanfolyamon jártam. Nem elég ezoterikus-spirituális az agyam.......
Azt viszont megtanultam, hogy haraggal nem fekszünk le, és azóta lépten nyomon mondom a szeretteimnek, hogy szeretem őket. Addig nem mondtam ki :szeretlek...

Sanyi írásait is elolvastam, letöltöttem, amit lehet, talán meg is értettem. De sajnos én nem tudok meditálni, csak vezetett meditáció sikerül néha. BaloghBélát szoktam hallgatni. A megbocsátós rész nagyon nehéz, nem megy belém! Talán majd egyszer...

Az irgummburgumm, meg ejnye-bejnye csak játék, nem igazán haragszom Jaguárra, csak nem szeretném, ha ő vagy más így járna.

Ági

Kirsikka képe
szívnyitás-önelfogadás
2009. szeptember 16. szerda, 8:46 | Kirsikka   Előzmény

Sanyinak is vannak irányított meditációi a cd-ken! A szívnyitás-önelfogadás párost ajánlom, nekem rengeteget segít!

Nem úgy tűnt hogy játék az ejnye-bejnye... úgy tűnt mintha csípőből pisztolyt rántanál.. de ez lehet az én gondom :)

Hókuszpókusz tanfolyamok: hiába mész el, ha nem alkalmazod a hallottakat. Ne keserítsen el, ha még nem megy annyira a meditáció, gyakorlat teszi a mestert! Szerintem kérd Anyukádat, hogy ha már példát mutatott -megbocsátott-, segítsen magadnak megbocsátani :)

Kedves Kirsikka
2009. szeptember 19. szombat, 9:23 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Igen, jól érzed, sajnos elég temperamentumos, és csípős nyelvű vagyok, de a szívem aranyból van. Aki ismer, tudja.
Bocsánat, nem akartam senkit bántani ezzel.

Köszi. Ági

Kirsikka képe
Áginak
2009. szeptember 19. szombat, 11:43 | Kirsikka   Előzmény

Kedves Ági, nincs miért bocsánatot kérni, hiszen nem bántottál meg senkit. Annyi történt, hogy egóból reagáltál egy számodra fájdalmas történetre. Legközelebb már tudni fogod, és nyakon csíped... :)

További szép napot!
Klári

jaguár, a szülők lenyomata bennünk van
2009. szeptember 30. szerda, 16:00 | Klára1 (útkereső)   Előzmény

Szerintem kezdd el keresni magadban Apukádat. Ha egész gyerekkorodban folyamatosan "kaptál" dolgokat, akkor annak biztos megvan a "lenyomata". Nézz mélyen magadba, vizsgáld meg a legkisebb, legjelentéktelenebbnek tűnő szokásaidat, a hozzáállásodat, és keresd a szüleid által mutatott példákat, amik ottmaradtak. Mert ha zavar, akkor bizony maradtak bőven. (ha Anyukádban is zavar valami, akkor őt is, de úgy tűnik, Apukáddal nagyobb bajod van)

Ha elintézed "egy gonddal kevesebb"-bel, akkor átviszed szépen a következő felvonásba, következő életbe. Döntsd el, szeretnéd-e...
Sok sikert hozzá!

Jaguárnak is
2009. szeptember 15. kedd, 12:54 | pajkos

Feltétlen szeretet! Ez a kulcs mindenhez.

Ha e mellett döntöttél, akkor a cselekedeteid is ezt fogják tükrözni, és semmi sem lehetetlen.

Hangsúlyozom, tudatos DÖNTÉS, érzelem nélkül. VAGYIS TE vagy a KULCS. Gondolom a gyűlölet (és lehúzó mélységei) eléggé visszarettent ahhoz, hogy jól dönts.

Érzelmeid ennek a döntésnek fognak alárendelődni, nekem két kemény év kellett, hogy anyukámmal megtörténjen ("Rossz" kapcsolatom volt vele). Minden vele töltött percben figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ok, nem tudom elviselni most, de ez a döntésem előtti érzelmeim hatása. A másik kulcs: Ő is Isten teremtménye, és ezért Isten szereti Őt, tehát én mint kisnyúl, nem érezhetek másképp.

Azóta elfogadom, megértem, és nem teher a vele töltött idő. Kíváncsaian lesem életét, és kívánom, hogy amikor "elalszik" én foghassam kezét és abban a kegyelemben részesüljünk, hogy érezzük, egyek vagyunk.

