Én rendkívül ritkán álmodom, és akkor is főleg értelmetlenül kavargó, elmosódott kép és hang kavalkádot, amit hamar elfelejtek, el se nagyon tudok mesélni, de volt néhány furcsa élményem egy fél éve:
Egy időben többször éreztem azt, hogy éber vagyok, de nem tudom kinyitni a szemem, a testem mintha ólomból lenne, és rendkívül erős szinte elviselhetetlen nyomást éreztem a hasamon. Legelőször ezt egy olyan álom előzte meg, hogy rám vetette magát egy sötét árnyék. Én, bár nagyon féltem, minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne ébredjek fel. Leállítottam a szavakban való gondolkodást, és csak a nyomásra koncentráltam a hasamon, próbáltam ellazítani és egyre mélyebbre kerülni, de ettől jobban fájt. Olyan, mintha egy szakadék szélén állnék és én azt akarom, hogy belezuhanjak, de az életösztön a fájdalom által megpróbál visszarántani. Azért féltem nagyon, mert eszembe jutott az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című film, amelyben ő is hasonló élményről ír, és attól féltem, hogy talán olyat látok, amitől elborul az elmém, de mégis menni akartam egyre mélyebbre. Ehhez intenzív koncentráció és önuralom kellett, és először nem is bírtam sokáig, végül fölébredtem.
Másodjára, néhány hónappal később, már sokkal kisebb nyomást éreztem, és nem emlékszem álomelőzményre sem, de nem-gondolkodni elég nehéz volt (ma már jobban megy), ezért akkor sem jártam sikerrel.
Harmadjára nem éreztem nyomást, csak nem tudtam megmozdulni. Ekkor azt sikerült elérnem, hogy azt éreztem mintha a lelkem "lekerekedne" a testemen belül, mint egy 10cm-es léggömb és mintha lebegnék. Úgy éreztem, valahogy elsodródom a testem bal oldala felé a szívem tájékán, és attól féltem, hogy "lefolyok" az ágyról. Egy intenzív, világító zöld gyűrűt láttam magam előtt, és megpróbáltam beletalálni, de mivel elsodródtam bal irányba, csak belepillantani tudtam felébredés előtt. Arra emlékszem, hogy a kép meglepően jó felbontásúnak tűnt, de visszaemlékezni már nem tudtam a részletekre. Egy sakktáblát láttam.
Egy másik alkalommal az egész éjszakám elég furcsa volt. Először valami erős hangra riadtam fel a fülem mellett, de megint nem tudtam mozogni. Azt hittem betörtek a lakásba, mert azt éreztem, hogy van ott valaki. Figyeltem de nem történt semmi, végül sikerült megmozdulni. Visszaaludtam, de az alvás inkább erős fizikai igénybevételnek tűnt, mintha a két világ közé szorultam volna. Egyszer azt éreztem, hogy a testem fölött lebegek, arccal fölfelé. Amikor ez tudatosult, megpróbáltam megfordulni, ránézni önmagamra és kinyitni a szemem, de ettől fölébredtem. Hajnalban nagyon fáradtan azt hittem, hogy fölébredtem és kimentem a tükör elé. Belenéztem, de az arcom el volt torzulva, a szám természetellenesen le volt görbülve. Néztem magam egy kis ideig, majd tényleg fölébredtem.
Egyszer, amikor szintén csak félig ébredtem föl, a homlokomra koncentráltam, vagy inkább koncentrálódtam, mert valahogy tudtam, hogy ezt kell csinálni, és egy táguló lyukon át lángok csaptak az arcomba. Ez a kép is meglepően éles volt, és amikor fölébredtem erősen bizsergett a homlokom.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkor életem eddigi legmélyebb pontján voltam, és meditációban is szörnyű dolgokat hoztam felszínre. Halál, szörnyek, démonok, káromkodás. Egyszer megpróbáltam elképzelni és mélyen átélni, hogy én vagyok Jézus, akit keresztre feszítenek. Egyszer például elalvás előtt egyszer csak egy levágott véres gyerekfej képe jelent meg (Bár engem ez pont nem ijesztett meg.). Megpróbáltam szembenézni a bennem lévő gonosszal, de nem kizártam magamból, hanem magamba olvasztottam, eggyé váltam vele.
Ezek hülyén hangzanak, de valamiért akkor szükségem volt ezekre. (Az óvodáskori rajzaim is tocsogtak a vértől.), Rengeteget nőtt az önuralmam, és ma már nem érzek motivációt ilyenekre. Az egóm sokkal engedékenyebb. Amúgy rendkívül békés természetű ember vagyok, ma már azt is tudom, hogy nagyon mélyen tudok szeretni, és hamar megbocsátok. Amúgy ezt nem ajánlom senkinek. Ez életemben egy olyan tévút, önmagamra irányuló kegyetlenség volt, ami azáltal oldódott föl, hogy mindez mélyen tudatosodott bennem, de amely titokban már régóta bennem dolgozott.
Üdv:
Balage

