Amikor megtudtam, hogy visszajöhetek külföldre ....eldöntöttem autóval fogok jönni. Nyáron két hónapot töltöttem külföldön és repülővel mentem, összepakoltam 3 bőröndöt ....és ennyi.... Most 4 hónapra jövök....egyrészt autóra is szükségem van kint (bár kaphattam volna bérelt autót is)....másrészt, mégiscsak több mindent tudok az autóba pakolni.....úgyhogy autóval jövök....

Készülődés.... válogatás, mi az amire tényleg szükségem van, mi az amire nincs.....legalább történt egy szelektálás a ruháim és a könyveim között is...

Mostanában megint elkezdett foglalkozni az alvásparalízis jelensége, pedig annak most már két éve, hogy utoljára átéltem a testem lebénulását, ami mérhetetlen nagy rettegéssel járt.
Azóta persze tudom, hogy nem kellett volna félnem, legalábbis úgy félnem ahogy akkor abban a pillanatban és az elkövetkező napokban.
az én történetem a következő:
kimerült, fáradt voltam és talán abban az időben túlságosan is stresszesen éltem a mindennapjaimat. Egyik nap du, olyan 15 óra fele elaludtam, soha nem felejtem el, háton feküdtem és aludtam el.

2.- Rész-A nagy Eposzok és feldolgozásaik

1848 március 16-án Petőfi Sándor leül a Pilvax kávéházban egy asztalhoz. A pincér odamegy hozzá és megkérdezi:
- Petőfi úr! Hozhatom a szokásos Unicumot?
- Isten ments! Nézze meg tegnap is mi lett belőle!

Mire tanít minket Petőfi?

Arra, hogy ha már ismerjük a gyenge pontunkat, akkor igyekezzünk elkerülni azt. Ne lépjünk bele kétszer ugyanabba a gödörbe, ne fussunk bele újra meg újra ugyanabba a játszmába, ne hagyjuk becsapni magunkat ugyanazon módon.