Ha annyira megvilágosodott vagy, tölts egy hetet a szüleiddel! | Önmegvalósítás.hu

Ha annyira megvilágosodott vagy, tölts egy hetet a szüleiddel!

Hozzászólások

47 hozzászólás
fehercsongor képe
Na , ezen megbuktam . Biztos ,hogy együtt tudnék élni a
2009. szeptember 12. szombat, 1:22 | fehercsongor

Na , ezen megbuktam . Biztos ,hogy együtt tudnék élni a szüleimmel , de ezt most rengeteg ön ( kényelem ) feladással élném meg , bár ha benne lennék a helyzetben akkor vagy eltompítanám az apró összeütközéseket , vagy , ha a gyomrom végképp nem bírná , akkor elkezdeném keresni a menekülés útját .
Sok mindent megengedek magamnak , amit ők nekem nem , és egy részük akár bántó is lehet számukra , noha nem azzal a szándékkal léteztetem . Nekik is sok lemondást jelentene az , hogy magamtól nem vagyok az ő elvárásaik szerint való . Sok egyéb közt : Nem vagyok egy mókás alkat , de az öregkori pesszimizmusuk nyomasztó fuvallatként érint meg olykor . Ha már emelni nem tudok , akkor legalább lehúzni ne hagyjam magam .
A heteimet évek óta magammal töltöm . Kielégítő társaság . Elképzelni sem tudom már , hogy milyen lehet 2 -3 napnál többet megnyílva lenni mással .
Köszönöm a kérdést , mert az.
,- egyébként gyorsan homályba visszasüllyedő -, határaimra irányított fényszóróként érzékelem , és ilyenkor a nagy magányban bimbózó glóriám kicsit visszahúzom . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Feltöltött energiatartalékkal a konfliktuskeresés izgalmas és jó élet . Szerintem .

Kirsikka képe
önfeladás
2009. szeptember 12. szombat, 13:47 | Kirsikka   Előzmény

Pontosan ezaz... ideiglenesen, pl egy hétig, tanulás végett, oké...
de közelebbről vizsgálva miért is ragaszkodunk? meg mihez is? A személyiséghez? szokásainkhoz?... ego. nemtom bírnám-e a szüleimmel egy hétig. Nagyon nyitottnak (nyitott szívűnek) kéne lenni hozzá... top formában.

Az előbb csináltam az elfogadás, önelfogadás meditációt, és belém hasított a mondat, "add fel önmagad h önmagad lehess"... "a személyiség csak egy kabát"... sírtam egy jót, most könnyebb. Nemsokára megyek haza... a szüleimhez. Kíváncsi leszek hogy megy a gyakorlatban....

Aditi képe
A szüleink a legnagyobb mestereink
2009. szeptember 12. szombat, 16:01 | Aditi

Három éve megkértem a Kegyelmet, amikor majdnem meghaltam, és tizennégy év küzdelem és fel-nem adás, és hatalmas belső erőm, tudásom legjobbja felélése után elérkeztem egy ponthoz, ahol nem láttam semmilyen kiutat. Azt kértem, mutassák meg, és adjanak lehetőséget megérteni, amit eddig sohasem értettem: miért éppen így élek? Miről szól a betegségem? És adjanak lehetőséget meggyógyulni, mert hittem a "csodában", hiába mondták az orvosok: ez gyógyíthatatlan! Tudtam, hogy létezik a boldogság és hogy el lehet érni.

Most a szüleimmel élek. Elveszítettem szinten mindent, amit azelőtt a "felnőtt" életemben megszereztem. És még sok minden mást is, amit hittem magamról, és amik azóta elkezdtek átformálódni bennem.

A szüleimmel való együttélés tanít a legnagyobb alázatra, és szeretetre. A legfájdalmasabb és legmeglepőbb élmények kapcsán.

És ugyanakkor tanít arra: milyen vagyok. Mit jelent az, alkalmazkodni, de úgy, hogy többé ne adjam fel magam, mint azelőtt. Az igazi "felnőtt", a szerető felnőtt szerepére tanít.

