Még egyszer megpróbálom felhozni ezt a témát mert túl fontosnak tartom ahhoz,hogy csak úgy átugorjuk.
Időnként elszórakozom azzal,hogy az egész életet,világot csak egy virtuális valóságnak,mátrixnak fogom fel.(Persze azért nem mindig)
És ráadásul úgy ,hogy csak ÉN vagyok az egyetlen valódi ember,emberi tudat.Pláne amikor elnézem az átlagembereket,egyáltalán nem nehéz róluk azt feltételezni,hogy valójában csak epizódszereplők,programok az én világomban.Ezért nem izgatom magam,hogy mit gondolnak rólam.(a család az kivétel,de ki tudja?)