Sziasztok!

Fogadjátok szeretettel az alábbi páros meditációt. Tarjáni Linda tartotta 2009. április 5-én a Vista Rendezvényközpontban. Ezúton is köszönjük Huszti Sanyinak a meghívást.

A meditáció előtt üljetek le egymással szemben, és egy kis ideig nézzetek egymás szemébe. Hangolódjatok egymásra, hagyjátok kívül a napi gond(olat)okat. Döntsétek el, ki lesz először az adó és ki a befogadó fél. A befogadó forduljon oldalra és csukja be a szemét. A meditáció végén cseréljetek.

http://tantrarandi.hu/meditaciok.html

Szeretettel,

A szimbólumok univerzumunk formába - alakzatba öntött esszenciái, hordozzák a világ egy-egy szeletének információját. A szimbólum egy tömörített információ állomány, ami tartalmazza a lényeget, a velejét egy dolognak.
Mint amikor egy ember leírja a teljes életét, abból minden élményét egy életrajzi műbe, majd abból megfogalmazza élete mottóját. Pl: "Aki harcol, az csak veszíthet!"

Kaptam ma egy e-mailt, ez már a sokadik a témában, s bár nem állítom, hogy nincs benne némi igazság, de azért bosszant és látok ellenpéldát is magam körül. Azt hiszem, mindannyian ráérzünk, hogy kikről is van szó.

Íme a mail tartalma:

"Ragozás: Hűűűűűűű , ezt valaki nagyon telibetrafálta!

Én tanulok, te tanulsz, ő lóg.

Én vizsgázom, te vizsgázol, ő nem buktatható.

Én dolgozom, te dolgozol, ő hátrányos.

Én spórolok, te spórolsz, ő segélyt kér.

Én építek, te építesz, ő igényel (és kap is).

Mit gondoltok a vezetői szerepről?
Találkoztatok már olyan emberrel, akik jók a képességei, de valami miatt nem volt vezető.
Nem merte vállalni, félt a felelősségtől, vagy más okok miatt.
Milyen a jó vezető?
Olyan mint gyferenc? Vagy esetleg más a példaképetek?
Egyáltalán szükség van vezetőkre? Vagy mindenki csináljon amit akar, úgyis úgy lesz, ahogy a sors akarja, fogadjuk ezt el?

Évek óta gyűlik bennem az ezoterikus frázisok sokasága, Legtöbb tehetséges hangemberektől származik, de akad közte nagyszerű mestertől származó szóvirág is. Nektek is van ilyenetek? Nekem ajándékoznátok?

Kedves Fórumozók!

Ezt a blogot annak szeretném szentelni, hogy az esetleges konfliktusok, elmérgesedett viták után leírhassuk az önmagunkban lejátszódott változások, felismerések tapasztalatait tiszta fejjel és szívvel, indulatok, vádaskodások nélkül.

A blog nyitásának gondolatát a Szeklice kontra Éva és Egy kis akárki konfliktus engem érintő része generálta, amelyben meggyőződésem szerint mint gyakran felemlített személy, a "láthatatlan" indikátor szerepét töltöttem be.

Egyelőre ennyi, mert most már munkába készülök. Ma éjjel vagy holnap reggel folytatom.