És arra is, mit jelent az, BELÜL felnőttnek lenni, hogy a körülményeink (betegség, anyagi hiányok) nem határozzák meg azt, akik vagyunk, és a szeretet-képességünket. Még ha ők meg is határozzák magukat és másokat ezek által...

Mindennap esélyem van látni, mit örököltem, és tudatosan formálni magam abban, mi az, amit ebből megtartok, és mi, amit nem élek meg többé, ahogy felismertem.

Segít felismerni: KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN

A karmáinktól való megszabadulás (örökölt viselkedés-minták, a vérben, vagy akár a DNS-ben kódolt tudattalan tudati tartalmak is!) legrövidebb és legrögösebb, de leghatékonyabb útja, ha visszaköltözöl a szüleidhez. Akkor garantáltan belenézel a lelki és szellemi tükrödbe minden nap.

Ha tudod tiszta szívvel szeretni a szüleid, akkor már tudod szeretni magad. És ez segít megtisztítani a karmákat, helyre tenni és átformálni a kapcsolatot, és szeretet élni, még ha soha nem is fognak megérteni téged.

Az a természetes út, ha a idővel a szüleid bölcs mesterévé válsz az alázatod által.

Akkor vagy igazi felnőtt, ha meg tudod teremteni a belső függetlenséget, nem csak a külsőt (anyagi) és szemlélni tudod őket. Akkor tetted le a már hamis-gyerek éned végképp.

A szüleink a legnagyobb mestereink. Amíg elutasítással reagálunk érzelmileg tetteikre, megnyilvánulásaikra, ítéleteikre, esetleges alacsonyabb tudatszintjük megnyilvánulásaira, véleményükre rólunk, a világról, gondolataikra, amíg nem tudjuk elfogadni amit adnak, mert "mi nem olyat akarunk", addig nem szeretünk tiszta szívvel ezekben a helyzetekben. Csak ismételjük a viselkedés-mintákat, amiket tőlük, és/vagy a felmenőiktől örököltünk. És ott magukat sem tudjuk még szeretni.

Én úgy veszem, hogy valahányszor rossz élménnyel találkozom velük kapcsolatban, magam egy részével találkozom. Amitől még nem vettem búcsút. Félelemmel, bűntudattal, a kiszolgáltatottság hamis érzésével, az "én képtelen vagyok" hamis gondolatával, az "engem nem szeretnek" hamis érzésével, a "hálátlan vagyok" hamis vádjával stb...

A szüleim a legnagyobb tanáraim abban, hogy ha valami bajom támad, ne vetítsem ki arra, akivel konfliktusom van, meg a világra, hanem megoldást keressek. Magamban, és odakint is. Velük gyakorolhatom a legélesebben azt, hogy el tudjam választani magam, és mások érzelmeit, gondolatait. Hogy az ő reakciójuk az övék. Én meg eldönthetem, akarok-e reagálni. Drámákat játszani. A szülőkkel való érzelmi és gondolati összekapcsolódások felismerése, és a sajátjaink kialakítása az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) lelki feladatunk.

Vannak, akik erre csak akkor döbbennek rá, amikor már meghalnak a szüleik. Vannak, akik akkor sem. És a szüleik életét élik még sok mindenben egészen halálukig.

Azt hiszem a szüleinkkel kapcsolatban is az a feladatunk, ami az egész világgal: meglelni a belső függetlenségünket, felfedezni a tudat erejét önmagunkban, és a szeretet szolgálatába állítani.

Tudni kik vagyunk, kivé akarunk válni, és ezt határozottan képviselni, sugározni a tetteinkben, létezésünkben, de mindig, folyamatos figyelemmel és szeretettel a körülöttünk lévőkre, a világra.

A szüleim tanítanak az igazi "spiritualitásra".