Kérj kegyelmet ügyedben, és azzal mindent elérsz.

A szülő gyermek kapcsolat igen érdekes kapcsolat
2009. szeptember 15. kedd, 15:12 | gh (útkereső)   Előzmény

A szülő gyermek kapcsolat igen érdekes kapcsolat

Én most készülök lombik programra, anya szeretnék lenni, szülő! Ami nagyon nagy feladat!

Nehéz 1 éven vagyok túl, és remélem megtanultam a feladatomat ahhoz hogy szülő tudjak lenni.
Ez a felkészülés lehetővé tette azt, hogy egy másik szemszögből tudjam figyelni apukámat.
Nekem már csak ő van, anyukám már 9 éve maghallt, anyu hosszan volt beteg igy fel tudtam készülni arra hogy elhagy minket, pedig veszekedtünk sokat, és még sincs lelkiismeretfurdalásom. Azt át kellett élnünk ahhoz hogy most itt tudjunk lenni.

Apukámnak már csak én vagyok a kis családból, nagyon szeretjük egymást, de néha igen is meg kell mondani a véleményünket egymásnak, mert az sokkal építőbb, mint ráhagyni, mert abból mind a kettőnknek tanulnia kell. De nem is ez a nehéz, hanem az hogy utána hogyan is folytatjuk tovább. A konfliktus kezelés. Én szombaton mondtam meg apukámnak a véleményem, de még mindig nem tudtuk megoldani ezt a fezsültséget egymás között. Ő nem lép én meg most még nem tudok lépni, mert éppen a sok eldugott szemetet tisztitgatom magamban és még most nagy a DÜH bennem. Előbb szeretném a düh érzést feloldani magamban, ahhoz hogy őszinte szeretettel meg tudjuk beszélni a dolgokat.

Fentebb olvastam, hogy mi választottuk a szülőket. Ez így van, ezért ha valakire haragudhatok az csak is magam lehetek, hogy miért őt őket választottam. azaz elöször magamnak kell megbocsáltanom, hogy rosszul döntöttem, de biztos hogy rosszul döntöttem?
Amikor kiválasztottam a szülőket akkor én tudtam, hogy mi is a feladatom ezen a Föld nevű bolygon, és hogy mit is kell megtanulnom.
Igy hát el kell fogadnom azt hogy ő az én apám, úgy ahogy van. És azt kell szeretni benne, hogy itt lehetek ahol vagyok. Ha ő nincs akkor én most hol is lennék? :)
Ezt most egy gyerek szemszögéből mondom.

Hogy látom ezt most, hogy anya szeretnék lenni? Kértem egy gyermeket, kaptam is .... csak én nem voltam felkészülve arra, hogy gyermekem legyen, elvették. Kénytelen voltam/ vagyok magamon dolgozni.
És ahhoz hogy szülő legyek meg kellett/ kell tanulnom, hogy nem fordíthatom meg az élet rendjét. (ezt egy kineziológus mondta) A szülőnek az a dolga, hogy szeresse a gyermekét,úgy ahogy van, és segítsen neki ott ahol tud. A gyermek feladata, hogy szeresse a szüleit, tanuljon a szüleitől és a megszerzett tapasztalatait, segítséget adja majd tovább a gyermekének. és ez így forog és forog. Ennek az egyensúlyát nehéz megtanulni.
De miért is vagyunk itt? :)

Kinek mi a feladata
2009. szeptember 16. szerda, 7:48 | pajkos   Előzmény

Igen nagyon jó gondolatod: gyermek feladata egy, hogy megtanuljon feltétel nélkül szeretni.
A szülőé, hogy feltétel nélküli szeretetében növelje gyermekét.
Ez egy izgalmas együttélés. Kívánom, hogy teljesüljön kívánságod!

Szülő gyerek /2 A szülő feladata pontosan az , hogy minden
2009. szeptember 16. szerda, 11:06 | Névtelen ÚÁ (útkereső)   Előzmény

Szülő gyerek /2

A szülő feladata pontosan az , hogy minden életkorban a megfelelő
odafigyelést és a lehető "legjobb " válaszokat adja az élet kérdéseire.
Ebből egyenesen következik, hogy melyik életkor "mire " elég.

