Teremtés és időszámítás a hinduizmusban | Önmegvalósítás.hu

Teremtés és időszámítás a hinduizmusban

2010. november 04. csütörtök, 18:24 | karma tsering

Avatarok.jpg

Köztudott, hogy a Hinduizmusban „sokistenhit” van, mégis lehet, hogy talán a kedves olvasónak új ez a fogalom, ugyanis a Hinduknál a többi valláshoz viszonyítva, jóval átfogóbb és többet jelent a sokistenhit fogalma.
Elöljáróban csak annyit, hogy itt a Legfelsőbb Isten teremti az Isteneket, akik szintén kisebb Isteneket és Irányítókat teremtenek. Egyszerűbben talán egy óriási Mamut-céghez hasonlíthatnánk az egészet, melynek van egy központi vezetője, a legnagyobb főnök, valamint a világ számos országában telephelyei, kirendeltségei vannak, ezért közvetett módon mindegyiknek Ő a főnöke, a Legnagyobb Irányító. De mivel Ő nem tud mindenhol személyesen jelen lenni, ezért minden egyes kirendeltségéhez egy szintén rátermett Vezetőt, Igazgatót nevez ki ezeken a helyeken. De még ennek az Igazgatónak is van helyettese, hiszen ő sem ér rá mindenkor. Az Igazgató, pedig az ottani kollektíva munkájáért felelős. A kollektíva, pedig, kisebb csoportokból, brigádokból áll, így minden egyes csoportnak is külön főnökei vannak. A csoportok tagjai a beosztottak, akik pedig, mint szintén kisfőnökök, esetleg náluk alacsonyabb beosztásban lévőknek parancsolhatnak, vagy szólhatnak bele munkájuk végzésébe. Most nézzük meg, hogy is néz ki ez a Hinduizmus szerint? A Hinduk azt állítják, hogy még a Legfelsőbb Úr megnyilatkozása is véges, bár emberi mértékkel nézve elképzelhetetlen időkön át érvényesül.
A végtelen Isten meghatározott időközönként, mint egy ciklikusan visszavonja Teremtő Erőit a személytelen meg nem nyilvánuló létébe a Brahmanba. De kezdjük az elejéről.
A Hinduizmus szerint, többfajta teremtésmítosz létezik, és más vallások teremtésmítoszaihoz képest, itt az Univerzumok, Csillaghalmazok és Bolygórendszerek teremtéséről van szó.
Az egyik ilyen változat szerint, az idők kezdeteinek – kezdetén, Visnu Leggi-gantikusabb alakja Mahá-Visnu, aki a Legfelsőbb és Legnagyobb Úr, a végte-len űrben létező Okozati-Óceánon lefekszik kígyó ágyára, a sokcsuklyás „Sésa-Nágára”, kinek több millió feje dicséri az Úr fenségét, dicsőségét és tetteit. A Legfelsőbb Úr ekkor elszenderedik és álmodni kezd. Bőre pórusaiból több milliárd „apró buborék” száll fel. E buborékok belsejében aztán szinte minden megismétlődik kicsiben. A különbség csupán annyi, hogy itt már a buborékokon belül az Okozati Óceánban lévő kígyó ágyára fekszik a szintén gigantikus méretű Visnu kiterjedés, és Ő is álomba szenderül. De neki már a köldökéből hajt ki egy óriási méretű Lótuszvirág, melyen az első Teremtett élőlény Brahmá meditál. Brahmá hosszú meditációja után felébred és elkezdi, a teremtést Megteremti a Csillagvárosokat, ezeken belül pedig a bolygórend-szereket. Ezután Visnu a Lét Fenntartója egy különleges energiája révén, mint Gigantikus tudat és személytelen erő behatol és életre kelt minden egyes ato-mot a teremtésben. Ezáltal tartja fenn Visnu a Világokat, és ezért nevezik Őt a Lét Fenntartójának. Ezután a Brahmá, Pradzsapatikat –Ősnemzőket teremt, akik szintén képesek teremteni, hogy ily módon népesítsék be a Csillaghalma-zok millióit. Mindez természetesen csak egy ilyen Gigantikus buborékon belül történik. Kisebb részekre osztva, pedig minden Galaxisnak, vagy Csillagváros-nak is külön rátermett irányítója van és ezeken belül szintén minden Naprend-szernek és Bolygónak.
A mi Földünk szellemi Atyját, irányítóját, a legnagyobb őst Manunak hívják. Ugyanígy minden Bolygónak, külön felelős szellemi vezetője van. Mindezen teremtések természetesen, szinte elképzelhetetlen hosszúságú idők alatt men-nek végbe. Ezért mondják, hogy a Föld csodálatos teremtése és léte gyakorlatilag jelentéktelen, a több millió és milliárd Bolygókból álló Csillagvárosok és Univerzumok végtelen Óceánjaihoz képest. Ugyanakkor logikusan gondolkozva azt is megérthetjük, hogy ezek időbeli érzékeltetéséhez, vagy leírásához a Földi idő és matematika rendkívül szegényes. Hiszen szinte leírhatatlan, kimondhatatlan számokról van itt szó.