Namaszte

Ademon képe
Mi a baj a szülőkkel?
2009. szeptember 14. hétfő, 16:20 | Ademon

Miért is lenne gond ha a szülőkkel kéne élni? :) Szerintem ez szubjektív.
Ha az ember ismeri az emberi lelket, akkor azt is tudja, hogy a szülei miért olyanok amilyenek. Én töltenék velük sok időt, nincs semmi bajom velük :)
Mindennek megvan az oka, csak tudni kell felismerni ezeket az okokat!

jaguar képe
az a baaaaj...
2009. szeptember 14. hétfő, 22:55 | jaguar   Előzmény

Ááááá.. nagyon jó téma. Júliusban volt egy afférom a faterral. Épp "otthon" tartózkodtam pár napot és az egyik nap a fejemhez vágta mikor hazaért a munkából, hogy miért van nyitva az ablak?... Nyár, napsütés, miért van nyitva az ablak a konyhában? Gyakorlatilag lebaszott. No de, a dolog pikantériája az, hogy ő maga hagyta nyitva az ablakot mikor elment munkába, én hozzá nem nyúltam! :) És éppen ezért vált ez egy szimbolikus dologgá, na ezeket kaptam én gyerekkoromban de folyamatosan... Na akkor - mert épp illuminált állapotban voltam (otthon mi mást csinálhatnék ilyen lehúzó közegben..) - elkezdtem őt kiosztani.. De kíméletlenül. És persze őszintén, az én szemszögemből.. A végére úgy éreztem sikerült átütnöm az egója falát, bevonult a szobájába, és arccal az ágyba temetkezett, szerintem a sírás kerülgette... De végül mégsem.. napokkal később tudatta velem anyámon keresztül msn-en, hogy ő bizony így nem beszélt soha a szüleivel, és amíg én nem kérek bocsánatot, addig ne tegyem be mégegyszer a lábam a házába... Ok gondoltam, legyen akkor így, egy gonddal kevesebb.

Visszatérve a témára, én úgy érzem magam köztük, mint egy megnemértett papírsárkány... csak lehúznak a zsinórjaikkal a földre. Mi értelme lenne velük sok időt eltölteni? Ok, hogy tükrök, de akkor meg elég visszagondolni a "lenyomatukra", felesleges lehúzni magunkat velük töltött időkkel. Ők egy elveszett generáció - egyre inkább így látom - hagyjuk őket magukra, égessük fel a múltunkat, haladjunk tovább a saját utunkon.
Rosszul látom szerintetek?

Menekülni ne tudsz a múltad elől, előbb utóbb úgy is utolér
2009. szeptember 15. kedd, 1:01 | Szabó_Péter   Előzmény

Menekülni ne tudsz a múltad elől, előbb utóbb úgy is utolér és akkor mindig egy picivel többel kapod vissza, h képbekerülj és cselekedj, tanulj belőle..... éppen az piálás, amit említettél, pont ezt a célt hivatott elnyomni, hogy addig se nézz szembe a dolgokkal... Kérdés, h akarsz e!

jaguar képe
Igen, de..
2009. szeptember 15. kedd, 8:48 | jaguar   Előzmény

Erről most az jutott eszembe amit Sanyitól hallottam a nyáron és tudom, biztos vagyok benne hogy elsősorban akkor és ott az nekem volt címezve. Hogy ha bármilyen serkentőszert használunk is, és lehet az éppen az alkohol is vagy bármi - mindig próbáljuk figyelni a mechanizmusát, hogyan hat ránk. Na ez a nehéz! Hogy ne csak lubickoljunk abban az állapotban önfeledten, hogy milyen fasza meg minden, hanem próbáljuk észrevenni, hogy mi az ami változott bennünk, és hogyan tudnánk azt az állapotot elérni alapjáraton is. Na ebben ki tud tanácsot adni?