Engem kb. másfél éve foglalkoztat a téma, és eddig nagyon kevés infót találtam hozzá, nem is haladtam semmit. Nagyon ritkán, akkor is csak felébredés után szoktam emlékezni némi álomfoszlányra sajnos. (bár most jut eszembe, mintha néhány éve elértem volna egy olyan szintre valahogy magamtól hogy a nagyon rémálmokban feltettem magamnak a kérdést hogy ez biztos csak egy álom és fel tudtam ébredni.. de ettől függetlenül nagyon ritkán emlékszem bármire azóta is)

Szóval Oshotól amit olvastam a tudatos álmodás eléréséről az csak az első pontra terjedt ki, nálam nem vált be.
Castanedát úgy kezdte erre tanítani Don Juan hogy koncentráljon a saját tenyerére, majd álmában is nézzen rá ismét. Hát eddig még nemigen alakult úgy a szitu..

És most jön az ami a lényeg: egyik kedvenc filmem a Waking Life (Az élet nyomában) - nagyon ajánlom a téma iránt érdeklődőknek - ott az egyik álomszereplője a főhősnek azt ajánlotta arra a kérdésre hogy honnan tudja hogy ez egy álom-e vagy sem, hogy kezdje el kapcsolgatni a villanyt fel-le, nem fog történni semmi. Vagy pedig nézzen rá a karórájára és ha elmosódnak a számok, akkor szintén álmodik.
Na mondjuk emiatt nem kezdek el karórát hordani mert, úgy néz ki ez a cetlis megoldás hatásosabb lesz, és teljesen logikus is, holnaptól elkezdem, végre! :)
Rákeresve a filmre, találtam egy blogbejegyzést róla, ahonnan meg el lehet jutni egy egész részletes útmutató cikksorozathoz, belinkelem ha nem baj: http://jocohp.hu/?o=user_post&id=12&l=2

Én soha nem gyakoroltam a tudatos álmodást de rengetegszer részem volt benne.Szerintem az ember mindennap álmodik csak sokszor nem emlékszünk rá.Én általába emlékszem az álmaimra ha nem is teljesen de foszlányokban igen.Söt sokszor még irányitom az álmaimat.Nem tudom hogy hogy csinálom de van ugy hogy befolyásolom az álmaimban szereplö embereket hogy mit mondjanak vagy mit csináljanak vagy egyáltalán hogy kik legyenek az álmaimban.Meg magamat is tudom befolyásolni.Meg sokszor amikor nem én irányitom az álmaimat akkor tudom hogy ez csak egy álom és nem a valoság.Ezért például amikor rosszat álmodok nem félek mer tudom hogy csak álmodom.Ami meg még elöfordul velem hogy felébresztem magam az álmombol.Ez igy hülyén hangzik de igy van.Ha fel akarok ébredni akkor fel is fogok.Tudom hogy ki vagyok hogy mit csinálok és hogy csak álmodom.

Hm... egy időben (olyan 4 éve) elég sokat álmodtam (visszatérő álmok, többnyire pontosan emlékeztem arra, amit láttam/éreztem, sok-sok deja vu, etc) és mert mindíg érdekeltek a metafizikai megtapasztalások, hát úgy döntöttem, h kihasználom a dolgot.
Elkezdtem feljegyezni, kategorizálni az álmaimat. Kb. 2 hónapig csináltam. Hát... érdekes dolgok történtek. Nos. Kb akkor, mikor már akkor aludtam el/keltem fel amikor akartam (kis akaraterő-fejlesztés meg egy kis előkészület kérdése...) Elkezdtem "magamhoz térni' álmomban. Teljesen tudatomnál voltam, és bármit meg tudtam tenni - és nem utolsósorban teljesült a fent említett 5-6-os kitétel is.

Az igazat megvallva abbahagytam a dolgot. Az álmok szent dolgok, és ha tényleg üzenettel bírnak, akkor hagyni kell, hogy kiteljesedjen az emberben. Nem szabad mindent kontroll alatt tartani. Nem beszélve arról, hogy amit az ember nem közvetlenül lefekvés után álmodik, annak semmi tényleges jelentése nincsen - és ebben egyetért az összes archaikus álomfejtő. Ez volt az egyik ok.
A másik: egy kicsit meg is rémültem az esetleges következményektől, de ez már más téma.

Nos... még szerettem volna egy egyszerű tanácsot leírni azoknak, akik gyors sikereket szeretnének elérni. Tudom, hogy egy kicsit profán, de próbálj meg hason elaludni úgy, hogy az egyik kezedet a fejed alá teszed. Én eleinte mindíg így garantáltam, h belekerüljek abba a bizonyos félálomszerű állapotba. :P De a végén már ez sem kellett.

És még egy dolog. Bár abbahagytam, de azóta is akkor alszok el és kelek fel, amikor csak akarok. Ha másért nem is, de ezért mindenképpen megéri kipróbálni.

