Néhány éve nem iszom kólát. Annak ellenére, hogy szeretem. Eldöntöttem ugyanis (bár csak a felszínen), hogy nem teszem ki az amúgy is érzékeny emésztésemet ilyen maró, ártó dolognak. Amikor más itta előttem és megkívántam, elég volt megszagolni.
El is neveztem folyékony kátránynak. :)

Képzelt telefonos tanácsadás:

- Arra van módszered, hogy ha valamelyik hozzátartozó "keseríti" az életed ?
- Nagy ívben elkerülöm.
- Na de ez az anyám! : D
- Nem baj.

Szia Skorpio!

Valamiért jött, hogy ezt küldjem el Neked...

http://www.youtube.com/watch?v=78Ruh0ewBVo

Macskák: Memory /Emlék - a szöveg magyar fordítása:

Éjfél, csak egy hang sír a szélben,
És a Hold gyűrött arcán ül egy fáradt mosoly.
Itt a járdán egy sárgult levél haldoklik még,
És a szél fölöttünk zúg.

Emlék, ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd.
Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.
Édes emlék kell, hogy élj.

Minden gázláng intő jel,
És titkot rejt minden árnyék.

Hát ilyen nincs!  : ))
Hétvégén Győr belvárosában sétáltunk a párommal és ahogy egy nagyobb térre értünk, eszembe jutott egy régi barátom, Krisztián története, akivel azon a téren egy kisebb csoda történt.
A csoda lényege egy mondatban, hogy Mesterek, spirituális tanítók nem csak olyanok lehetnek, akikről mindenki tud, és ez is a "hivatásuk", hanem néha csak úgy megjelennek a semmiből, leadják a tanítást, majd eltűnnek újra a semmibe!