Kirsikka képe
kanyar & tanács
2009. szeptember 15. kedd, 9:03 | Kirsikka   Előzmény

jól elkanyarodtunk, de van tanács: szívnyitás+elfogadás+önelfogadás meditációk :) sok sok sok szeretet -a szülők irányába (is) meg mindnkiébe akit kizárnál: "kabátalánézés" ;)

Apud + a Te kapcsolatotd
2009. szeptember 15. kedd, 10:24 | Szabó_Péter   Előzmény

Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban "élvezetet lelni", h most akkor full meg az idegtől? :) Amikor padlón voltam az év elején, akkor még én is tele voltam rossz dolgokkal a szüleimmel kapcsolatban is, de el jutottam kineziológushoz és felvilágosított, h nincs jogom a szüleimet el/megítélni és bírálni. Ők olyanok és kész! Elfogadás! Elég szépen elkendőzöd a belső dolgaidat, ahogy érzékelem azzal, h minden feleősséget visszapasszolsz Faterodra...

Tudod, olyan ez, mint egy FA, nem lehet nagy lombkoronája, ha a gyökerekkel nincs jó kapcsolata... Előbb-utóbb kiszárad... És az az ijesztő, h ezt most frankón magamnak is mondom.....

:)

jaguar képe
"Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban "élvezetet lelni", h
2009. szeptember 15. kedd, 12:07 | jaguar   Előzmény

"Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban "élvezetet lelni", h most akkor full meg az idegtől? :) "

- ha ezt így gondolod akkor teljesen más dologra reagálsz, nálam nem ez volt a helyzet ez esetben.
Ok, lehet hogy nincs jogom, de jogom van viszont megvédeni magam ha igazságtalanság ér, amit régen nem tettem meg. Ez ennyiről szólt.

Amúgy érdekes ez a gyökér-téma. Agyalni fogok ezeken, köszönök minden hozzászólást, tanácsot.

Nem mindig a legjobb védekezés a támadás... Olykor a hallgatás
2009. szeptember 15. kedd, 12:13 | Szabó_Péter   Előzmény

Nem mindig a legjobb védekezés a támadás... Olykor a hallgatás vagy egy mosoly nagyobb """""fegyver""", mint bármilyen kemény szó vagy mondat. :)

jaguar képe
én csak az idézett mondatodból látom, hogy rosszul ítélted meg
2009. szeptember 15. kedd, 12:30 | jaguar   Előzmény

én csak az idézett mondatodból látom, hogy rosszul ítélted meg a helyzetet. akkor és ott elkapott a hév, de nem ilyen fajta élvezetek vezéreltek abban biztos vagyok. persze ezen is érdemes elgondolkodnom valószínűleg.

jaguar képe
Áginak
2009. szeptember 15. kedd, 9:26 | jaguar   Előzmény

Szia Ági!

Köszönöm a válaszod, megtisztel.

"Utólag sem szégyellted el magad, hogy hogyan beszéltél az apáddal??? Nincs lelkiismeretfurdalásod????"

Feltettem magamnak a kérdést hidd el és az a helyzet hogy nincs, a legkisebb mértékben sincs. Én tanítani akartam, javítani rajta, de olyan torz szűrővel(!) szembesül az ember ilyen helyzetekben, amikor a legjobb módszer nem más, mint a teljes feladás a végére. Nincs értelme semminek.

Példaértékű és egyedi a Te helyzeted, de nem hinném hogy ez rám is egyazegyben vonatkozna.

Vannak elméletek, miszerint mi választunk szülőt magunknak... Nagyon jól tettem ha tényleg így történt, ebben biztos vagyok, valahol hálás vagyok nekik mindenért, de elég volt. Sajnálom őket. Nem tudok segíteni rajtuk bármennyire is szeretnék... Ideje elszakadni tőlük végleg. Így gondolom / érzem most, nem férnek bele a további utamba.

Magadon segíts ne rajtuk... Szintén a Kineziológusom mondta, hog
2009. szeptember 15. kedd, 10:30 | Szabó_Péter   Előzmény

Magadon segíts ne rajtuk... Szintén a Kineziológusom mondta, hogy a sajnálattal semmire sem mész és megalázó dolgog, ha azt nem követi valami cselekvés.....

