Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

sor-kicsi.jpg

Már vagy egy hete azon gondolkoztam, hogy leírjam-e ide is azt, amit a blogomba. Kétségeim voltak, például azért, mert ezen az oldalon az emberek inkább a problémájukra keresnek segítséget.

És magam is megtapasztaltam, amit egyik kedvenc költőm (Fodor Ákos) így fejez ki:

AXIÓMA
a szeretetnek
táplálék a nevetés;
a vágynak: méreg

Aztán két dolog segített a döntésben. Az egyik, „buddhanita” blogjának (világfájdalom) hozzászólásában egyik mondatrész: „…Anyámat is ellöktem magamtól,……. "

s.bmp

Rendkívüli dolgokra jöttem rá a minap, amik valószínűleg csak nekem nem voltak egyértelműek eddig, ezért szeretném, ha segítenétek rájönni, hogy igazam van-e.

A Belső látás első részében elsajátított képességeket itt még tovább fokozzuk, hogy ne maradjon számunkra megoldhatatlan feladat:

images[12].jpg

ÉN vagy én? Netán ÉN és én? – de akkor ki is vagyok most tulajdonképpen?

Így elsőre, talán az olvasóban is felmerül a válasz: igen, ezt ismerem, jó kérdés…
Hiszen ezt a furcsa állapotot mindannyian átéltük párszor, mert ki ne került volna szembe néhányszor már önmagával? De hogy lehetséges ez, ha tudom, hogy én, XY, a valaki vagyok, és ez a valaki EGY ÉN, akkor hol lehet itt a probléma mégis? Járjunk kicsit utána…

Ma is úgy gondoltam ebédidőben, hogy meglepem magam egy finom, színes, egészséges kínai takonyragus rizsával. Éppen úgy alakult, hogy az a kínai büfé, amelyik a közelemben van teljesen frissen és korrektül készíti a standard felhozatalt, tehát ma sem dönthettem másként.

Lehet-e egy felnőtt olyan szabad mint egy gyermek?
Gyermekkoromban nem volt más dolgom mint játszani, mert a szülők biztosították mindazokat a feltételeket, amelyek ezt lehetővé tették.
Felnőttként már magamnak kell biztosítanom azokat a feltételeket, amiket akkor a szülök biztosítottak a számomra. De azáltal, hogy felnőttként már magamnak kell biztosítanom, már meg is szűnik az a szabadság ami gyermekként körülvett.

Az emlék nem a fényes márványban van, sem pedig a kőbe vésett szóban. Nem őrzi meg szobor, nem örökíti meg kép, s a világ dolgai nem zárhatják magukba. Nincs az a szó, nincs az az ereklye, amely lakóhelyül szolgálhatna bárki emlékének. Szeretteid emléke csakis lelkedben él. Bármi más csak felidézheti azt. Mert a lélek nem múlandó, a test pedig csak formát vált.

Az emlék nem élettelen dolog. Nem múltba vesző képek sorozata.
Az emlék vigaszteljes ígéret.
Ígéret arra, hogy még találkozunk!

2011. február 28.

Az elmúlt időszakban nagyon sok rossz dolog történt velem. Előtte sose volt olyan, hogy ennyi rossz szakadjon a nyakamba. Fura volt, ezért elmentem valakihez, akit többen is ajánlottak. Ő azt mondta, hogy nem véletlen, mert valakinek a negatív gondolatai hosszú időn keresztül irányultak felém, és egy baljós átok formájában lecsapódott. Látta rajtam, és azt mondta, ameddig nem szabadulok meg tőle, addig nem ér véget a negatív periódus.

Meditációban pucolgatom le magamról, remélem ez megoldja a gondom.

Mennyire fontos a külső, vagy inkább a belsőt helyezed előtérbe?

Megtörtént-e már veled, hogy a külseje miatt nem vállaltál fel valakit?

Vagy az ellenkezője, vonzódtál valakihez és minél jobban megismerted annál világosabb lett,
hogy nincs egy közös gondolatotok.

farkasháttér.jpg

Most olvastam, hogy farkas vitte el valakinek a juhait a Bükkben. Ezt a cikk írói (akikkel egyébként többnyire egyetértek dolgokban, általam kedvelt hírportálon olvastam) úgy állították be, mintha veszélyről lenne szó, mintha az a farkas átok lenne most a lakókon... Ez indított arra, hogy most megosszam pár gondolatomat. (Amikor elolvastam, első gondolatom az volt, hogy öröm tölt el, hogy a totemállatom, a farkas a mi falunkhoz nagyon közel is megtalálható.)

couple-arguing.jpg

Figyelem egy ideje, hogy vannak olyan témák, amelyek kihozzák az emberekből az egót... "De igenis, én csinálom/gondolom jól!" Ismerős? :)

Más fórumozós honlapokon a szerkesztők szándékosan dobnak fel ilyen témákat, hogy aktivitásra bírják a jónépet, itt viszont más a helyzet. Vannak provokatív és provokálható emberek itt is, ugyanúgy mint másutt... csak a hozzáállás más. ...jobb esetben... vagy mégse?:P
Te kibírod a manipulációt, provokációt? Észreveszed benne a tanítást, ha kiveri valami a biztosítékot?

Itt egy kedves történet erről: