Kit tartasz jó Tanítónak?
Állítsunk össze egy listát a legjobb, legismertebb hazai tanítókról! Ebből aztán bárki tájékozódhat, hogy kihez mehet tanításért. Írd meg a pozitív vagy negatív véleményedet is róla!
A lista alapján később megszavazhatjuk, hogy számunkra ki a legnépszerűbb. Bizonyára tanulságos lesz a végeredmény!
- A tanítókat külön-külön sorba írd!
- Írd utána, hogy mit tanít, mi a szakterülete?
- És azt, hogy Te miért szereted.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ahoz, hogy tanithassak, egy bizonyos fokú, a tapasztalás, megélés által szerzett TUDÁSSAL kell rendelkezzek. (Sajnos, legtöbbször azzal találkozom, hogy a tanitók, LINEÁRISAN - megtanúlt, memorizált, ELFOGADÓ módon - megszerzett információ továbbitását teszik.) (Elfogdás alatt én azt értem, ha valamit megtanulok, nem azért mert valóban érdekel, hanem csupán azért, hogy valamit elérjek.)
Ha tényleg TUDOK valamit, ez a tudás azon felül, hogy a fejlődésemet szolgálja, csak akkor marad érték ha tovább adhatom. Meg kell ossztani másokkal, hiszen szorosan kapcsolódunk egymáshoz. A továbbadás módja, valóban nem lehet más első lépésben, mint információ átadás, de - és itt jön be a tanitói hivatás, szerep - ,,tanitvánnyá,, tenni az engem hallgatót. Ha nem csupán ELFOGADÓ - azaz csupán valami célból, érdekből,...egy diploma, ...stb. megszerzése érdekében ,,tanulni,, akaró, - hanem BEFOGADÓ - azaz, ezt a bizonyos ismeretet, amivel én már rendelkezem, szeretné megtapasztalni, szükséges a számára a további fejlődésében. A tanitó és tanitvány kapcsolata, meghatározóan fontos. Megismerni egymást, megtudni mire nyitottak, mire van szükségük a fejlődésükhöz? Lehetővé teszi ezt a mai tanitási rendszer?
A mai tanitási rendszert én nem tartom jónak. Egy csomó indormációt adnak át a tanulónak, és olyan mennyiségben, hogy ez csak a felszinesség szintjén lehetséges. A mennyiség, viszont azt az érzést kelti, ,,mennyi mindent tudunk,,. Valójában, ha megnézzük, hogy mennyi ebből az, amit igazán elsajátitottunk... mi az amit az életünk folyamán használni is tudunk, hiszen ezért volna minden, a többi csak felesleges lom -, nem sok marad.
A tudomány is ilyen rossz irányba halad. Kifejlesztünk egy elméletet, ami nem a közvetlen szükségből, ered, majd ,,megkeressük, hogy milyen területen alkalmazható,,. Itt pl. az atomra gondolok. Rábukkantunk, mint a gyermek a ,,kés, villa, ollóra,, és nem tudunk vele bánni, mert még ,,nem a mi kezünkbe való,,.
Látjuk, milyen módon működik, de nem az eszközünk, nem nőttünk fel hozzá, hiszen azt nem tudjuk, hogy mit kezdjünk a melléktermékkel... több kárt teszünk mint Jót. Inkább azokat a lehetőségeket kéne keresnünk, amit TUDUNK is használni.
Kiváncsi vagyok a Ti véleményetekre is. Szeretettel Ilona55
ezt a kérdést feltettem egy gurunak és puritánul csak annyit válaszolt, a mester benned van. őt keresd meg és hívd elő, nála nagyobb tanítót nem találsz.
teljesen igaza van. mégis eltérünk néha önmagunktól, ahogy én is teszem mostanában. és akkor nagyon jól jön egy kis terelés, mint pásztor a nyáját. ebben krisztián nagyon jó:)
Kedves Bea, ez szerintem is igy van. A lelkünk az Isten része, amely leszállt az anyagba megtapasztalni, tudatossá tenni azt, miáltal a lélek is tudatosságra tesz szert, és ezzel a tudással tér vissza az EGY-be. A Mester bennünk van. Ahogy Isten nem mér ránk nagyobb megpróbáltatást, mint amit el birunk viselni, igy van ez a tudással is. Amilyen mértékben vagyunk képesek valamit megérteni, olyan mértékben kapjuk meg a válaszokat is. (,,...Amennyit a sziv elbirhat magába, sajátunknak csak annyit mondhatunk...,,) Amilyen a tanitvány, olyan szinten jelenik meg a Mester is. A dualitás világában csak akkor van tanitvány, ha van mester, és a mester is csak akkor jelenik meg, ha jelen van a tanitvány. Ez az EGY kettős megnyilvánulása, amely meg akarja szerezni a TUDÁST.