Haragodat, bűntudatod kiírhatod magadból vagy eszerűen ha még vádaskodva is beszélhetsz tóluk, ha kell bőgsz és nem alkohollal oldod, egy fél év élv után le fog tisztulni a kép, noha még olyaon a szüleid amilyenek, de nagyobb lesz az elfogadás... tény, h vanna dolgok, amit én sem úgy látok még, ahogy kellene, de telán pont azzal tanít.... Hidd el, nagyon sok olyan dolog van, amit apudtól másoltál le és nem is tudod, de úgy teszed, ha utálod őt, akkor azzal magadat utálod és akkor magamból kiindulva jönnek a gondok(mentális, szexuális, gátlások, stb) és hova jutottunk, gondok + a pia kapcsolata.... inni jó, de azért ne azzal basszuk már át magunkat, hogy 4 feles és akkor hepi minden.... Maganak is mondom, mert én meg a számítógépbe menekülök a dolgok elől....egy fokkal jobb, de alapjába véve nem fasza.... szóval, tudom miről beszélek :) Asszem! :)

Kirsikka képe
harag - megbocsátás
2009. szeptember 15. kedd, 9:49 | Kirsikka   Előzmény

Kedves Ági!

Szomorú ami Veled történt, és úgy gondolom meg kell bocsátanod magadnak, mert biztos vagyok benne, hogy Anyukád már rég megbocsátott, és segít Téged odaátról.

Harag: azáltal hogy most haragszol másra, aki hasonlót tett, mint Te anno, csak magadra haragszol ugyanúgy... Ha okos vagy tanulsz a hibáidból :) szépen belemész meditációban, és feldolgozod. Anyukád segíteni fog. Bocsáss meg magadnak, hogy legközelebb, ha ilyen szitut találsz, ne haraggal reagálj, hanem megértő szeretettel, és kedvesen tudd elmesélni a magad tanulságát az illető okulására!

Szeretettel:
Klári

Kirsikka képe
szívnyitás-önelfogadás
2009. szeptember 16. szerda, 8:46 | Kirsikka   Előzmény

Sanyinak is vannak irányított meditációi a cd-ken! A szívnyitás-önelfogadás párost ajánlom, nekem rengeteget segít!

Nem úgy tűnt hogy játék az ejnye-bejnye... úgy tűnt mintha csípőből pisztolyt rántanál.. de ez lehet az én gondom :)

Hókuszpókusz tanfolyamok: hiába mész el, ha nem alkalmazod a hallottakat. Ne keserítsen el, ha még nem megy annyira a meditáció, gyakorlat teszi a mestert! Szerintem kérd Anyukádat, hogy ha már példát mutatott -megbocsátott-, segítsen magadnak megbocsátani :)

Kirsikka képe
Áginak
2009. szeptember 19. szombat, 11:43 | Kirsikka   Előzmény

Kedves Ági, nincs miért bocsánatot kérni, hiszen nem bántottál meg senkit. Annyi történt, hogy egóból reagáltál egy számodra fájdalmas történetre. Legközelebb már tudni fogod, és nyakon csíped... :)

További szép napot!
Klári

Jaguárnak is
2009. szeptember 15. kedd, 12:54 | pajkos

Feltétlen szeretet! Ez a kulcs mindenhez.

Ha e mellett döntöttél, akkor a cselekedeteid is ezt fogják tükrözni, és semmi sem lehetetlen.

Hangsúlyozom, tudatos DÖNTÉS, érzelem nélkül. VAGYIS TE vagy a KULCS. Gondolom a gyűlölet (és lehúzó mélységei) eléggé visszarettent ahhoz, hogy jól dönts.

Érzelmeid ennek a döntésnek fognak alárendelődni, nekem két kemény év kellett, hogy anyukámmal megtörténjen ("Rossz" kapcsolatom volt vele). Minden vele töltött percben figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ok, nem tudom elviselni most, de ez a döntésem előtti érzelmeim hatása. A másik kulcs: Ő is Isten teremtménye, és ezért Isten szereti Őt, tehát én mint kisnyúl, nem érezhetek másképp.

Azóta elfogadom, megértem, és nem teher a vele töltött idő. Kíváncsaian lesem életét, és kívánom, hogy amikor "elalszik" én foghassam kezét és abban a kegyelemben részesüljünk, hogy érezzük, egyek vagyunk.

