Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

arc.jpg

Tegnap olyan jó napom volt. Olyan széles jókedvvel indultam neki a napnak. Aztán a munkahelyemen rájöttem, hogy nem spontán jókedv. Csak azért lett jó a kedvem, mert az előtte való este nagyon jól sikerült és pozitív álvárásaim voltak tegnap estére. Tehát lelombozódtam. Egy kicsit.
Ráadásul a tegnapi este szörnyen alulmúlta "elvárásaimat". Akkor ma vacak kedvem kell legyen? Nincs - kacagok magamon, milyen baromságokon töprengek. Úgy érzem ezt mélyebben meg kell vizsgálnom. Egyszer.

Mindjárt itt az Újév,
Köszöntsd hát vidáman!
Nem baj, ha kettőt látsz,
S fetrengsz a piában!

A lényeg, hogy élvezd,
Bármit is teszel!
S hidd el, hogy jövőre
Boldogabb leszel!

Nem kell, hogy megfogadd,
Ne is gondolj erre!
Bízd csak rá magad
A következő évre!

Hisz a boldog jövő sem
Állhat majd másból,
Mint bodog jelenek
Folytonosságából

Legyen hát a ma
E folytonosság rajtja!
Gyerünk, légy hát boldog,
Uccu, B.U.É.K., RAJTA!

Sziasztok! Igazából nem is tudom, hol kezdjem, valójában a tanácstalanság sodort ide. Nem vagyok túl spirituális, nem is foglalkoztam soha a témával. Van azonban egy problémám, betegségem, ami nem szűnik, és egy barátom bogarat ültetett a fülembe, hogy talán volna rá megoldás.
Biztos piti kis dolognak tűnik: folyton fáj a torkom. Akár hónapokon keresztül, majd elmúlik és ismét fájni kezd. Sok orvosnál jártam, orvosilag abszolút alátámasztható: eredhet a refluxból, a munkám során beszívott porból meg még egy csomó mindenből, és ez mind oké. De nagyon megkeseríti az életemet.

A Szaturnusz és az apa utáni feltétlen igény

Olvasgattam bejegyzéseket, és eközben jutott eszembe az alábbi gondolat:
meddig /ha lehet ilyent, hány éves korig / felelős az ember a családtagjai, szülei érzelmeiért? Meg egyáltalán, hány éves korig, miyen mértékben "jó" a megfelelésre törekedni?
Másokkal való kapcsolatainkban nyílván felelősek vagyunk egymásért, és törekszünk megfelelésre. De én itt azon a téren próbálok tapogatózni, hogy hol a határ?
Örülnék, ha megosztanátok velem véleményeiteket!
Szeretettel!

Látszólag jó sorsom van, van mit ennem, innom, hol laknom, de mindig is azt éreztem, hogy tévedésből vagyok ebben a világban és kényszerből kerültem ide, amiből szabadulnom kell.
Ahogy idősödöm egyre jobban vágyom már arra, hogy meghaljak, de öngyilkos nem tudok lenni, valami belső blokk ezt nem engedi.

Aludni szeretek és gyűlölöm amikor felébredek, esténként pedig imádkozom, könyörgöm, hogy legyen már vége, ne éljek tovább, mert számomra ez csak szenvedés.

Mindenki másért és máshova…

Feldmár András szavai nagyon jól kifejezik mindezt:

„Vajon milyen okok húzódnak meg a már szikla szilárd elhatározás mögött? Kaland, kihívás, fizikai erőpróba, kultúrszomj, vallás, menekülés, önismeret, változás utáni vágy, útkeresés? Kinek mi… Ha a szinte végtelen számú indok közül akárcsak egy is befészkeli magát titkos gondolataid közé, menthetetlen vagy. Többé nincs megállás… menned kell!”

jéggyertya.jpg

Fény dereng a világok felett, százezer dalt dúdol a szél, s messzire viszi a kósza álmokat. Érezd mennyi minden van még elrejtve benned, de te megtalálod önmagad. Sápadt reggelek után, ha felszívódik a köd, beköszönt a remény, s az őszi fák átölelik vágyaidat. A szürke ősziségben halkan hívogatnak a kopott kék felhők, s egy cseppnyi nem remélt napsütés. Szemerkél az eső a dombok fölött, könnyedén hull le a vízfüggöny, s a fagyöngyök fürdenek az alvó fák ágain, az őszi aranyban.

A nem szó valódi, vagyis értelmünkkel felfogható jelentésével 2-3 éves korunkban találkozunk. Ilyenkor a kisgyermek elkezd ráérezni a nem szó jelentésére. Rájön, hogy ha kimondja valamire, hogy NEM, akkor az általában nem fog megtörténni. Ezt a gyermekek nagyon szokták élvezni. Akkor van gond, amikor a gyermek kapja a nem szót. Nnna, ilyenkor jön a hiszti, a toporzékolás, no meg az, hogy a szép tiszta ruhájában belevágja magát a sárba.

Ha hiszünk abban, hogy minden döntés helyes, akkor az önbíráskodás is az? Szabad-e nevelő célzattal atyai pofont adni? Jár-e ezért megtorlás, vagy ez is bekerül a körforgásba? Akik jól elagyabugyálják egymást, az szükséges? Mindenképpen kell az életünkbe az erőszak? Hogyan lehet enélkül élni?

Egy régi tanítvány visszajelzése:

Kedves Tas!

Gábor vagyok, talán nem emlékszel rám, nagyon rég voltam a tanfolyamodon, és gyakorlom is az intuíciót minden nap, meglepő sikerekkel, azonban ezt a történetet szeretném elmesélni, mert még friss.

Elöljáróban annyit, hogy talán az intuícióval negatív dolgokat is megláthatunk, de ezt én hasznos dolognak tartom, hiszen az életben hasznos látni, hogy ne vakon kóvályogjunk.

Az történt, hogy megéreztem a párkapcsolatom széthullását, és a megcsalásokat pontosan akkor, amikor történtek.