Sziasztok ébredő társaim!

Ne a világvégén gondolkozz, ez is félelem keltés, mint sok más is manapság.
Inkább gyere találkozz a felsőbb éneddel és légy önmagad.
Aki olvasta: Az Anagyal válaszol című könyvet már tudja is miről írok MOST.
Időpont: február 13-14. Pároknak kedvezmény!
Helyszín: a fantasztikus természet és atmoszféra a Zsámbéki medencében: Etyeken a Villa Hakában
Nézd meg mestereim honlapját, ahol sok információhoz jutsz:

www.vilagfia.hu

Jelentkezz náluk telefonon vagy nálam e-mailben: info@villahaka.hu

Szóval ez a kérdés jutott az eszembe amikor rájöttem,hogy sok esetben már magában a blog kérdést sem értem.Egy buta ember is lehet boldog? Egy egyszerü vidéki kistanyasi ember élhet minőségi életet?
Jelent-e előnyt a fősulis végzettség utad megtalálásában.
Ne nézzetek most álszentnek, nem vagyok nagyon buta, de azért tudásban nem állok mindig a helyzet magaslatán és vannak olyan blogkérdések amikre abszolut nem tudnék válaszolni. Köztetek sok olyan ember van, aki tudásban leköröz. Most csak az egyszerű közember kérdez.

Őszintén sajnálom, hogy az idén nem jut Nektek ajándék, pedig én tényleg szerettem volna, hogy mindenki boldog legyen, - legalább Karácsony estéjén!

Mondtam is az Öregnek, hogy ne csinálja már, mindenki irigy lesz rám, legalább egy kis ajándékot vigyen Nektek, de Ő az anyagi helyzetére hivatkozva elhárította a felelősségét.

Azon gondolkodom napok óta, milyen mértékben van bennem a bizalom és a bizalmatlanság.
A mérték attól is függ, hogy kiről, miről van szó. Milyen dologgal, élethelyzettel, vagy, hogy kiről, gondolkodom, gyermekről, barátról, munkatársról, idegenről, vagy a kedvesemről.

Van olyan helyzet amiben, akivel teljes a bizalmam, már szinte a naivságig. Sajnos olyan is van, mikor alaptalanul bizalmatlan vagyok.
De mivel megtanultam, hogy hallgassak a megérzéseimre, bizony nehezen engedem el a bizalmatlanságot még akkor is, ha az adott pillanatban alaptalannak tűnik.

Ismét kiborultam!!!

Már reggel kezdődött. A párom frissen, üdén készíti a reggelit és a gyerekeket hívja az asztalhoz falatozni. Engem NEM! A feltűnőség kedvéért az asztal körül, a konyhában sertepertéltem, de még így sem voltam elég feltűnő! Még most sem mondta, hogy: Gyere, Kedvesem te is reggelizni! Vártam ezeket a szavakat, de mindhiába!

Gondoltam, akkor veszek elő magamnak tányért és leülök én is, mert nagyon éhes voltam. Nem bírtam tovább várni a kedves invitálásra!:-)