Kérj kegyelmet ügyedben, és azzal mindent elérsz.

Kinek mi a feladata
2009. szeptember 16. szerda, 7:48 | pajkos   Előzmény

Igen nagyon jó gondolatod: gyermek feladata egy, hogy megtanuljon feltétel nélkül szeretni.
A szülőé, hogy feltétel nélküli szeretetében növelje gyermekét.
Ez egy izgalmas együttélés. Kívánom, hogy teljesüljön kívánságod!

Kirsikka képe
nincs "tökéletes" szülő se "tökéletes" gyerek
2009. szeptember 16. szerda, 12:49 | Kirsikka   Előzmény

Az egésznek pont az a lényege, ahogy egymás hibáit kezeljük, Kedves Útonálló...

A többihez inkább nem szólok egy szót se, én is egyházi (ciszter) gimibe jártam, szépen meg is csömörlöttem. Hála Istennek! :)

(a tökéletesek azért vannak idézőjelben, hogy "akinek füle van, hallja meg" :D)

Kirsikka képe
2 év...
2009. szeptember 16. szerda, 8:49 | Kirsikka   Előzmény

Azért nem mindegy hogy éppen hol tartunk -a te példáddal élve- 2 év távlatában... van aki az elején, van aki a közepén, és van akinek már sikerült.

A feltétlen szeretet -nemcsak a szülők irányába, hanem bárkiébe- szerintem már maga a megvilágosodás... az meg nem megy csakúgy hipp-hopp.

Feltétlen szeretet
2009. szeptember 19. szombat, 8:07 | pajkos   Előzmény

Igazad van nem megy csak úgy. Vagyis, hogy startolj, döntened kell.

Ha döntöttél, minden lépésedben, tettedben ez kezd dominálni. Eleinte tudatosan figyelmeztetve magad, hogy döntöttel, nem tehetsz egyetlen egyszer sem ennek ellenében. A régi beidegződések így lekopnak, és szerintem ez az újjászületés.
Nem inoghatsz meg. Én kértem Istent vezessen, figyelmeztessen, és bizony hallgattam jelekre, amikor régi önmagam szerint akartam cselekedni (néha fájdalmas volt, mert az új ismeretlenségében nagy volt a csábítás, hogy a régi rossz de pillanatnyi "álsikert" ígérő cselekvést válasszam).

Ma egyre jobban megy (el sem tudom képzelni, hogy visszalépve cselekedjek), és akit lehet rávezetek erre.
Ja és persze a hála Istenemnek örök, és rengetegszer köszönöm Neki, hogy életembe belépett, pedig egóm eléggé makacsul tiltakozott.

Hellingeri gondolatok
2009. szeptember 24. csütörtök, 11:50 | Ramina   Előzmény

Hellinger, az úgy nevezett családállitás atyja, sok értékes gondolattal segitett nekem a szüleim elfogadásában.

Néhány ezek közül:
"A gyermek úgy fogadja el azt, amit a szülei az életen kivül adtak neki, ahogy azt a szülei adták."

Mint gyermeke egy szülőpárnak, ezeket mondhatjuk:
"Nagyon sokat adtatok nekem és ez számomra ELÉG.
Nagyrabecsüléssel és szeretettel fogadom el.
Ami számomra hiányzott és hiányzik, arról a továbbiakban magam gondoskodom.
Az életet, amit adtatok, teljes mértékben elfogadom tőletek, azon az áron, amibe ez nektek került és azon az áron, amibe ez nekem került. Elfogadom mindazzal, ami vele jár: minden korlátjával és az összes lehetőségével.

Beleegyezem a valóságba és elfogadom azt, amilyen volt. ( lásd múlt)
Nem sajnálom, hogy igy alakult.
Ártatlan vagyok és a családhoz tartozom"
És most békében elhagylak benneteket".

Kirsikka képe
"és most békében elhagylak benneteket" ?
2009. szeptember 26. szombat, 11:21 | Kirsikka   Előzmény

Hogy működik a gyakorlatban ez a békében elhagyás? Ezt halott szülőknek mondjuk, vagy pusztán a lelki leválás, megbocsátás, stb. része?

