A Zsenikről van szó.

Egy koncertről jövök. Egy szál zongora, Egy Ember, aki beleteszi szívét-lelkét, minden fizikai erejét és gyengéd érzelmét az ujjain át a hangszerbe, és eléd varázsolja az Univerzumot... mi van a zsenikkel?

Érdekes dolgot figyeltem meg a minap, mikor lányom kutyáját Drazsét sétáltattam.
Mostanában gyakran van a felsőcombomban izomfeszülésem időnként a vádlimban is.
Ráfogtam a magassarkú cipőkre, ha abban többet gyalogolok, bár ha jobban belegondolok, nem gyalogolok annyit tipegve, hogy emiatt létrejöjjön bennem ez a kellemetlen érzés.
Elkezdtem analizálni mi az oka ennek a dolognak?
Arra jöttem rá, hogy a görcsös akarásom mindenképpen benne van, hogy a dolgaimmal gyorsabban haladjak.

Amikor egy új kapcsolat előtt állsz és bizonytalan vagy benne, hogy belelépjél, vagy sem, honnan tudhatod, hogy jó lesz Neked ez a kapcsolat, vagy ismét csak egy zsákutcába fordulsz be?
Természetesen biztosan nem tudhatod, hiszen a puding próbája az evés, vagyis ki kell próbálni és majd közben kiderül! Azonban kinek van arra ideje és idegzete, hogy kipróbáljon minden útjába kerülő párkapcsolatot?

Milyen jó lenne, ha még a küszöbön állva viszonylag nagy pontossággal fel tudnád mérni, hogy mire lesz képes ez a kapcsolat, mit lehet majd kihozni belőle hosszú évek alatt? Ehhez adnék pár indító gondolatot, önismereti megvilágításból:

Különös tudatállapotok

A hétköznapok gondolatainak fogságában

Hétköznapi tudatállapotban az érzelmek színes örvényében élünk: örülünk s ekkor a madarak is szebben dalolnak, majd pillanatok alatt dühössé válunk és utáljuk az életet; szerelmesek vagyunk vagy gyűlölünk; befogadóak vagyunk vagy éppenséggel beszűkülten félünk..

Nők és férfiak