Univerzumunk Teremtője Brahmá, száz „Brahmá évet” él, ami földi mérté-kekkel mérve elképzelhetetlen hosszúságú idő. Hiszen pusztán csak Brahmá egy napja alatt, számtalan Csillagváros keletkezik és pusztul el. Aztán egy ilyen Brahmá nap elteltével Ő is álomba szenderül, ami az egyetemes világvé-gét a Mahá-Pralaját jelenti az élőlényeknek. A Hinduk ezt Teremtőnk „Brahmá egy éjszakájának” nevezik. Brahmá hosszú pihenő éjszakája után pedig újabb Világhajnal – Mahásristhi kezdődik, amikor az Isteni tudat és a teremtő erők, új megnyilvánulásokat hoznak létre.
Viszont, ahogy már az előbb is mondtuk, Brahmá nappalán belül is léteznek még részletteremtések és ugyanígy részletmegsemmisülések. A Legfelsőbb Isten végtelen Erejének, Hatalmának, Fenségének, az egy Galaxisokban lévő Kiterjedései, Megnyilvánulásai a következők: Brahmá – a teremtő, Visnu – a fenntartó, valalmint Síva – a pusztító. Ők az Istenháromság, minden Csillag-halmazban – Teremtésben munkálkodó és jelenlévő Isteni megnyilvánulásai. Visnuról és Brahmáról már esett szó, viszont Síva a két végletet képviseli.
Síva az Univerzum pusztulásában játszik fontos szerepet. Mint Mahá-Visnu kiterjedése az Isteni végítélet végrehajtója. Elpusztítja az Univerzumot, de ugyanakkor előkészíti a következő teremtéshez, ezért mondják Síváról, hogy Ő a pusztítva teremtő.
Az Univerzum megsemmisülése után, mindhárom Főisten visszaolvad a Leg-felsőbb Úr személytelen meg nem nyilvánuló eredetébe az Ősokba, vagy Brahmanba. A Bráhman tudósok, úgy mondják, hogy e hatalmas, felfoghatatlan, tiszta lelkek, végleg visszatérnek a Legfelsőbb Istenhez. A Leghatalmasabb Úr eme megnyilatkozásai végtelen számúak, hiszen megszámlálhatatlanul sok a buborék Univerzum létezik. Az Isteni erő az Újabb Világnap hajnalán, aztán ismét felébred és magához tér, hogy ismét kiáradjon és megnyilvánuljon. Mindez örökös körforgásban folyik a végtelen teremtésben, Világok keletkeznek és pusztulnak el. A tér és az idő fogalma pusztán csak a csodálatos anyagi teremtés velejárói.
Földi szemmel nézve a szinte végtelen hosszúságú világkorszakok, és az eze-ken belül létező különböző mértékű időtartamok, az idők örökkévalóságán belül léteznek.
A Hinduk a végtelen idő teljességét „Mahá-Kálának”, azaz, -nagy időnek nevezik, ami folyamatosan létező, de ugyanakkor felosztható.
Az ősi Védai világnézet szerint, a Bráhmanok az időszámításhoz a Napévet veszik alapul, mely az az idő, mely alatt a Nap egyszer körbejár az állatövi jegyek körén. Ezek után a Napévet megfelelő részekre töredékekre osztva, végső egységül a mi másodpercünknél is jóval kisebb kvantumot kapunk melyet Truti-nak neveznek. Ez kb. 0,0012 másodpercnek felel meg.
Az ősi Hindu-Bráhmáni időszámítás nagyon bonyolult a mi szemünkben, mert a földi időbeosztások nem felelnek meg más égitesteken.
Például, a már fent említett számtalan Bráhmananda világ, melyeknek élettartama 22,394,880,000,000,000,000,000,000 földi évvel egyenlő, ezen belül több Kalpa , vagyis Nap van. Egy ilyen Kalpa a mi teremtő Brahmánk egy napja. Ez a nap, mely 4,320,000,000 földi évet tesz ki és ugyanennyi egy éjszakája is a Kalpákon belül is 14-Manvantara korszak van, mely a Manukról, az Ősnemzőkről, ki az időn is uralkodnak kapták nevüket.
Minden Manvantara korszakon belül más és más Manu uralkodik.
Egy Manvantara korszak 71-Mahá-Júgát, azaz nagy korszakot tesz ki.
Egy ilyen Mahá-Júga, 4,320,000 földi évvel egyenlő és még ezen belül is helyezkednek el, szinte örökös körforgásban a Júgák, vagyis a kiskorszakok, melyek a földi lét egy-egy hosszabb korszakát jelentik. Négy Júgából áll egy ilyen „Júga ciklus”
I.; Szatja-Júga: az igazság kora, vagy másnéven Aranykor, mikor még a Dharma a vallásos igazság uralkodik. Az emberek jók és igazak ez 1,728,000 földi évig tart.
II.; Tréta-Júga: ez 1,296,000 évig tart és a folyamán a Dharma a vallás és az erkölcs lassan homályosulni kezd, az emberek szemében.
III.; Dvápara-Júga: ez 864,000 földi évig tart és ez alatt az Adharma a vallástalanság és igazságtalanság az erkölcs pusztulása mind nagyobb méreteket ölt.
IV.; Káli-Júga: a pusztulás kora, amit ismertebb néven „Fekete” vagy „Vas-korszaknak” hívnak. Az előző korokhoz képest ez már csupán 432,000 földi évig tart, és ez az a kor, melyben jelenleg élünk. Itt már teljes az Adharma- a vallás, az erkölcs és az igazság hiánya. Ez jellemzi ezt a kort, amely a Mahá-bháratában leírt nagy testvércsatával kezdődött és napjainkban is tart.

Feliratkozás Hírlevélre