Mi van akkor, ha én még nem váltam le teljes egészében a szüleimtől, (anyagiakban még szinte teljes mértékben a támogatásukra szorulok), viszont gondolkodásmódban, életszemléletben, majd' minden más területen már egész máshol járok, mint amerre ők (vezettek), tehát ott már önállósodtam. Nyilván ez egy folyamat része, de nem gondolom hogy csakúgy mondhatnám ebben a helyzetben, hogy "és most békében elhagylak benneteket"...

Rendkivül fontos a szülőkről való leválás
2009. október 01. csütörtök, 12:23 | Ramina   Előzmény

A leválás fokozatos és teljesen rendben van, hogy lépésenként történik meg és mondjuk egy ideig még pl. anyagilag függő vagyok tőlük, de más dolgokban már független.Ez a folyamat része.

Az a lényeg, hogy megtörténjen és egyszer be is legyen fejezve - lehetőleg még ebben az életben.

A lelki-belső leválás a nehezebbik része a dolognak.
Az is előfordulhat, hogy konfliktusokkal és fájdalommal jár. A szülői minták erősen belénk épültek, némely esetben szinte észrevehetetlenek, de ezek a minták a szüleinké és nem a mieink. Nekünk a saját szuverén mintáinkat, hozzáállásainkat és hitrendszerünket kell megtalálnunk illetve kialakitanunk életünk során.
Ez egyetemes feladata minden embernek, mivel nem utánzatnak jöttünk a földre.
Egyedi lényekké kell válnunk.

Az előző beirásban lefelejtettem a nevem:

Még mindig Ramina

orsi76 képe
Családállítás
2009. szeptember 26. szombat, 14:30 | orsi76   Előzmény

Nemrég vettem részt családállításon, és hát nagyon megdöbbentő válasz érkezett számomra. Sok mindenért az apukámmal való kapcsolatomat tettem felelőssé, kiderült, ő nem ellenem hanem mellettem áll. Érdekes módon, a közöttünk lévő szakadék szűkült a családállítás után, valahogy "hirtelen", egyik napról a másikra mindenféle külső behatás nélkül a kapcsolatunk elkezdett javulni. Már lassan az apa-lánya viszony kezd kialakulni közöttünk, és ez örömmel tölt el. Eddig nagyon bántott, hogy annyira távol vagyunk egymástól lelkileg.. Úgy látszik ehez az eredményhez kellett a családállítás!!! Nekem rendkívül hasznos volt, azt hiszem a jövőben is fogok részt venni ilyen programon

reneszansz képe
eltöltesz-összeköltözöl
2009. október 04. vasárnap, 1:45 | reneszansz   Előzmény

Szerintem keveritek azt, hogy ELTÖLTESZ a szüleiddel egy hetet pl egy nyaraláson, vagy kényszerűen VISSZAKÖLTÖZÖL a szüleidhez. Nem ugyanaz.
Egy hetet tölteni a szüleiddel, az még OK, de nem mindegy, hogy szabad akaratadból, anyagilag függetlenül, érzelmi kiegyensúlyozottságban, vagy kényszerű hazaköltözésben, anyagilag és sok-sok mindenben tőlük függve hazaköltözöl, ahol kihatással és hatalommal vannak az érzelmi, spirituális, szexuális életedre. Persze kérdés, hogy annyi hatalmuk van-e, amennyit te adsz nekik, vagy ennél több, mert tehetetlen vagy. És lehet, a tehetetlenséget kell átélned. Ha az is idegesít, ha csak együtt kell velük lenned szabaon, akkro tényleg érdemes rajta dolgozni!
Nekem egy korai gyerekkori incidens miatt volt rossz velük a kapcsolatom, amiről nem is ők tehettek (hanem egy nagybácsi) , és annyira pici voltam, hogy nem emlékeztem a dologra, utólag raktam össze a lépet. Se nem ők, se én nem tehettem róla. Ezért nem szeretem, ha bűntudatot kelt akárki is a másikban, ha a szüleivel nem jó valami miatt a kapcsolat. A legjobb hozáállás a nem ítélkezés.