Ez nagyon furcsa. Tehát én már álmodtam tudatosan?
Kiskoromban, úgy 8 évesen (most 15 vagyok) folyton arra "ébredtem", hogy amit magam körül látok az nem a valóság. Egyszerűen észrevettem, és ettől tudatra ébredtem. Furcsa dolgokat is műveltem. Pédául irányítottam az álmom, mintha csatornát váltanék. Ritkán, ha nagyon koncentráltam, még a körülményeken, szereplőkön is változtatni tudtam. És a tudatra ébredés pillanatától mindent belülről éltem át, míg addig "külső nézetben" szemlélődtem.
Érdekes, hogy egyszer szándékosan kiugrottam a harmadik emeleti lakásunk ablakán, és ettől felébredtem.
Sajnos, ezen élményeket mindig negatívan éltem meg, úgy éreztem magam, mintha csapdában lennék, és nem tudnék szabadulni. Számtalanszor éltem át "ál-ébredést". Ezek mindig megrémítettek.
Az egésznek egy szörnyű álom vetett véget. Rajzfimbeli figurák lepték el álmom, és ettől ébredtem tudatomra. Ezután rengeteget kellemetlenkedtek, majd, mikor már szorongtam az egész szörnyű üldözéssé fajult, mintha démonaim próbáltak volna gúnyt űzni belőlem. Menekültem és minden erőmmel fel akartam ébredni. Egy Babar-szerű elefánt, csúf maskarába öltözve két utat kínált nekem: ha jó ajtót választok, felébredek, ha rosszat, egy másik helyre kerülök (ezekre a részletekre már nem emlékszem pontosan*). Természetesen rossz ajtóra mutattam, és mindenféle furcsaság tört elő belőle.
Végül annyira megrémültem, hogy az éjszaka közepén, a sötétben hirtelen felültem - ilyen filmszerű "felülés" azóta se fordult elő.
Ez az álom olyan szintű félelmet váltott ki bennem, hogy ezután hetekig már magától az elalvástól is rettegtem. Esküszöm, ha arra az álomra gondoltam, minden félelmem összegyűlt bennem. Rettegve néztem az órára, hogy "mennyi van még lefekvésig?".
Ezután véget ért az éber álom sorozat, és egy most olvasott cikk késztetett, hogy komolyabban utánanézzek a dolgoknak. Biztos, hogy ki fogom próbálni!
*Ez az álom furcsamód még ma is szokatlanul élénken él bennem.

Én se nagyon sokat álmodom,de nekem is egyszer volt egy forcsa eset egy sakktáblán,és ilyen furcsa lények üldöztek, és versenyeztünk a lényekkel.Amikor felébredtem csupa verejték voltam,és ilyedt.
Ezt mégegyszer nem élném át az biztos.
Igaz hogy csak az 1. napja próbálom,de már álmodtam is. (nem ezt!)

Ez az egész tudatos álmodás nagyon érdekel... Először úgy találtam rá, hogy arra kerestem egy módszert, hogy hogyan tudnék jobban emlékezni az álmaimra. Kicsit később rákerestem wikipedian és rájöttem, hogy megér egy próbát... ezután látva a http://dreammoods.com fórumán a hozzászólásukat arra jutottam, hogy muszáj kipróbálni... minden jó angoltudású embernek ajánlom a fórumot! nagyon érdekes témák vannak a tudatos álmodásról... Ma próbálkozok először... de a próbálkozást akkor sem adom fel ha több próbálkozásra sem sikerül... erről jut eszembe... régebben voltak olyan álmaim amiben tudtam irányítani a cselekedeteimet és egy két más dolgot, de csak minimálisan... például átéltem egy nagyon életszerű repülési élményt is... másnap egy kis történetet írtam az álom miatt... elképesztő ereje van az álmainknak... ha vki elsajátítja a tudatos álmodást akkor sztem sohasem tud beleunni... legalábbis ha mindent irányíthat az álmában...

- az imént bukkantam erre a 2007-es anime-sorozatra. Álmok, testelhagyás, súlyosság. Innen letölthető amúgy magyar felirattal:
http://animeaddicts.hu/download.php?filelist.1.3040

Köszi a leírást kipróbálom

Ahhoz, hogy álmunkban felismerhessük, hogy valóban álmodunk, álomtesztet kell napközben végezni. Ébrenlétben nem kell folyton arra gondolni, hogy ez biztos álom. A valóságtudatunkhoz nem jó hozzányúlni, ez nem egészséges gondolat.

Viszont az álomteszt olyan, hogy egyszerűen elvégzed, akkor is, ha tudod, hogy ébren vagy, csak néhány rutinmozdulat. És mivel rutin, álomban is elő fog jönni. Megdöbbentően látványos az álomteszt egy álomban.

Álomteszt
Itt találsz bővebb információt, és az álomtesztek leírását. Érdemes kipróbálni, működik.
A tudatos álmodás megtanulható