A felnőtt gyereket el kell engedni és arra készíteni fel -abban 20-30
évben-, hogy el tudjon szakadni.
Így két oldalról is biztosítva van , hogy a gyerek bejárja az saját
útját , igen a szeretet nevében.

Most vessetek újra meg mert " hazabeszélek ":
A "keresztény " nevelés lényege ez.Nem volt AZ SEM véletlen , hogy a tanári
pálya a HIVATÁSOK legmagassabbika VOLT : hiszen a felnőtt férfi mint személy
ezekben az években alapozódhat meg, hogy amikor elindul " egyedül "
tudjon mire támaszkodni,tudjon mihez viszonyítani...a szeretet illetően
is.
Felháborodást kelt amikor azt mondjuk a fiú nevelésében a nőnek
nincs esélye ( helye )10 éves kor felett...abból amit nőként produkélnak
ma a tanárok több mint szőrnyű.( tiszetelet a kevés kívételnek )

A gyermek nem a miénk. Istené ő is.Nem birtokolhatjuk a végtelenségig,
viszont elfogadhatjuk azt a szeretetet, amit Isten nekünk általa AKAR ADNI ! !
( a szülőnek ehhez ! ! az elfogadáshoz kELL FELNŐNIE )
Ez magában foglalja, hogy meg kell tanulnunk elfogadni mindent, amit
Isten nekünk akar adni .,és ÚGY , olyan formában KELL ELFOGADNUNK
ahogyan Ő AKARJA ADNI.
Az pedig rendszerint messze túl megy azon mint, amit mi szülők ,
per pillanat fel tudunk fogni.

Mit jelent ez ? Azt , hogy Isten MINDÍG TÚLMUTAT a jelen történésein.
Így használ MINDENT arra , hogy egyszer itt a földön végre ÚGY szeressünk,
ahogyan Ő SZERET.

Az elszakadás magában foglalja azt , hogy a lánynak el kell szakadnia
az apától aki az " első" férfi " az életében és visszacsatolódnia az anyához,
mert csak a női közegben tud " igazán" nővé válni.
Mert a saját életében majd a férje éli a férfi oldalt, jó esetben , ha
úgy " nevelték "...bejárja ..st

Ezért sem voltak régen koedukált osztályok, mert más szempontok
szerint lesz egy fiúból férfi és másképpen lesz a lányból nő.
Nem a sex miatt voltak az iskolák ilyenek , hanem , mert a két nem
MÁS. Mást kellett elsajátítson...

Mára A koedukécióról annyit :
A fiam a Piarista gimnáziumba járt- fiú iskola.Magyar Bálint Oktatási Miniszter
ideje alatt ( muszáj ezt a szót írnom annyira erőszakosak
voltak ///az hülye papok meg SEMMIT nem értettek///).KÉNYSZERÍTENI
..akarták az atyákat, hogy sexuális felvilágosítás címszó alatt
tegyenek ki egy plakátot ! ? : melyen
két fiú alsónadrágban fog egy kondomot ...

Az atyák közölték ,hogy ebből az iskolából úgy távoznak el a gyerekek,
hogy megkapják a sexuális felvilágosítást IS. De , EZT ők nem éretették
nem " hitték " ( el sem ).
és megint gátnak érezték a hülye dogmákat...
Ezzel csak érzékeltetni akarom, hogy ki.. , min... mit... ÉRT v NEM ÉRT.

Bocsánat a kitérőért !
Személyreszóló segítséget itt nem tudok neked adni,ezért
" általánosan " fogalmaztam.De úgy van, ahogyan írod :a gyermek
azért él a családban, hogy a szetetet adja tovább ,-kiegészíteném :
vagy "javítsa ki " ha " hibákat él meg benne "..., mert ha Istenben
tesszük mindenki nyerhet belőle ...
De mindegyiket csak a saját életével teljesítheti be...! ! nem másként !
EZ az ő életének a szentsége. Hívatása...

Felnőttként a szülőval való kapcsolat is átalakul : amikor már értjük
Isten Szerelemmel Szeret minket, akkor már mondhatjuk :
Szerelmes Barátsággá.. Régen ,ezért szólították a gyermeket ÍGY is:
Szerelmes Fiam v leányom ! EZT értették rajta...

Baráti üdv.: ÚÁ

Feliratkozás Hírlevélre