Kirsikka képe
mindegy a nemmindegy?
2009. október 05. hétfő, 23:01 | Kirsikka   Előzmény

Az eredeti cél az volt, hogy egy olyan környezetben tölts el bizonyos (viszonylag hosszú) időt, ahol már jó sok felgyülemlett adok-kapok van. Legalábbis én így értelmez(t)em. Az összes többi körülmény, hogy mennyire vagy kiegyensúlyozott, meg stabil, vagy még neheztelsz rájuk valamiért (teljesen mindegy, kinek a hibájából) ebből a megközelítésből mellékes. Hisz az egész egy gyakorlat, egy ellenőrző feladat, hogy valóban helyesen értékeljük-e magunkat.

Ahogy senkinek nem egyforma a gyerekkora, az élete, úgy senkinek nem egyforma a kapcsolata a szüleivel. Ezért rengeteg a "nemmindegy"-tényező... szép színes a kép. De mégis mindenki egyfelé tart: A Fényre. És ezért mindegy hogy milyen kanyargós úton jutunk el oda, odajutunk. Mégse árt körülnézni, hogy hol is vagyunk...

u.erika képe
Látom hogy a szeretteim a vesztükbe rohannak!
2009. október 27. kedd, 14:38 | u.erika

Telefonon szoktam beszélgetni az anyámmal mert nagyon távol vagyunk egymástól.Feltünt hogy minden témában negatív a hozzáállása,ha valamit mondok mindig az a válasz hogy nehéz,ugysem sikerül és ilyenek.

Eddig nem volt ilyen!

Azelött a ,,sajnálat energiábol" élt....Most már hogy a betegségeit már megszokta a környezete,lehet hogy taktikát váltott és igy probál létezni....:)

Bocs hogy így nyilatkozok róla de nem hunyhatok szemet ha látom hogy a szeretteim egyre mélyebbre süllyednek bele a saját valóságukba!

Az anyámmal már vitatkozni sem lehet,érzem hogy azt gondolja hogy nem értem meg!Pedig dehogyisnem de ha korusban sóhajtozunk az nem megoldás!

A volt barátomal is ugyanez a helyzet!

Nem segíthetek,mert minden embernek szabad akarata van és ha szenved az az ö választása!

Na ezt jól megválaszoltam magamnak!:)

Lehet ahogy fejlödöm egyre vesznek körül azok az energiák amik próbálnak visszahúzni a Földre? :)

Kirsikka képe
kórusban sóhajtozás ellen kérdezés (Erikának)
2009. október 28. szerda, 6:09 | Kirsikka   Előzmény

Szia Erika!

Néhány éve lépten-nyomon minden közösségből azok találtak meg akik a Te szavaiddal élve "a vesztükbe rohannak"... kevésbé finoman fogalmazva öngyilkos-jelöltek. (remélem a családodban nem ilyen súlyos a helyzet) Nemrég jöttem rá, hogy azért csimpaszkodtak rám, mert rengeteg felhasználatlan, kiaknázatlan energiám volt "fölösbe", ezt nyúlták le szépen. Nemhiszem hogy a fejlődés miatt próbálnak visszahúzni. Lehet, hogy még több van benned, lehet hogy csak irigykednek mert Te jól vagy...

A "kórusban sóhajtozás" (milyen találó megfogalmazás! :)) valóban nem vezet előre... Anyukámat furcsamód egy MLM céghez való csatlakozás rántotta ki a sóhajkórusból, könyveket olvas, pozitívan gondolkozik, lelkes, aktív, jobban törődik magával, egész kivirult! szóval ne add fel. Ilyenkor szerintem a jólirányzott kérdések segítenek. Akkor nem vitatkozol, mégis próbálod a kifelé irányba vezetni az önsajnálatból.

Sok sikert!
Szeretettel:
Klári

Feliratkozás Hírlevélre