Vasárnap kirándulni mentünk. Igazi tavaszi időjárás van, nagyon változékony. Egyszer esik, aztán kicsit kisüt a nap, néha egyszerre esik és süt a nap. Ennek ellenére útra keltünk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk.

Az ember alapból az ellazulást nem tartja fontosnak, arra meg végképp nem gondol, hogy ez egy tudomány lenne. Aztán az élet váratlanul hoz egy olyan helyzetet amiben égetően fontos lenne ellazulni, de sehogy sem megy. Ekkor döbben rá az ember, hogy ez egy mennyire fontos dolog és bizony ezt tudatosan kéne gyakorolni.

Az unokatestvéremmel evezgetünk egy úszómedencében, kb 10-12 évesek lehetünk és azt gyakoroljuk, hogyan lehetne megmenekülni egy tengeri hajótörésből. Ő egy nagyobb polisztirollapba kapaszkodik, én meg egy felfordított fa székben ülök a négy lába közé beszorítva, himbálom magam és próbálok rájönni, hogyan tudnám a legkevesebb erőkifejtéssel ellökni a vizet és így mozgatni magamat is!

Változás előtt áll az életem.....

Már most tudom, hogy a következő 1 évben változni fog az életem....munka, magánélet...Természetesen elméletben én is tudom, hogy csak a változás állandó...és abban is hiszek, hogy minden változás értem történik.....mégis, amikor szembe találom magam a változással, akkor miért olyan nehéz?

Talán csak azért nehéz, mert még ismeretlen számomra a jövő?