Mit is írhatnék én itt e sok bölcsesség között?

Még nem tudom, csak gondoltam jelzem a jelenlétem ezzel a pár sorral, látva, hogy itt aztán minden van ami a csövön kifér.
Angyal és ördög, mindenféle fajta.
Elengedés megragadás, egy szakajtónyi technika, mindenféle búbánatra, kisebb és nagyobb bajra.
Az ember csak kapkodja a fejét, melyik is lenne mire is jó, és tényleg jó-e bármi is bármire is?

Na még gondolkodnom kell ezeken.

Nézem Shakira Waka Waka videóját, átérzem a focisták, az edzők és a szurkolók örömét, bánatát, érzéseit, a világ sok színűséget és közben megjelenik bennem egy új vágy: Milyen jó lenne érezni az egész világot, minden embert, minden érzést, minden állapotot, amennyi csak van a Földön, az emberben és azon kívül! Mindent-mindent érezni szeretnék, mindennel eggyé válni!

Ilyet még sosem éreztem. Ugyan voltam már többször is a "mindennel egy" tudatállapotban, de azt mindig valami gyakorlásom ajándékaként éltem meg, kifejezetten erre még sosem vágytam.

Van, hogy az ember elindul egy úton, és út közben tetszik meg neki az utazás. A cél bár láthatatlan, s az utazás lényege sem a célba érés, hiszen a céllal, véget ér, lezárul mind az, ami addig mozgatott. Jó-e meghatározni előre az utazás célját, ha tudjuk, hogy véget ér akkor. Életutunk célja sem annak a vége. Az élet értelme hát, az élet megélése, a tudás megszerzése, és a megszerzett tudás gyarapítása. Minden növekszik gyarapszik, Ha célt határozunk meg, annak a dolognak a halála pillanatát jelöltük hát ki.

Szerinted mi a manipuláció? És mi nem az? Hogyan működik? Milyen példákat látunk a környező világunkban?

A köznapi nyelvben manipuláció alatt inkább a fizikai síkon is észlelhető tevékenységet értik - amikor félreérthető, félrevezető verbális kommunikációval, testbeszéddel és ráutaló viselkedéssel veszünk rá valakit olyan dologra, amiből rendszerint nem neki származik előnye.

Az Istenmegvalósítást legmagasabb szintje nem a kölcsönös szeretet, hanem a szerelmi viszony. Azok, akik csak a materializmus szűrőjén keresztül képesek szemlélni (és nem látni) a jelenségeket, ebben éretlen túlzást éreznek, aki viszont már volt szerelmes, pont az ellenkezőjét látja. Ő tudja azt is, hogy a szerelmi viszony páratlan élménye nem a szexualitás, hanem a tánc. A szerelmes elfogadja Isten felkérését és táncol az Istennel. Lelke könnyekbe borul, elméjét a szerelem eksztázisa ringatja révületbe.